Rosszfiú Egy Fogadással

21.

Van, hogy két embernek szét kell válnia, csak azért, hogy rájöjjenek: szükségük van egymásra.

-Paula most melyik?! -fordultam meg ideg állapotomban.

-Mondom, Kim. -forgatta meg a szemét. -A fehér. -mosolygott rám fáradtan mire én is viszonoztam a gesztusát.

-Ahj oké. -vettem ki a fehér nyári ruhát a szekrényből és bevonultam a fürdőbe. Hajamat kiengedtem és egy kis natúr sminket kentem fel. Amúgy is lefolyna a hőségben.

-Kész vagy? -kopogott be mire kinyitottam az ajtót, ezzel tudtára adva a választ. -Csini vagy. Amúgy hol van a fehér haspólód? Kölcsön kérhetem? -kérdezte miközben a telefonját bújta. Tudtam melyik pólóra gondol.

-Neked adom. -szólaltam meg monoton hangon mire felkapta a fejét.

-Nem fogadhatom el. -rázta meg a fejét mosolyogva. -Az a tiéd. Mellesleg még szükséged lesz rá. -kacsintott majd elhagyta a fürdőt.

-Hahh, persze. -szóltam utána de tudtam, nem hallotta.

Szépen lassan lementem az emeletről egyenest a konyhába ahol beraktam a szintén fehér táskámba a telefonom és a pénztárcám.

-Hova mész? -lépett be a helységbe a bátyám.

-Randira. -vigyorogtam rá mire felvonta a szemöldökét.

-Kibékültetek? -kérdezte mire én ráncoltam a szemöldököm.

-Eddig sem voltunk összeveszve. -tettem egy kézmozdulatot ezzel tudtára adva, hogy halvány lila gőzöm sincs miről hadovál. -Roger mindig is kedves volt velem. -rántottam meg a vállam mire eltátotta a száját.

-Te szórakozol most velem?! - akadt ki pár perc múlva. -Roger? Really? -Tod sokszor csinálja, hogy angol szót használ, de ezt is csak akkor ha nagyon kivan. És most kivolt.

-Igen, miért? -kérdeztem bágyadt mosolyommal. Ő pedig csak nézett rám mintha valami lenne az arcomon.

-Nem való ő hozzád Kim. -rázta meg a fejét mire elfintorodtam. Nincs joga beleszólni!

-Már miért ne lenne hozzám való? -akadtam ki szerintem teljesen jogosan. -Már annyi rosszat szerettem. Itt az idő boldognak lenni. Legalább egy kis időre. -néztem rá gyilkos pillantásokkal és állta is a szemkontaktust.

-Talán mert hozzád a rosszak illenek. Legbelül te is egy démon vagy egy arany szívvel. Roger nem hozzád való. Ezt jegyezd meg. Egyetlen egy fiúval láttalak boldognak. És az Brandon volt. -szólalt meg egy kis idő múlva míg én főztem egy teát.

-Azt meg te jegyezd meg, hogy szerettem őt. Csak neki fontosabb volt a fogadás mint én. -ráztam a fejem csalódottan.

-A szíve mélyén ő is szeretett téged. -mondta. Tudtam, hogy az ő pártját fogja.

-Látod Tod? A múlt időn van a hangsúly. -néztem rá mire megforgatta aranybarna szemét.

Utáltam magam miatta. Erős érzéseket tápláltam és még táplálok is iránta. Elsőre azt hittem kibírom. Aztán elvarázsolt. A humorával, a beszólásaival és mindenével. Ettől tartottam a legjobban, hogy vesztek. És vesztettem.

-Majd jövök. -zártam le a témát és kisiettem a házból. Tudtam, hogy nem sietett utánam. Ilyenkor mindig magamra hagy amit becsülök is benne. Tényleg ő a világ legjobb bátyja.

Amint kiléptem szembe találtam magam egy szürke autóval. Azonnal kipattant belőle a most is tökéletesen kinéző Roger. Kék szeme védelmére felvett egy fekete napszemüveget ami kimutatta férfias arcát. Felsőtestét egy fehér póló védte majd a lábszáraira felvett egy térd fölé érő farmert. Haját teljesen beállította így most már végleg illet rá, hogy Brandon tökéletes Bell ellentéte volt.