Rosszfiú Egy Fogadással

28.

A legerősebb embert is látták már zokogni, és a legőszintébb embert is hallották már hazudni.

Az elmúlt két hónap tökéletes volt. Brandonban megtaláltam egy legjobb barátot, Briannel pedig kibékültünk. A kezdés tökéletesen alakult de ahogyan ez jó lett olyan gyorsan ment át rosszba. Egy pénteki nap volt. Az egyetemről késő este jöttem ki és se Tod, se Roger nem tudott értem jönni. Paulának még nincs jogsija ezért felhívtam Brandont.

nem is kellet sokat várnom rá, hiszen meglehetősen hamar ideért. A cuccaim haza vittük és bekapcsoltuk a tévét. Filmeztünk ami eddig rendben is ment. Úgy az óra éjfélt üthetett mikor kopogtak lentről. Tod már régóta itthon volt és furcsálltuk ugyanis vendégeket nem vártunk. Már régóta pizsamában voltam ahogyan a ház többi tagja is. A pizsamám rém egyszerű volt. Hosszított póló alatt természetesen fehérneművel. Brandon pont nálunk aludt. Nem is tagadom. Féltem. Szorosan a háta mögött mentem az ajtóhoz. Hogy mindenki értse Brandon pizsamája, konkrétan semmi. Se egy póló, se egy gatya csak egy boxer. A helyzet alapjáraton félre érthető volt. Az ajtót nem mertem kinyitni ami helyett megtette Brandon. Én takarásba bújtam inkább, amit észre is vett ezért éppen, hogy kinyitotta az ajtót. Szemei hatalmasra nyíltak a személy láttán.

-Itt van?-szólalt meg egy hang. Egyből beazonosítottam, hogy Roger az. Megijedtem. Így nem láthatott meg mégis egy komoly mozdulattal belépett.

Lefagytam ahogyan meglátott. Mély kék szemei meglepődést sugároztak de ez hamar átváltozott dühös szempárokért.

-Azt hittem Kim. Te már elfelejtetted őt. Többet töltesz ezzel mint velem. -bökött a mellettem álló félmeztelen Brandonra. Hangjából sütött a megvetés amit nem is csodálok. -Csalódtam benned Kimberly. -rázta meg a fejét és kisétált a házból.

Ez történt kereken 2 hete. Azóta Roger nem veszi fel se a telefont, az üzeneteimre sem válaszol ami már ténylég bosszant. Mert ha valaki ő gondolhatná, hogy képtelen lennék Brandonnal újra kezdeni akár mit is ami nem baráti viszony.

-Szerintetek megcsal engem? -kérdeztem magamban és valószínűleg annyira, hogy mások is hallják. Brandonéknál vagyunk. Tod az asztalnál telefonozik, Brandon figyelmesen tanulmányozza a könyvét miközben a feje a vállamon pihen, míg én csak bámulok előre.

-Ezt honnan veszed? -fordult felém Tod a forgószékkel. 

-Nem ír, nem hív, le se szar. -vontam meg a vállam de a hangomból csöpögött a csalódottság.

-Valljuk be Kim. -rázta meg a fejét mosolyogva. -Ott áll az ajtóban Brandon. Póló és gatya nélkül. Aztán mellette ott vagy te. Sápadtan és egy kinyújtott pólóba ami alig takar valamit. Őszintén. Te mire következtetnél? -tette fel a költői kérdését majd visszafordult az asztalhoz.

-Az élet igazságtalan. -suttogtam magam elé.

---

-Brandon nem igaz, hogy itt vagytok ketten ebben a házban és nem tudtuk figyelni egy kisgyerekre! -sóhajtottam fáradtan a kocsiba miközben Brandonra tévedt a tekintetem. Megkért, hogy segítsek vigyázni Tomy-ra mert ők ketten képtelenek Briannel és az anyjuk elutazik. 

-Ő maga az ördög! Tuti baja lenne. -rázta meg a fejét.

-Istenem veletek már most látom, hogy több gond lesz mint Tomy-val egyedül. -ráztam meg a fejem de közben a szám szélén ott bújkált a jól megszokott mosoly.

-Jó fiúk leszünk. -sandított rám ravaszan mire felnevettem. 

Nem telt el negyed óra és odaértünk. A ház (mint mindig) teljes tisztaságban pompázott. A fű egyenletesen volt lenyírva, a virágok megvoltak locsolva, a locsoló rendszer hátul locsolt. Egyszóval tökéletes volt az udvar.