Rosszfiú Egy Fogadással

38.

A hazugsággal csak egy baj van. A végén úgy is kiderül.

-Kim? -talán ő jobban meglepődött mint én habár, engem nehéz volt űberelni. Az ajkaim mozogtak de egy hang se jött ki az ajkaimon a döbbenettől.

Lilian volt az az ember az életemben aki félrevezetett. Tudta a gyengém, és féreg módon fel is használta ellenem. Beadta az álszent kislányt aminek egy csúnya háttere volt. Annyira éltem az életem, hogy fel sem tűnt, hogy mindig kérdezgetett rólam, és Brandonról. Hogyan érzek iránta és mi volt köztünk. Mint egy hülye mindent elmondtam amire összeállt neki a kép. Én szerettem és szeretem is Őt. Meg kell mondanom, hogy okos volt tőle. Tudta, hogyha lesz egy páciensem akkor kevesebbet leszek a "barátommal" akit jelen esetben Rogerre értett. Tehát nyugodtan lehet vele. De itt is volt hiba. Nem tudtam haragudni rá, ugyanis akkor már más volt az aki számomra a fényt jelentette egy sötét napon. Csúnya vége lett a játéknak és mint az előzéknél is. Én lettem a nyertes.

-Azt hittem szakítottatok. -makogta és úgy nézett rám, mintha valami lenne az arcomon. Gúnyosan felvontam a szemöldökömet és kitártam az ajtót. Jelezve, hogy fáradjon beljebb.

Na most kapsz a pofádra, te ribanc.

-Hogy hogy itt? -vontam össze halványan a szemöldököm ignorálva a mondatát. Azzal majd később foglalkozom.

-Csak gondoltam, hogy meglátogatom a barátom, mert már régen láttam. -vonta meg a vállát mire próbáltam nem lekeverni neki egy kurva nagy pofont.

-Szóljak neki? A szobába van. -mutattam a lépcső felé ahol észrevéthetetlenül Brandon osont fel egyenest a szobába. A terv megvolt és mivel Lilian esze egy tyúkénál is kisebb ez tökéletes is lesz.

-Kérlek. -mosolyodott el gonoszul mire vissza vicsorogtam rá. Szépen lassan felmentem az emeltre egyenest a hálóba ahol Brandon volt. Hozzá sem szóltam csak mentem egyenest a sminkjeimhez és kivettem egy vér vörös rúzst. Nem kellet sok neki is leesett a dolog. Legalább három réteget felkentem magamra ameddig Ő levette a pólóját.

-Hova? -kérdeztem és elé guggoltam mivel Ő az ágy szélén ült. A mellkasára bökött jelezve, hogy oda kéri a jelet. Meg is tettem ezzel ott hagyva egy hatalma rúzsfoltot. Na erre mit lépsz Lilian? 

-Kifog akadni. -mosolyodtam el és éreztem ahogyan belül felemészt a bosszú édes íze. Vágytam rá, hogy visszakapja amit velem és Brandonnal tett. 

-Remélem is. -mosolyodott el majd elindult az ajtóhoz és kinyitotta majd előre engedett. Lassan sétáltam le a lépcsőn Brandonnal a nyomomban miközben éreztem égető tekintetét a lentebbi testrészeimen.

-Hát itt is van fiú. -nevettem fel olyan mű nevetéssel, hogy bármelyik színész is megirigyelné. Még Brandon is felkapta erre a fejét mert tényleg mű volt.

-Brandon! -mosolyodott el Lilian és odaszaladt és, konkrétan lesmárolta?! Majdnem felröhögtem Brandon arcán. Finoman eltolta magától a lányt mire a egyből észrevette a rúzsfoltot a mellkasán. -Mi történt? -kérdezte dühösen és az ujját a rúzsfoltra rakta.

-Hát tudod csak játszottam. -vonta meg hanyagul a vállát mire Lilian szeme kikerekedett és emelte a kezét Brandon arcára de az gyorsan elkapta a csuklóját és ellökte magától. -Te is tudod Lilian milyen játékba mentél bele. Pokollá tudom tenni az életedet egy perc alatt. -hajolt közel a lányhoz és szinte suttogta a szavakat. Az igaz szavakat. Brandonnak nem csak a gimnáziumban hanem az egyetemen is nagy hatalma volt és van is. Behódolnak előtte. Így csak kettőt kell szólnia és valaki élete maga lesz a pokol.