Rosszfiú Egy Fogadással

14.

Néha meg kell ölni valamit magadban, azért, hogy ölni tudj.

Éreztem, hogy kezd bevadulni. Át vette az irányítást amit meg kell, hogy mondjak élveztem. Mintha valami vattacukor lennék felrakott a mosdó pultjára. Bárcsak én is így tudnám magam emelni tesi órán. Két keze még mindig a derekamon pihent de néha elkezdett játszani a pólóm szegélyével is. Lábaim a dereka köré fontam és úgy húztam magamhoz közelebb mire majdnem rám esett.

-Ne játssz a tűzzel! -vált el tőlem. Csokoládé barna szemei most éj feketék voltak. Én csak mosolyogva megrántottam a vállam és a pulcsijánál fogva újra magamhoz húztam.

Két keze becsúszott a pólóm alá és ott simogatott tovább.

Hallottuk ahogyan valaki fütyülve közelít majd benyit.

-Áhh bazdmeg! Mi a kurva anyámért nem zárod be az ajtót? -akadt ki Brian.

-Kisfiam te ne merjél így beszélni mert engem sértesz meg! -hallottam meg Tiffany hangját majd a hang tulajdonosa rögtön a bejövő fiú mellett termet. Benézett majd tágra nyílt szemekkel kihúzta Brian-t. -Megmondtam neked Brian, hogy ezek össze fognak jönni erre meg te elrontasz mindent. -suttogta de úgy, hogy mi is halljuk.

-Anya! Honnan tudtam volna, hogy ők most pont itt? Mellesleg békésen jöttem elvégezni a dolgom erre ez fogad, hogy na mindegy és még, hogy ne káromkodjak. -akadt ki Brian újra.

Brandon még mosolyogva adott egy puszit a számra majd kilépett az ajtón. Én is gyorsan utána siettem.

-Sajnálom Brian. -motyogtam valószínűleg vér vörösen.

-Ez a fasz nem zárta be az ajtót. -mutatott az öccsére aki mellettem vigyorgott.

-Ne beszélj csúnyán! -vágta rá egyből az anyja.

-Brian ilyen állapotodba te se zárnád be. -rántotta meg a vállát Brandon.

-Bazdmeg mert én már úgy kezdem, hogy a szobámba vagyunk. -röhögött fel szarkasztikusan.

-Szegény lányok Brian. -ingatta a fejét Tiffany. -Na gyere fiam elviszel vásárolni engem. -kapta el az előbb említett fiú karját majd húzni kezdte. -Ti nyugodtan folytassátok csak. -pillantott ránk a válla fölött mire muszáj voltam felnevetni.

-Nem fogadjuk meg a tervét? -ölelt át hátulról mire megborzoltam a madárfészket a fején.

-Nem bocsi, tanulnom kell. -fordultam meg hirtelen. Adtam egy puszit a szájára és elindultam a táskámhoz.

Nagyon rég tanultam úgy igazán. Mivel lassacskán itt az év vége muszáj tanulni. 3 óra alatt sikerült valami tudást a fejembe raktározni. Lefeküdtem az ágyra és csak nézegettem a közösségi oldalakat.

-Kim kész a kaja. -nyitott be Tod a szobába és úgy vigyorgott mint egy rohadt alma. Furcsán méregettem majd elindultam lefelé. Senki sem volt ott.

Beléptem a konyhába ahol 3 pohár víz fogadott.

-Ez melyik idióta ötlete volt? -mondtam idegesen és beletúrtam a most már csurom vizes hajamba. A pólóm már átázott és a gatyámból is lehetett volna csavarni a vizet. -Basszátok már meg! -fújtattam egyet.

-Én ötletem volt, Drága Cicám. -jött ki a sarokból Brandon és megölelt.

-Akkor bazdmeg! -toltam el magamtól és rácsaptam a mellkasára. -Olyan hülye vagy! -nevettem fel a nyomoromon.

-Tudom, hogy így szeretsz. -mosolygott majd felkapott a vállára.

-Rakj már le te gyökér! -kezdtem el a hátát csapkodni ami semmit sem segített.

-Nem! -ellenkezett majd benyitott a szobájába ami az én szobám is volt. Lábával vissza csapta az ajtót és úgy vitt az ágyhoz. Ott ledobott és fölém kerekedett. Talán itt volt a pillanat, hogy elkezdtem félni.

-És most nem kíméllek. -mondta majd elkezdett csikizni.

Már annyira nevettem, hogy potyogtak a könnyeim. Az a baj, hogy megtalálta a gyenge pontomat. Tudni kell rólam, hogy a gyengém, ha a hasamnál csikiznek. Már vagy majdnem sikongattam annyira csikizett.

-Annyira édes nevetésed van. -mosolygott le rám mikor abba hagyta a "kínzásomat". Hevesen kapkodtam a levegőt a sok nevetéstől.

-Neked meg túl nagy ujjaid. -nevettem fel újra mire ő is fel kuncogott.

-Eljössz velem a bálba? -kérdezte meg mire nyelni sem tudtam. A bálba? Én? Brandonnal?

-A suli bálba? -kérdeztem vissza mire elkezdett hevesen bólogatni. -Persze. -mosolyogtam fel rá.

-Remek. -mosolyodott el ő is majd felállt ezzel engem is felhúzva.

Mind a ketten lebattyogtunk a konyhába ahol már a finom étel illat járt át mindent. Az asztal családiasan megvolt terítve amitől rossz érzések lettek bennem. Egy percre mintha anyámat láttam volna az asztalnál ülni ami még jobban a sírásra késztetett. Csak ott álltam az ajtóban könnyes szemekkel. Brandon a hátamra simította hatalmas kezét majd elkezdett beljebb tolni. Én gyorsan megfordultam és a karjaim a nyaka köré fontam.

-Cicám, mi a baj? -kérdezte miközben a hátamat simogatta.

-Csak láttam anyát. -suttogtam mire mára harmadjára felemelt és leültetett a nappaliba. Leült mellém a kanapéra és szorosan átölelt. Ott ültünk a sötétben. Szorosan hozzábújva próbáltam kiverni a fejemből az előbb látott személyt és az emlékeket.

-Nyugodj meg egy kicsit. -simított végig az arcomon mire muszáj voltam becsukni a szemem.

-Hiányzik. -suttogtam még mindig könnyes szemekkel.

-Elhiszem Kicsim, elhiszem. -az újonnan jött becenévtől elmosolyodtam. -Csak ne félj. Jusson eszedbe, hogy fentről figyel rád. -emelte a plafon felé szintén könnyes szemét.

-Mi a baj Brandon. -néztem rá majd végig simítottam az álla vonalán.

-Apa meghalt. -suttogta elhalt hangon. -Katona volt és beosztották Afrikába. Azt ígérte haza jön és majd elvisz minket oda ahol ő volt mivel egy békés kisváros. Kiskoromba mindig is Afrikába akartam eljutni. Mindig is felkeltette a figyelmem a sivatag és a forróság. A nagy fák és az állatok. A hőség és más egyéb. De 2 hónap múlva nem jött haza. A legjobb barátja és munka társa egyben jött hozzánk, hogy meglőtték. Szándékos gyilkosság volt. A csapatban volt egy áruló. Ő pályázott a címére amit majdnem megkapott. Apám volt a mindenem. Ő tanított meg focizni és szeretni is. Megmutatta, hogyan kell megvédeni magam ha baj van és hogyan kell a szeretteimet megvédeni. Engem viselt meg a legjobban. De ma már nem tudok rajta sírni. Kim, az élet egy kibaszott nagy pöce gödör. Sosem szabad egy rossz emléknél maradni. Mert onnan nagyon nehéz kimászni. Nekem is több évbe telt kiheverni a gyászt. Megannyi pszichológushoz jártam. -magyarázta halkan. Egyetlen egy könnycsepp legurult az arcán. Semennyi több.

-Nekem anyának tragikusabb halála volt. Ha lehetett olyan. -nevettem fel keservesen. - Anyának valahogy mindig is én voltam a kedvenc. Amíg apa Todot helyezte előnybe, anya engem. Akkoriban megvoltam őrülve a fagyasztott a kajákért. Ez is egy ilyen nap volt mikor fagyasztott pizzát akartam enni. Anya felajánlotta,hogy el egy venni, hiszen úgy is most lett meg a jogsija. Elmenni elment. De vissza már nem jött. -mondtam halkan, és lassan. Csak közel húzott magához és puszit nyomott a fejemre.

Még ott ültünk pár percig mikor valaki kopogott az ajtón.

Sziasztok!

Új hírrel érkeztem. Van egy barátnőm és neki lett egy könyve. Szerintem nagyon jó és érdemes megnézni. Akinek tetszik az mindenképpen voteolja és kövesse be. xXBetti153Xx a user