Rosszfiú Egy Fogadással

1.

Az eszem tagadja azt, amit a szívem pontosan jól tud

Kora reggelek. Ismét elkezdődött egy nap juhééj! Ugye mindenki érezte az iróniát? Amúgy Kimberly Enderson vagyok, van egy bátyám Tod Enderson. Ketten lakunk mivel a szüleink elhagytak minket. Tod a széltől is próbál megóvni ami már nem kellemes. Főleg mikor minden áldott nap együtt battyogunk be az iskolába és minden nap végén a terem ajtajában vár. 

Nem nevezném magam népszerűnek az iskolában, viszont a bátyámat annál inkább. Viszont mielőtt azt hinnéd, hogy az életem tökéletes nem az. Életem során ismertem meg szemetebbnél-szemetebb embereket de köztük a legnagyobb Brandon. Mindennap körülöttem van és a világ végére kerget perverz beszólásaival. Bátyám legjobb barátjai közé tartozik és akárhányszor mondom neki, hogy távolítsa el a közelemből a válasza mindig ugyan az: "Majd abbahagyja". Köszi bátyus én is szeretlek. 

A telefonom kijelzője hamarosan fél nyolcat mutat tehát elkéne kezdeni valamit csinálni magammal.

-Kim! Haladjál már! 10 perc és indulunk! -nyitott be a testvérem.

-Köszönöm a kérdésed Tod jól aludtam, és te? -nevettem fel miközben magamra raktam a farmer kabátom.

-Én is, kösz. -forgatta meg a szemeit. -na de gyere mert az egyetlen húgicám nélkül nem megyek. -mosolygott rám.

-Mit akarsz Tod? -sóhajtottam mire felnevetett.

-Én semmit de Brandon már biztos vár tehát haladj! -vigyorgott el mire rácsaptam a mellkasára. -Héé ezt most miért? -bigyesztette le alsó ajkát

-Meg ne merd említeni Brandon seggfej nevét. -mutattam fel a mutató ujjam.

Sikerült épp időben elindulnunk. Út közben becsatlakozott legjobb barátnőm Paula is. Tod-nak szemei felcsillantak ahogyan meglátta a barátnőmet és figyelmesen hallgatta ahogy meséli előző napi történéseit. Iskolába érve a diákok egymást dobálták szeméttel, kajával, botokkal akár csak egy dili házba lennénk. De mint minden napban ebben is jön a lejtős rész ugyanis megpillantottam a számomra legutáltabb embert. Mint mindig barna haja kuszán állt a feje tetején. Farmer gatyája bele volt tűrve fekete bakancsába fehér pólója pedig a gatyájába. Karját a hideg ellen egy hasonló farmer kabát védte amilyen rajtam van. Éppen próbáltam elkerülni Paulával és Toddal amikor az idióta testvérem intett neki. Természetesen egyből rácsaptam karjára mire felnevetett. Sietős léptekkel közeledett felénk miközben és lenyomtam három Mi Atyánkot, hogy hátha elkerül. De nem tette. 

-Sziasztok! És szia Kim! -nézett rám fél mosollyal. 

-Neked csak Kimberly! -szóltam rá amire felnevetett.

-Beszélni akarok veled! -változtatta a hangját komolyra. Szemei érzések nélkül csillogtak. 

-Én nem. -reagáltam le egyszerűen

-Kim! -szólt rám a testvérem. Igazából ő nem testvér hanem már apa konkrétan.

-Tod! -néztem rá szúrós tekintettel. A mellettem lévő Brandon elkapta a karom és elkezdett húzni egy titkos helyre. Pontosabban a szertárba. Nekilökött a falnak és kezeit a fejem mellé tette így a menekülés esélye 0%-ra csökkent. Túl közel volt az arcomhoz. Az évek során (pontosabban az az egy év során) rájöttem, hogyha a szemébe nézel akkor letudod olvasni mire gondol. Ránéztem és sötétbarna szemei tekintetem és a szám között cikázott. Kínos csend telepedett közénk.

-Mikor engedsz el? -kérdeztem mikor meghallottam a csengőt. 

-Majd ha megteszed amit kérek. -mosolygott miközben barna szemeit enyéimbe véste.

-Na azt már nem! -csattantam fel.

-Pedig aprócska dolog. -mosolygott továbbra is.

-Mond. -adtam meg magam ezzel eleget téve kérésének.

-Csókolj meg! -kacsintott. -És akkor mára békén hagylak.

Végül is csak egy szájra puszi semmi több. Úgyis elfelejtjük.

-Hát legyen. -mosolyogtam rá. Ellökte magát a faltól és közelebb lépett. Túl közel volt, érezni lehetett rajta parfümjének illatát. Kezeivel közelebb húzott magához a derekamon keresztül. Érintése után bizsergés árasztott el. Kezeim a nyakára csúsztattam és megtörtént. Percekig úgy lehettünk mikor megéreztem kezét lejjebb csúszni egészen majdnem a fenekemig. Rögtön eltoltam magamtól.

-Csókról volt szó nem tapizásról. -ezzel felvettem a táskám a földről és kisétáltam a szertárból. A termekben már javában folyt az óra mikor mi megérkeztünk Brandonnal a terembe.

-Elnézést tanárnő a késésért. -mondtam mosolyogva.

-Mi dolguk volt, hogy az óra negyedénél csöppennek be? -akadékoskodott a tanár továbbra is.

-Tudja segítettünk a biológia tanárnak. -mondtam mosolyogva majd leültünk a helyünkre. Előttem lévő padban a testvérem hátra fordult és elkezdett suttogni.

-És köztetek is működött a biológia? -kérdezte egy apró mosollyal. Amit egy amolyan "otthonmegöllek" fejjel díjaztam.

Óra után Paula rögtön odaugrott mellém és kérdezősködött.

-Annyira összeilletek. -tapsolt akár egy ötéves. -shippellek titeket. -hála Istennek Brandon pont meghallotta és miközben kilépett az ajtón vissza kiabált.

-Még ő is megmondja!

Délután hazaértünk drága testvéremmel és elkezdtem forogni a konyhában gyors ételt keresve. Éppen ettem az asztalnál mikor Tod is csatlakozott.

-Mi történt töri előtt? -nyakamat mertem volna tenni rá, hogy felhozza a témát.

-Semmi csak késtünk.

-Nekem nem tudsz hazudni! Na halljam csak mit csinált perverz barátom. -mosolygott. 

-Semmit csak üzleteltünk. -böktem ki. Tod felvont szemöldökkel figyelt majd mikor megtalálta a hangját megszólalt.

-Nem fogom venni a gyerek cuccokat. -nevetett fel.

-Nem úgy! -nevettem. -Hanem azt mondta, hogyha megcsókolom akkor békén hagy egy egész napra. -mosolyogtam.

-Ahaaaa. -nevetett továbbra is Tod.

Estét egy kis mobilozással töltöttem mikor a jobb felső sarokban kijött egy ablak.

Brandon Bell beállította a becenevedett: Cicám❤

Én: Brandon! Attól, hogy üzletet kötöttünk nem vagyok a Cicád!😡

Brandon: Jajj dehogynem💕

A következő becenevet állítottad Brandon Bell számára:

Seggarc❤

Seggarc❤: Jujj kaptam szívecskét.

Én: Na megyek jóéjt Seggarc!

Seggarc❤: Jóéjt! ❤