Rosszfiú Egy Fogadással

24.

Néha elkell tűnnöd egy kicsit, hogy lásd kinek hiányoznál.

-Hívd fel Brian-t. -parancsoltam rá a bátyámra miközben harmadjára sétálok körbe a szobába.

-Most miért? -sóhajtott nagyot. -Hozzád jár és? Te már úgy sem szereted. Minek is hívjam akkor fel? -kérdezte miközben a telefonját bújta és az ágyán ült.

-Nem érted Tod? -álltam meg előtte. -Ez halálosan szerelmes egy lányba. Aki minden bizonnyal nem szereti viszont. Kárt tehet magában és a körülötte lévő emberekben. Jót akarok neki. -ültem le mellé és elővettem a mobilom.

-Mióta is aggódsz érte? Elakartad felejteni. Sikerült. Mit akarsz Kim? Mond meg nekem. Eddig megölted volna, mert azt tette veled amit. Most meg aggódsz érte. Te magad sem tudod, hogy mit akarsz, és hogy mit érzel. Először szedd rendbe az érzéseidet és a gondolataidat. Aztán majd felhívom. -nézett a szemembe. Hangja komoly és eltökélt volt. Nem tudtam megszólalni. Kisétált a szobából.

Tényleg nem tudtam, hogy mit érzek. Tiszta szívemből szeretem Rogert de ahogyan előttem állt azokkal a bánatos étcsokoládé szemeivel  más jött le. Nem az a gonosz srác aki anno szórakozott velem hanem egy olyan, aki szerelmes. Brandon Bell szerelmes. És tudtam, hogy nem belém de jó volt és szomorú is egyben így látni. Jó volt mert tudatta velem, hogy változott jó irányba. De rossz volt mert az a szerencsés lány nem lehettem én. Élveztem minden pillanatát annak, ahogyan beszélt a lányról. Hogy mennyire szereti őt és a többi dolog. Jó volt így látni. Bizakodónak. Amennyire egy jóképű majom volt annyira lett most egy szerelmes úriember. Ez jött le abból a pár fontos beszélgetésből. 

---

-Esküszöm neked, hogy abban a percben annyira dobogott a szívem, hogy majdnem meghaltam. -néztem Paulára. Már elmeséltem neki mindent. Figyelmesen végig hallgatott.

-Szerintem itt van valami. -nézett maga elé. -Felhívom Lilian-t. -állt fel a földről mire ijedten kaptam utána.

-Normális vagy? Lehet együtt vannak. -kaptam a karja után. Halványan elmosolyodott majd elvette a komódról a mobilját.

-Akkor nem simogatta volna meg az arcod. -felelte majd gondolom felhívta Liliant.

Telefonját kihangosította így hallottuk a teljes beszélgetést.

-Csajszi! -szólt bele Lilian mire Paula elfintorodott.

-Szia! -szólt vissza mézes-mázas hangon Paula mire majdnem felröhögtem.

-Mit szeretnél? -kérdezte Lilian mire Paula nagyot sóhajtott és kérdőn nézett rám.

-Csak tudod láttam a minap Brandont és eléggé letört volt. Együtt vagytok még? -tért a lényegre mire a telefon túlsó végéből egy pár perces néma csend jött.

-Együtt vagyunk. -kezdett bele. -De mostanában nagyon kivan. Depis és folyton csak egy lányról beszél. Én próbálok segíteni de nem megy. Ma volt pszichológusnál. Én írattam be oda. Most még nincs itthon. Aggódok érte Paula.  -szipogott. Paula ijedten kapta rám a tekintetét.

-Itt vagyok Kimnél. Gyere át. Írom a címet. -mondta majd bontotta a vonalat.

-Te normális vagy? Semmi kedvem sincs hozzá. -mordultam rá egyből.

-Ha ez idejön kiönti a szívünket. Brandont elfogja veszteni és újra a tied lehet. A te érdekedben teszem. -magyarázta mire tátva maradt a szám.

-Nekem nem kell Brandon. -tettem fel a kezem védekezés kép.

-Nem versz át Enderson! -mutatta fel a mutatóujját. -Most lépek helyetted. -amint kimondta Lilian lépett be az ajtón. A szemei ki voltak sírva. A sminkje elkenődött és eléggé szar állapotban volt.

-Csajok. -borult a nyakunkba. -Én segíteni akarok neki. Nagyon beteg. -sírta el magát.

-Nyugodj meg. -nyújtottam neki egy zsepit. 

-Mit szokott csinálni? -vette át a szót Paula mire Lilian felült mellénk az ágyra.

-Hát minden reggel úgy kell fel, hogy "Jó reggelt Cicám". -amint kimondta ezt a mondatot összeszorult a torkom. -De amint meglát kirohan és később jön vissza. Sosem jön el velem vásárolni és már tényleg nagyon beteg. -amint kimondta, hogy vele nem megy el vásárolni kicsit örültem. Engem mindig elkísért és ha választottam valamit ki is fizette azt. Nem akartam az orra alá dörgölni mivel most tényleg szomorú volt.

-Semmi baj. -simogattam meg a hátát. 

-De baj! Megölöm azt a kurvát aki elcsavarta a fejét. -morogta már dühösen. Elkapott a félelem, hiszen egyértelmű volt, hogy csak engem cicázott. -De most hátha tud rajta segíteni az orvos. -nyugtatta magát.

-Hova írattad? -kérdeztem mire Paula egyből felkapta a fejét.

-Egy egyetemista csajhoz. -felelte. Zöld szemeiben lángolt a tűz ami még jobban arra késztetett, hogy féljek. -És ha elcsábítsa megfogom ölni.

---

-Szabad! -szóltam ki az ajtón. Tegnap Lilian még maradt nálunk de este elmentek. Az ajtón belépett Brandon. Tekintete, mint tegnap is, üveges volt. Fekete pólója feszült a felsőtestére és a márciusi szellő ellen a farmer kabátját vette fel.

-Szia! -mosolygott rám és leült mellém a kanapéra.

-Szia! -mosolyogtam vissza rá.

-Figyelj. -kezdett bele komolyan amire kezdtem megijedni. -A tegnap sokat segített. -bökte ki mire megkönnyebbültem.

-Azért vagyok itt. -mosolyodtam el őszintén. -Mai nap akkor mélyebb vizekre evezünk oké? -kérdeztem majd elővettem a jegyzetem.

-Oké. -egyezett bele.

-Tehát most van barátnőd? -tettem fel a kérdést. Élesen szívta be a levegőt. A kanapé karfája ahol tartotta a kezét megszorította. Az ujjai elfehéredtek. Állkapcsa mozogni kezdett és talán ez volt a téma amivel mellé lőttem. 

-Van. -nyögte ki. 

-De nem az a lány akit szeretsz. Ugye? -hajoltam előre, hogy lássam az arcát.

-Igen. Mert akivel együtt vagyok az nem érdemli meg annak a helyét akinek mellettem a helye. -felelte határozottan. Étcsokoládé szemei elszántan csillantak meg mire el kellet, hogy mosolyogjak.

-Megszabad kérdeznem, hogy akkor miért nem szakítasz vele? -néztem rá értetlenül mire bólintott.

-Mert régen szerelmes voltam ebbe a lányba. De valamit kurvára elbasztam és rosszat szerettem. Aztán rájöttem, hogy az átlagos lányban van a különlegesség. Egy csodaszép tulajdonság és külső. -meredt maga elé.

-Mondanál nevet, hogy ne kelljen nyílt körben beszélnünk? -kérdeztem miközben az ujjaim között forgattam a tollat. 

-Lilian. -vágta rá.

-Tehát Lilian az akivel most együtt vagy? -értetlenkedtem. Igazából nagyon jól tudtam, hogy ő de kellett játszanom a szerepem.

-Igen. Ő az. És az egyik legjobb barátom mondta, hogy az én cicámmal legyek mert ő lesz az aki megadja nekem amire szükségem van de én egy hülye fasz voltam. -rázta a fejét.

-Hé. Semmi baj. -simítottam meg a kézfejét.

-De baj. -rázta meg a fejét. -Sosem lehet újra az enyém. És ez bosszant igazán. -nézett rám újra.

-Miért nem lehet a tiéd? -vágtam értetlen fejet.

-Mert barátja van. -felelte mire nagyot dobbant a szívem. -De ez engem nem állít meg.

-Harcolni fogsz a lányért? -tettem fel egy újjab kérdést. Ejtettem felé egy nyugtató, és őszinte mosolyt.

-Életem végéig ha kell. -felelte. Hangja határozottan és magabiztosan festett. Jó volt így látni. A tüzet a szemébe ami arra biztatta, hogy küzdjön. És ahogyan ismerem, tudom. Megfogja tenni.