Rosszfiú Egy Fogadással

29.

Elég, hogy tudom, hogy megtehetném ha akarnám.

Az incidensünk óta eltelt pár nap. A dolgok rendesen mentek, leszámítva, hogy Roger minden féle fajta kapcsolatot megszüntetett velem. Kezdtem belenyugodni a témába és abba is, hogy a sors minden percben összetalálkoztat minket Brandonnal. Volt, hogy az utcában találkoztunk, a boltban, vagy esetleg a plázában mentem neki a nagy tömegben.

Hogy mit is csinálnék jelen pillanatban? Tisztáznám a dolgokat Rogerrel amit meg is fogok valósítani. Bezártam magam mögül az ajtót, és félre raktam a kulcsomat. Egyenesen Roger háza felé vettem az irányt. Hívtam ezerszer, tízezerszer de szart rám. Szeretem őt? Igen szeretem. De egy kapcsolat nem így működik. Meghallgathatott volna és ahogyan ismerem tudom, megértette volna.

Az utcába belépve megpillantottam egy autót. Egy kék audit. A visszapillantóról egy női név lógott le ami csak egyet jelenthetett. Vendége van, és az a személy nő. 

Na most kapsz a pofádra Roger.

A házba belépve senkit sem láttam. Síri csend honolt a lakás minden szegletén ami félelemre késztetett. 

-Roger? -szólaltam meg hangosan de válasz nem érkezett. Az emeletről hallottam hangokat. Felsiettem a lépcsőn. A szoba előtt megállva hangokat hallottam amit csak egy, de korhatáros képhez tudok kötni. Az ajtót kinyitottam és elém is tárult a kép amihez a 18-as karika éppen elég lenne. És nem, nem horror. -Roger? -kérdeztem de a hangom remegett. A szemeimet marni kezdték a könnyek ahogyan megláttam őt a nő alatt.

-Kim? -lökte le magáról a csajt de és felém igyekezett de én hátráltam. -Mit keresel itt? -kérdezte de nem bírtam válaszolni.

-Én csak jöttem beszélni, de úgy látom dolgod akadt. -provokatíva a szobába néztem ahonnan egy melírozott hajú lány nézett vissza rám. Egyből felismertem, hogy Lilian az. Te kis köcsög. -Ohh Lilian! De rég láttalak. -mosolyodtam el gúnyosan ám a hangom többször is megcsuklott.

-Ne csináld ezt Kim. -fogta meg a karom Roger de én gyorsan elrántottam. Mocskosnak éreztem magam az érintése alatt. 

-Én ne csináljam? -kérdeztem vissza tettet meglepődöttséggel. -Végülis igazad van nem én csaltam meg a barátnőmet. -feleltem egy vállrántással de az arcomon már folytak a könnyek.

-Na és? Te is megcsaltál azzal a buzival. -felelte könnyedén de nálam megtört valami.

-Két dolog Roger. -fúrtam az ujjam a mellkasába. -Egy. Ne buzizd le Brandont. Kettő. Nem csaltalak meg. -suttogtam rá fenyegetően. A csalódottságot és a szomorúságot átvette a harag a szemeimben. Kék szemei csiszolt gyémántként ragyogtak. Viccesnek találta.

-Ennyit erről Kim. Nekem nem tudsz hazudni. -felelte egy mosollyal mire elkezdett viszketni a tenyerem. Megakartam pofozni, hogy kiüssem tökéletes fogait.

-Ennyit erről buzikám. Folytattathatjátok, nem kell azon rágódni, hogy van-e barátnőd vagy nem. Már úgysincs.-rántottam meg a vállam és kimentem a házból egyből tárcsáztam Brandon számát aki természetesen elsőre felvette.

-Cicám? -szólt bele mire elmosolyodtam. Hiányzott a hangja.

-Brandon gyere értem kérlek. -feleltem de a hangom nem volt a legmeggyőzőbb amit észre is vett.

-Minden okés? -kérdezte de a háttérben hallottam ahogyan beindítja a motort.

-Ha egy szakítás után minden lehet okés akkor igen, minden okés. -feleltem és kínomban felnevettem. Brandon csak sóhajtott egyet és belekezdett.