Rosszfiú Egy Fogadással

6.

A gyűlöletet csak egy halvány vonal
válassza el, a szerelemtől

-Akkor belemész? -kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Persze, miért ne? -mosolygott továbbra is.

-Hát csak mert olyan nem tudom. Furcsa vagy. -néztem mélyen csoki barna szemeibe.

-Miért is? -dőlt hátra a székben össze font karokkal és egy önelégült mosollyal.

-Asszem aranyosabb vagy. -dőltem most előre én.

-Kim. Ugyan. Csak belém vagy esve. Sőt! Nem is esve hanem zuhanva. -kisfiús vigyor terült szét tökéletes arcán.

-Nem gondolsz túl sokat magadról? -húztam fel jobb szemöldököm

-Én? Dehogy! Tisztában vagyok a külsőmmel ahogyan te is. -a kisfiús mosolyát győztes vigyorra váltotta és folytatta a nem rég elkészült étele fogyasztását.

-Én az egóddal vagyok tisztában és azzal, hogy nem kedvellek. -néztem rá unottan.

-Ha nem kedvelnél nem adtad volna fel ezt a kihívást. -mosolygott továbbra is.

-Elég volt a harcból. Haza dobnál? -kérdeztem. Majd letettem a villát és a kést az immáron üres tányérra.

-Szép lányokat nem dobálok. -mosolyodott el. -amúgy is elmúlt 10 tehát igen. Különben a bátyád kiherél. -nevetett fel majd a magasba emelte izmos karját, jelezve, hogy fizetni szeretne.

Én is akartam fizetni legalább a felét nem engedte. Azt mondta ő hívott el randizni tehát ő is fizet. Az út csendben telt. Bámultam ki az ablakon és néztem az elsuhanó gyönyörű megvilágított tájat.

Épségben haza értünk és meglepetésemre bent egy lámpa sem égett. Tudtam, hogy Todtól holnap egy nagy lecseszést fogok kapni. Halkan bementem és a tervem fuccsba ment. A kislámpa a kanapé mellett felkapcsolódott és a mellette lévő ülő garnitúrán a bátyám nézett rám dühös szempárokkal.

-Hol voltál kisasszony? -kérdezte majd felállt és közelebb lépett. Mint egy apa komolyan.

-Nem egy bérgyilkossal nyugodj meg Tod. -simítottam végig karján amire tekintete megenyhült.

-Mit csináltatok? -tett fel újjab kérdést.

-Beszélgettünk nagy részt. -forgattam meg íriszeimet.

-És kis részt? Csókolóztatok mi? -nevetett fel majd megbökte alsó ajkam.

-Tod semmi nem történt. Beszélgettünk és haza hozott ennyi. -nyugtattam meg azonban annyira ez nem érdekelte. Mutató ujjával még mindig ajkamat lökdöste közben aranyosan kacagott.

-Na és nálatok mi volt? -húzogattam ívelt barna szemöldököm és eltoltam mutató ujját.

-Semmi moziban voltunk. -aranybarna íriszei megcsillantak az emlékek hatására és elmosolyodott.

-Hahh persze mi meg Narniában, nem? -nevettem fel majd felmentem a szobámba.

Az ébresztő óra fájdalmasan csengett fülem mellet jelezve, hogy keljek ki az ágyból. Semmi kedvem sincs iskolába menni se élet jelet adni magamról de muszáj. A mai szettem egy farmer gatyából és egy sötét kék pólóból áll és a hideg cirógató szél ellen pedig a farmer kabát. Amint késznek nyilvánítottam magam lebattyogtam a lépcsőn és nem várt pillanat fogadott.

Paula és Tod a konyhába csókolóztak amíg Brandon Robert-tel társalgott. Érkezésemre rám pillantottak. Paula esetében tűz piros arccal ide rohant hozzám míg a bátyám inkább elfordult, hogy ne lássam pír borította arcát.

-Magyarázatot! Most! -parancsoltam rájuk nevetve majd lehuppantam Brandon mellé. Paulát és Todot gyorsan megöleltem amolyan "üdvözlés" kép amit Brandon féltékeny szemekkel jutalmazott.

-Hé és én? -mutatott magára nevetve. Megöleltem őt is majd neki akartam látni enni.

- A-a nekem több kell holmi ölelésnél. -mutatott enyhén borostás arcára.

-Nekem 20 millió dollár kéne készpénzben mégsem kapom tehát várhatsz. -néztem rá unottan mire lágyan elmosolyodott.

-Na Kim csak egy ártatlan puszikát. -csücsörített Tod mire hozzá vágtam a kéz törlőt.

-Igaza van! -érvelt vele Paula.

- 3-1 arányban vesztettél Kim. Úgyhogy tudod mit kell tenned. -fordította oldalra a fejét. Megadtam neki amit kért mire szélesen elmosolyodott.

-Istenem de aranyosak. -nevetett fel Paula miközben Tod a derekát ölelte.

Elindultunk öten az iskolába. Pláza cicák tömkelege nézett rám gyilkos pillantásokkal miközben végig sétálok az udvaron Brandon társaságában. Tagadni se lehetett, hogy a lányok 99%-a csorgatta a nyálát a mellettem sétáló fiúra aki ezt szemmel láthatólag nagyon is élvezte.

-Csak nem féltékeny vagy? -nézett rám ezzel fölkeltve mély gondolataimból.

-Chh sohasem lennék, mazna picsa az összes. -vontam vállat majd beléptem az üres osztály terembe. Levágódtam a leghátsó padba Brandon meg mellém ült. A szünet felénél tarthattunk mikor egy nagyon ismerős alak levágódott az előttünk lévő padba. Nagyon is ismerős volt.

-Mivan Édesem? Csak nem hiányoztam? -húzta fel dús szemöldökét. Semmit sem változott az évek alatt. Kócos fekete fürtök, szinte perzselő fekete szem pár. Undorodok tőle.

-Hát te meg ki a fasz vagy? -kérdezte Brandon nem túl kedvesen.

A félelemtől közelebb húzódtam Brandonhoz aki ezt látva átölelt.

Paul. Egy vérbeli pszichopata. 7 hónapig voltunk egy pár. Igazából belekeveredtem egy mocskos játékba. Először kedves volt. Szerelmet vallott többször is. Aztán egyik nap otthon maradt az uzsonnám és műsor volt az iskolában és pénzem sem volt. Kölcsönadott egy kis pénzt azzal a címmel, hogy menjek el kajálni és majd valamivel vissza adom. Na ha tudtam mi lesz ennek az ára. Kitalálta, hogy járjunk. Belementem. Mindennap megalázott. Kitalálta, hogy ne találkozzak a legjobb barátnőimmel, hogy költözzek el hozzá. Tod ilyenkor egy nagyon fontos személy lett az életemben. Testvéri ösztönből az utolsó pillanatban lépett közbe és ha két percel később nyissa ki az ajtót akkor már Milánóba nyomorulnék. Érzelmi zsarolás miatt feljelentettük a rendőrségen de senki sem gondolta volna, hogy kiengedik.

-Te lennél Kim barátja? -most szívesen mondtam volna, hogy kérdésre kérdéssel nem válaszolunk de féltem beszólni.

-Igen én lennék de még mindig az érdekel, hogy ki a rák vagy. -Brandon hangja kezdett feszültebbé válni és a levegő minnél jobban melegedett a sok dühtől.

-Csak Paul. Neked is beadta az érzelmi zsarolásos storyt? -nézett a mellettem ülő fiúra akinek csokoládé barna szemei villámokat szórtak. Elegem lett. Felálltam és megpofoztam majd kiszaladtam a teremből egészen egy padig. Ott leültem és keservesen írtam. Arcomat a kezeimbe temettem és ott ültem hosszú percekig. Hallottam ahogyan az iskola ajtaja kicsapódik majd valaki hátulról szorosan átölel.

-Megvédelek tőle. Egy idegbeteg de én itt vagyok. Biztonságban vagy mellettem. -súgta a fülembe