Rosszfiú Egy Fogadással

5.

Mindenkinek van egy gyenge pontja, és a gyengeség kihasználható

Mindenki lefagyott egy pillanatra. De azt hiszem legjobban én.

Most már hozzám tartozol Az egészből ez a mondat maradt meg. Paula mosolyogva nézett ránk közben szorosan Tod mellé állt akinek az arca ettől megenyhült. Elmosolyodtam a bátyám reakcióján. Azonban a velem szemben álló fiú még mindig arcomat fürkészte de én érdekesebbnek tartottam a cipőmet bámulni.

-Tetszik? -kérdezte. Még mindig nem mertem rá nézni amit észre is vett ezért óvatosan az állam alányúlt és felemelte, hogy a szemembe tudjon nézni.

-Nem kellet volna. -néztem a szemébe. Sötétbarna szemei csillogtak ahogyan meglátta, hogy elmosolyodok.

-Na és találtatok ruhát? -rebbentette szét a szemkontaktust a bátyám.

-Igen habár nem fogod engedni fölvenni de igen. -mosolyogtam rá ártatlanul amitől a halvány mosoly az arcáról rögtön leszökött. Felnevettem a szituáción és kivettem a szatyorból a fehér kötős haspólót.

-Ezt nem veheted fel. -nézett rám egyből Tod. Paula felnevetett a reakcióján és nyugtatásképpen megsimította a karját. Egy percre Brandonra tévedt a tekintetem aki csak bámulta csillogó szemekkel a kezembe tartott bársony anyagot.

-Tod nem vagy az apám! Fel veszem és kész. -néztem rá dühösen. Majd vissza tuszkoltam a táskába a ruhát.

-Azt ígértem apának, hogy az életemnél is jobban vigyázok rád! Ő sem engedett ilyenek közelébe én meg annál inkább nem foglak most meg irány egy másik bolt és veszünk valami normálisat. -parancsolt rám majd elindult valami bolt felé.

-Tod! Vigyázok rá nyugodj meg te vidd el Paulát moziba mi meg elmegyünk sétálni ennyi. Nem tervezem megerőszakolni megnyugodhatsz. -szólt utánunk Brandon.

-Chh te és a vigyázás. -fordult vissza a bátyám.

-Vigyázni szoktak a csodákra nemde? -mosolygott ravaszul ezzel megnyerve a vitát.

-Egy feltétellel engedem el veled ilyen szerkóba. -lépett közelebb Tod mutató ujját feltartva. -Tízre kibaszottul de vissza hozod épségben és nem terhesen ennyi minden vágyam vagy ha ebből egyik sem sikerül nagyon megbánod. -mutatott rá majd tovább haladt.

-Értettem főnök!-nevetett fel majd csatlakozott hozzánk így sikerült hamar elhagyni a plázát. Paula ténylegesen belezúgott a bátyámba mert most is mellette ment és csillogó szemekkel nézett fel rá. A szemem a nyakamba lévő félszívre tévedt.

-Igazából gondoltam vacsorázunk a tó parton. -suttogta Brandon egy halvány mosollyal.

-Mi tart vissza? -kérdeztem nevetve

-Megígértem a bátyádnak, hogy sétálni viszlek.

-Amíg valamelyikőnk nem mondja el nem fogja tudni. -mosolyogtam fel rá.

-Ennyire rossz kislány vagy? -húzta félmosolyra a száját

-Ki tudja? -rántottam meg mosolyogva a vállam majd bepattantam hátulra a kocsiba. Ledöbbenve nézett rám majd jobbnak tartotta nem megszólalni.

Paulával állunk a tükör előtt és nézzük az esti szettünket. Én azt vettem fel amit a plázába vettünk Paula meg egy sima piros pólót egy fekete gatyával. Tod hiba felajánlott amolyan "dupla" randit de Brandon egyből tiltakozott. Nem is azért mert nem bírja Paulát vagy Todot szimplán csak azt akarta, hogy ketten legyünk. Amint kimondta, hogy csak velem akar lenni hatalmas vigyor terült szét a számon.

-Paula jössz már? -kopogott be a szobába Tod. Paula rögtön mosolyogva ki ment az ajtón és vissza kiabált, hogy majd hív. Én még tollászkodtam kicsit majd leültem az ágyra telefonozni.

-Kész vagy már, Cicám? -kiabált fel Brandon azonnal a lépcső felé vettem az irányt a lépcső mellet álló fiúra sem nézve habár tekintetét éreztem magamon.

Beültünk a kocsiba és 15 perc múlva egy tó parti étteremhez érkeztünk meg. Brandon előre engedett az ajtóban mintha valami úri ember lenne. És elfoglaltuk a helyünket. Majd miután leadtuk a pincérnek a rendelést betelepedett közénk a kínos csend.

-Mit kell tennem, hogy legyen esélyem nálad? -törte meg a nemrég beállt csendet.

-Brandon ez nem így működik. Idő kell. -néztem mélyen barna íriszeibe.

-De nekem nagyon kellesz. -mosolyodott el

-Kössünk egyességet. -néztem rá ravasz vigyorral

-Mi a tét? -kérdezett vissza

-Én

-Hallgatlak -hajolt közelebb mintha valami fontosat mondanék. Igazából tényleg fontosat mondtam.

-Lehet esélyed nálam ha megvédaz bárkitől vagy bármitől, ha néha leszállsz rólam, ha nem mész más lányok közelébe, nem flörtölsz velük és bármilyen "ajánlatot" vissza utasítasz. Ezt mind 3 hónapig -néztem rá ravaszul és vigyorogtam rá.

-Kim ez nem így megy. Nem az hogy "Lehet esélyed" hanem, hogy "Van esélyem" nem mindegy. -helyesbített

-Jó akkor helyesbítek. Tiéd leszek.

-Sokkal jobb. -mosolyodott el

-Na elfogadod?

-Hülye lennék nemet mondani. -nézett rám csillogó szemével.

Tudtam, hogy nem fogja bírni három hónapig. Hogy csak én is egy leszek a híres-neves listáról. De néha jó hinni a lehetetlenben nemde? Azt hiszem ő komolyan gondolja mégis pár hét esetleg 1-2 hónap és ez a kijelentés elhalványul. Nehezen fog ellenállni és egyszer megadja magát. A tét nagy, a szívemért megy a játék. Ha kőkemény 3 hónap "munka" után minden feladatot teljesít akkor nyert. De én ezért miért izgulok? Talán megkedveltem? Azt hiszem kezdem jobban megkedvelni Brandont.