Rosszfiú Egy Fogadással

22.

Beszélhetek mással, ha folyton téged kereslek benne.

-Tod... -sóhajtottam nagyot. -Nem leszek itthon, érted? -néztem rá már kissé ingerülten.

-Már mondtam a barátaimnak, hogy te is itt leszel. Kérlek nagyon jó lesz. -vágott szomorú fejet amire elkellet nevetnem magam.

-Jó, oké. -adtam meg magam. -De akkor Roger is jöhet. -mutattam fel a mutatóujjamat mire megforgatta a szemét. 

-Jöjjön. -sóhajtott egyet mire vigyorogva mentem fel a szobámba.

Az iskolánál megkezdődött a téli szünet ami azt jelenti, hogy holnap karácsony. A ház már teljes pompájában áll. Amikor díszítettük a termet Paula beavatott, hogy ő elfog menni az apjához karácsonyra így mi most fogunk ünnepelni. E-közben Lilian is kezd hozzánk szokni aminek nem nagyon örülünk. Habár kedves velünk, és a régi énjének még a nyomát sem látjuk attól még óvatosak vagyunk vele.

---

-Tod a francba már! -fújtattam dühösen. -Megint megég ez a szar. -nyitottam ki a sütőt és vettem ki a már rég korom fekete mézeskalácsokat.

-Elmegyek a boltba és veszek. -motyogta mire elkaptam a karját.

-Hagyjad. -legyintettem. -Majd gyúrok be ujjat. -mondtam majd felvettem a rám már kicsi kötényt és neki álltam egy új adag tészta gyúrásának.

-Paula mikor jön? -kérdezte pár perc múlva.

-Azt mondta 4-re itt van. Rogerrel jön. -néztem fel rá majd újra a mézeskalácsoknak szenteltem a figyelmem.

-Remek. -morogta, ismét kezdtem dühös lenni.

-Tod! -csaptam le az egyik masszát a pultra. -Mi az Isten bajod van Rogerrel? -kérdeztem mire megforgatta a szemét.

-Mi nem? Kihasználta a helyzetedet. Ez a bajom. -kezdett ő is feszült lenni. Pupillája kezdett kitágulni ami még jobban arra a nevezőre hozott, hogy dühös.

-Talán jól tette. -nyújtottam tovább a tésztát. -Boldog akarok lenni. 

-Én megmondtam, Kim. -rázta a fejét. -Brandon az egyetlen aki mellett boldog voltál. És most leszögezem. Vele is leszel boldog. Mert ő volt az a fiú aki mellett nő voltál. Érted? Kibaszott nagyot hibázott. Első dolga volt szarrá verni Scottot. Hidd el nekem megbánta. Akkor ha ezt nem, hidd el azt, hogy nekem mindent elmondott, az egész történetet. Sajnálom ha ezt nem tudod megérteni. De, Kim. Majd egyszer kinyílik a szemed. -sóhajtott újra lemondóan majd elhagyta a konyhát.

Toddal megromlott a kapcsolatunk. Teljesen magamba zárkóztam amiből ő kiakart menteni. Segíteni akart és én ezt nem tudtam meghálálni. Talán most is segíteni akar. Teljes szívemből szeretem a bátyámat és nem tudok rá haragudni.

Amint elhagyta a helységet rossz érzés kapott el. Utáltam vele veszekedni. Mindig benne is volt a vitába de most valahogy hagyta magát. Eddig sosem hagyott nyerni. Mindig belém beszélte a hülyeségeit amiért olyan hálás voltam. De ezzel a témával nem tud engem megfogni. Ezt a gyötrelmes emléket eltemettem magamban és soha többet nem fogom újra kiásni.

Amint kész lettem a mézeskalácsokkal elindultam egy nagy adag süteménnyel a bátyám szobájához. Halkan bekopogtam majd bedugtam a fejem.

-Tod? -kérdeztem mire felkapta a fejét a telefonjából. -Bejöhetek? -kérdeztem mire bólintott. Beléptem a kuckójába ahol régen együtt hülyéskedtünk. Leraktam az íróasztalára a süteményt majd leültem mellé az ágyra. -Sajnálom. -néztem rá.