Rosszfiú Egy Fogadással

25.

Érdekes kérdés, hogy a döntés hozta a sorsod, vagy sors hozta a döntésedet.

Az asztalomon pakolva nézek rá a telefonom kijelzőjére ami lassascskán 15 órát mutat. A polcra felhelyezem az előbb letakarított tárgyakat és így már a teljes rendelő tisztaságban pompázik. Az ajtón kopogtak ami azt jelenti, hogy Brandon megérkezett. Az ajtóhoz sietve kinyitottam neki de ő csak feldúltan kilökte az ajtót és jó szoros ölelésbe vont.

-Brandon! -próbáltam eltolni a karjánál fogva de ő csak erősen ölel magához. -Hé. Nyugi. -toltam most már teljesen el magamtól. Szemei szomorúan csillannak meg ahogyan a szemembe néz.

-Nagyon nagyot hibáztam. -túrt bele barna hajába amitől a szívem nekem is hevesen kezdett verni. Gyorsan leültettem a fotelba én meg elültem a jegyzetemmel a vele szembe lévő kanapéra.

-Mi történt? -kérdeztem tőle. Mindenhova de a szemembe nem nézett. Feszült volt. Görcsösen szorongatta a fotel karfáját és szaporán vette a levegőt.

-Én nem akartam ezt. -mondta inkább magának mint hozzám. Fejét szomorúan csóválta.

-Mit nem akartál? -kérdeztem tőle mire felkapta a fejét.

-Én megcsaltam a szerelmem. -mondta ki mire köpni-nyelni nem tudtam.

-Mármint Liliannal? -kérdeztem tőle mire hevesen bólogatott. -De ezzel mi a probléma? Ő a barátnőd. Természetes dolog ha olyat csináltok. -néztem rá értetlenül  mire megrázta a fejét.

-De én nem akartam ő vele ezt csinálni. Én egyedül a szerelmemmel akartam ezt de tegnap részeg voltam és sebezhető ami miatt megtettem. -magyarázta hevesen artikulálva mire rátettem a kezem a karjára.

-Hé. Nyugodj meg. A lány neked meg fog bocsájtani akkor is ha te most nem hiszed. -mosolyogtam rá mire ő is ejtett egy halvány mosolyt. -Mesélj egy kicsit a lányról aki tetszik neked. -kérdeztem mikor visszaültem a helyemre. A papírra rá firkantottam egy 2-es számot ami a második okát jelentette a betegségének.

-Hát szép. Nagyon szép lány. De én elrontottam ezt. Olyan ártatlan volt és nehezen kapható mégis nekem elsőre sikerült. Volt az akkori legjobb barátom aki belevitt egy rossz játékba és amikor szakítanom kellet akkor direkt mondta, hogy azt mondjam, hogy nem szeretem. Pedig én szerettem őt. A legutolsó időkben megszerettem. Szerelmes lettem belé. Minnél többet és többet akartam belőle. Vele akartam indítani a napom és befejezni is vele szerettem volna. Elrontottam mert nem tiltakoztam a játék ellen. -mondta halk hangon mégis mondatait tökéletesen értettem. Fájt valamilyen szinten ezt hallani tőle, hiszen kiderült. Mással is csak játszott.

-Ne haragudj de valamilyen szinten megtudom érteni a lányt. Én sem örültem mikor velem játszottak. Az is egy ilyen játék volt. -keltem az idegen lány védelmére mikor rájöttem, hogy rosszat szóltam.

-Veled is játszottak? -kérdezett vissza mire csak előre meredtem. Na most vagyok nagy bajban.

-Igen. Átvert az akit a legjobban szerettem. A legjobb barátnő akartam lenni. -feleltem magabiztosan. 

~Brandon~

Nem tudok továbblépni rajta. Belé szerettem. Brandon Bell életében először szerelmes lett. Újra a karjaimban akarom őt tartani. Érezni az illatát, simogatni baba puha arcát, hallani édes nevetését. Sajnáltam őt. Nem ezt érdemelte. Nem hazudtam neki mikor azt mondtam, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Tűz és víz voltunk. Én aki a szabályszegő és Ő a szabálybetartó. Imádtam átlépni a határokat, tépni mások idegeit. De ő volt egyedül aki hagyta magát. Elsőnek nem szerettem. Azt gondoltam, hogy átlagos. Pedig nem. Ő igen is különleges. És talán ezt hívják úgy, hogy vissza nyalt a fagyi és karma íze van? Talán igen.