Rosszfiú Egy Fogadással

18.

A ma elmúlik, és mi a tegnapban maradtunk.

Kereken 5 nap telt el azóta, hogy bekerültem a pokolba. Minden nap egy kicsivel közelebb jutok a szabadsághoz. Mindennap újra szerzek információt. Például tegnap találtam egy telefont. Működő képes viszont kódolt. Tegnap egésznap a számok fölött ültem és írtam a négy jegyű számokat. Kiszámoltam, hogy egy nap kerek 5 órám van haladni. Reggel 8-tól 2 óráig. 

Azóta sok minden változott. A stressz miatt rendszeres szédülök és természetesen végzem a dolgom a WC felett. E-mellet tele vagyok kék, zöld foltokkal. Az oldalamon van egy lila folt amit tegnap Paul okozott. Csak haza ért és bumm. Lecsapott. Rugdosott, ütött. Aztán 5 perc múlva sírva könyörgött a bocsánatomért. Rettegésben élek. 

Most is várom, hogy elmenjen a munkába. Nem tudom, milyen diák állás de nem is érdekel.

-Rendben Babám akkor délután. -lépett mellém és homlokon csókolt. Reszkettem tőle és a félelemtől. Az ajtót kulcsra zárta így megkezdődhetett a mai nap fény pontja. Oda rohantam a gardróbhoz ahonnan kivettem a mobilt aztán az ágy mögül előszedtem a kód lapomat. Sikerült feloldanom a telefont így egyből hívtam Todot.

-Haló? -szólt bele szomorú hangjával.

-Tod! -szóltam bele amire a szememet elhagyta az első örömkönny.

-Kim! -szólt bele ő is. -Jézusom olyan jó, hogy hallak. Brandon-t kihoztuk majd most megyünk a papírokért amire végre vissza jöhetsz. Hol vagytok? -kérdezte miközben a hangja vidám lett.

-Nem tudom, Tod. -csóváltam a fejem habár nem láthatta. -Minden ablak le van zárva. Most is örülök, hogy hívhatlak. -feleltem.

-A francba. Brian már ment az utcákon. Brandon meg... -itt elhalkult a hangja.

-Brandon meg? -kérdeztem vissza mire egy nagyot sóhajtott.

-Brandon meg rombolt mindent és zokogott. Most is fent van beszélsz vele? -kérdezte mire hatalmas vigyor terült el a számon.

-Igen. -válaszoltam mire hallottam, hogy megy fel a lépcsőn.

-Kim! Cicám. Istenem olyan jó, hogy hallom a hangod. -szólt bele. Hangja vészesen izgatottan csengett.

-Én is örülök Brandon. Kérlek mentsetek ki. -könyörögtem

-Megyünk Életem megyünk. -sóhajtott nagyot. -Töltsd le a Snapchatet és jelentkezz be majd nyomd be GPS-t. -mondta majd kinyomta a hívást. Úgy is tettem ahogyan mondta majd bő 10 perc múlva megláttam magamat a térképen- Rá 5 percre Brandon is megjelent a város másik felén.

-Megyünk. -írta üzenetben Brandon száma. Gyorsan kijelentkeztem Snapchat-ből és a kódos papírra felírtam, hogy: 3000? Nem túl nehéz kód. Bye bye Seggfej! 

Ezzel semmi probléma sem lett volna de az ajtó zárva volt. Egy ablak se volt nyitható állapotban és még kulcs se volt. Kezdtem ideges lenni. Egyszer csak valaki elkezdett dörömbölni az ajtón.

-Kim! -hallottam meg Brandon hangját. 

-Brandon. -szaladtam az ajtóhoz. -Zárva van. -ütöttem én az ajtót.

-Betöröm bazdmeg! -ütött meg a fülem Brian hangja.

-Oké. -értettem egyet. Az ajtó elkezdett rázkódni majd egyszer csak beszakadt. 

Megpillantottam Brandon és a testvérem aggódó arcát amire muszáj voltam elsírni magam. Örömkönnyek voltak. Annyi idő után végre öröm könnyek. Brandon amilyen gyorsan csak tudott belépett és a karjai közé zárt.