Rosszfiú Egy Fogadással

4.

Még hány szívet fogsz meghódítani, hogy rá gyere, a miénk együtt dobban?

Az ablakomon beáramló fény békésen simogatja az arcomat ezen a gyönyörű szombati reggelen. A nap része már hét első felében ellett tervezve, ha Brandon seggfej nem hív el ma randizni. 

Lebattyogtam a lépcsőn és megpillantottam a bátyámat miközben legjobb barátnőmmel és Brandonnal beszél. Remek, ez a nap is jól indul. Mielőtt megláthattak volna beszaladtam a fürdőbe legalább a hajamat rendbe szedni. Kopogtak.

-Tod. Te is tudod, hogy akkor zárom be az ajtót mikor reggel készülök. -forgattam meg barna íriszeimet.

-Jajj Cicám bár csak Tod lenne az ajtó előtt. -hallottam meg Brandon nyálas hangját. Ok nélkül a szívem hevesen kezdett el kalimpálni a mellkasomban és lesokkoltam.

-Brandon tegnap mondtad, hogy jó fiú leszel erre itt Cicázol miközben nem is vagyok a Cicád és tudod, hogy ez idegesít. -morogtam.

-Jólvan Kim. -mondta majd hallottam lépteinek távolodását. Óvatosan kinyitottam az ajtót és ki surrantam rajta. A tervemnek a 75%-a jól is sikeredett volna ha a folyosó végén nem találtam volna szembe magam Brandonnal.

-Mondták már, hogy reggel is csodálatos vagy? -kérdezte közben utat nem hagyva nekem.

-Brandon nekem nem jönnek be ezek a csajozós dumáid. -néztem fel rá unottan.

-Miért a többi igen? -vonta fel jobb szemöldökét.

-Tegnap azt ígérted "jó fiú" leszel. Mi is lett ezzel az ígérettel? -emeltem a plafon felé a szemeim mintha gondolkoznék.

-Majd a randi után az is leszek. Ha eddig nem olvadtál el tőlem Kim. Mi lesz veled később? Ne akard, hogy be vessem a jó fiút. -mosolygott rám féloldalasan. Jesszusom csak nekem van ilyen melegem? Vagy most tényleg elpirultam? Komolyan képes voltam elpirulni egy rossz fiú előtt? -Jajj Kim inkább menjünk le mert még a végén a föld alá pirulsz. -mosolygott továbbra is és elindult a lépcsőn lefelé. 

-Naaa végre Kim. Sikerült feltápászkodnod fél 11-re. -köszöntött a bátyám.

-Köszi Tod a kérdésed jól aludtam te? -nevettem fel közben kivettem egy joghurtot a hűtőből és elkezdtem enni.

-És amúgy Pau mi járatban erre? -kérdeztem mosolyogva a barátnőmtől.

Szegény úgy tűnt mintha nem tudna mit mondani ezért Brandon jobbnak tartotta közbe szólni.

-Én hívtam segíteni neked kiválasztani a ruhát mivel nem emlékszel? Este randizunk. -nevetett fel. Brandon nem most jött le a falvédőről, tudja, hogyan kell minden menekülési lehetőségét elzárnia.

-Valaki nagyon felkészült. -nevetett fel a bátyám. -Gyertek csajok elviszlek titeket meg Brandont is mert mi is jövünk. Öltözz Kim! -parancsolt rám mire egyből felszaladtam a szobámba. Nem akartam kiöltözni de mégis egy kicsit megtettem. A meleg májusi időhöz hűen egy farmer rövidnadrágot vettem fel egy egyszerű fekete trikóval. A hajamat felkötöttem a fejem a tetejére és készen is voltam. Paula egy egyszerű nyári ruhát viselt ezzel felkeltve bátyám figyelmét míg az előbb említett személy egy fekete pólót vett fel egy egyszerű koptatott farmerrel. Brandon egy fehér pólót viselt fekete gatyával és a farmer kabátjával.

Mint gondoltuk Tod beengedte az anyós ülésre drága barátnőmet ezzel minket Brandonnal hátra zárva. Akár mennyire is nem akartam mellette ülni semmi pénzért nem ültem volna arrébb. Az út csendben telt. Néha láttam, hogy a bátyám fél szemmel Paulát nézi aki elvolt merülve a telefonja virtuális világába. Amíg az elsuhanó tájat néztem észre sem vettem, hogy Brandon minden kanyarnál "véletlen" közelebb csúszik. Mit sem törődve ezzel folytattam az elsuhanó autók tanulmányozását.

-Ilyen gatyában, előttem? Ugyan Cicám, te sem gondoltad komolyan. -suttogta Brandon mitől a hideg kirázott.

-Te miről beszélsz? -fordultam felé de közben suttogtam

-Te is tudod, hogy előttem ennyire rövid gatyában nem szabad flangálni. -mosolygott féloldalasan.

-Brandon van egy jó megoldás! Menj előttem. -mosolyogtam rá mire halkan felnevetett.

A plázába belépve megcsapott légkondiból kiáramló hideg levegő. Május elejéhez képest az időjárás augusztusi is lehetne. Az emberek unottan vásárolgattak ezzel eltöltve szabad délelőttjüket. Amíg mi Paulával bementünk egy ruha boltba Todot és Brandont elküldtük valami ékszert nézni.

-És milyen ruhával akarod lenyűgözni Brandon-t? -kérdezte Paula miközben a ruhákat nézegettük

-Megmondom őszintén nem gondoltam volna, hogy tényleg elvisz de annyira lelkes, hogy minden menekülő utat kizár. -válaszoltam közben a kezembe akadt egy hátul kötős fehér haspóló.

-Adnod kéne neki egy esélyt. -mondta miközben és még mindig a fehér haspólót tanulmányoztam és a végén betettem a kosárba.

-Talán nem is attól félek, hogy nem leszünk jók együtt hanem attól, hogy mivan ha talál jobbat nálam? -tettem fel a bennem már régóta lapuló kérdést. Igazából ez volt a legfontosabb a bennem felmerülő milliónyi kérdés közül. Akár mennyire is tagadni akarom nem megy. Szimplán nem attól félek, hogy belé szeretek hanem attól, hogy mivan ha igen és össze tör. Vagy mivan ha nem leszek elég jó?

-Akkor nem téged keresne. -felelte egy halvány mosoly kíséretében a legjobb barátnőm majd átnyújtott egy magasított derekú szakadt farmert.

Miután megvettük a ruhákat leültünk kint a padra és felhívtuk a fiúkat. Pár perc múlva hallottam ahogyan a bátyám eléggé idegesen sétál Brandon mellett akinek a vigyora a füléig ér. 

-Na végre. Tod megvettétek a nyakláncokat és a karkötőket? -fordultam kedvesen a testvéremhez aki még mindig eléggé zabosnak tűnt.

-Valamennyire. -válaszolta unottan.

-Tod mi a bajod? -kérdeztem közben végig simítottam a karján.

-Semmi csak Brandon valami hülyeséget csinált. -nézett a mellette lévő fiúra aki még mindig vigyorgott. 

-Ez nem hülyeség volt Tod. -válaszolta fejét ingatva az előbb említett fiú.

-Brandon mit csináltál? -fordultam felé unottan.

-Vettem neked nyakláncot. -mosolygott rám majd elkezdett keresgélni a zsebébe, majd kivett egy zöld bársony dobozt. Kinyitotta és elém tárult két nyaklánc.

Két külön álló nyaklánc mégis valahogy egybe tartozik. Mind a kettő egy törött szívet ábrázolt de mégis furcsának tűnt. Kicsit megpiszkáltam az egyiket amivel ő egyből hozzátapadt a társára ezzel egy teljes szívet formálva. Mágnes. A szív egyik felébe egy B betű míg a másikban egy K betű volt gravírozva. A némaság és a kis ékszer választ adott minden felmerülő kérdésemre de még is bennem volt a félsz.

-Ohh. -csak ennyit bírtam kinyögni.

-Szóval tetszik. -állapította meg Brandon felcsatolta magára a K betűset rám meg a B betűset. Eközben én ledöbbenve néztem magam elé. Miközben a mögöttem állt és próbálta felcsatolni a B betűs fél szívet a fülembe súgott.

-Most már hozzám tartozol.