Az nem számít

X.

Délután kettő volt, amikor elindultunk a városba. A hideg idő ellenére elég sokan sétáltak kint. A város már karácsonyi lázban égett, a karácsonyi vásár is már kezdte felölteni szokásos alakját.

- Mindig ilyen sokan vannak?- kezd el feszengni mellettem a pilóta, majd szeme elé húzta napszemüvegét tél közepén.

- Nem bírod a tömeget?- nézek fel rá.

- Az kicsit abszurd lenne nem gondolod?

- Én se igazán szeretem a sok embert, mégis orvos vagyok.- rántok vállat.

- Bírom a tömeget, csak akkor nem, amikor úgy vagyok egyes helyeken, mint magán személy. Olyankor nem igazán szeretem, amikor ennyi ember van körülöttem.- néz hátra rám, majd átvág a tömegen, maga után húzva engem- Mert mindenki elvárja, hogy vele foglalkozzak, elnézést- sétál el két ember közt, a kezemet fogva- nem pedig azzal, aki megérdemelné.

- Ez érthető, hiszen ők a rajongóid.

- Te sem viselkedsz így.- néz le rám a napszemüvegen keresztül.

- A rajongód vagyok?- nézek én is fel rá, neki pedig szinte leesik az álla.

- Ezzel most na-gyon, de NAGYON megsértettél- fonta össze kezeit mellkasa előtt.

- Hát persze- nevettem el magam cselekedetén, majd elindultam mézeskalácsot keresni. A pilóta jött utánam, ám egy szót sem szólt. Az első helyen, ahol megláttam a keresett süteményt, meg álltam, és meg is vettem a kívánt mennyiséget.

- Ezt otthon is el tudod készíteni, és az sokkal finomabb.

- Tudom, de sajnos a munkám mellett nincs ilyesmire is időm.- csak bólintott, talán az előbb lehet kicsit tényleg megsértettem- Figyelj én...

- Maxika, már a szabin is csak a te fejedet kell néznem? De most legalább hátulról is látom, nem is olyan rossz a hajad- nevetett mögöttem egy személy, talán Lewis Hamilton, de ebben nem voltam biztos, így hátra is fordultam.- Hmm, de bár most van valami kellemes is a társaságodban, vagy inkább valaki. Lewis Hamilton- nyújtja felém a kezét- és kegyed?

- Sofia Berger- fogadom el a felém nyújtott végtagot, majd rázom meg azt.

- Szép pofika, szép név- villantotta rám hatalmas mosolyát, én pedig csak kicsit eltátottam a számat. Pofika? Már éppen készülök valamit visszavágni neki, de Max még előttem megszólal.

- Hamilton, mi járatban erre?- előzte meg gyorsan a kiakadádomat, de komolyan mi az hogy pofika?

- Itt lakom, gondoltam kijövök a friss levegőre, de te hogy-hogy nem Monacóban sütteted a hasadat?- kapta el rólam tekintetét, és nézett most Verstappenre.

- Volt okom eljönni ide.- válaszol tömören mellettem a pilóta.

- Én is itt vagyok- dobbantok egyet a lábammal mérgemben, majd melleim alatt össze fontam karjaimat, a két pilóta pedig lenézett rám. Max csak mosolygott rajtam, de Lewis persze ennyivel nem érte be.

- Milyen kis aranyos valaki, amikor mérges- csavart egy hajtincsem ujja köré, ekkor pedig megcsörrent a telefonom.

- Igen, tessék Berger!
- ........
- Persze hogy be tudunk menni.
- ........
- Viszhall.- letettem a telefont, és Maxra néztem.- Be kell mennünk a kórházba. Gyorsan kellene odaérnünk, ha nem baj.- ő csak bólintott, átkarolta a vállamat majd elkezdett kifelé haladni a vásárról, de valaki követett minket.

- Ugye nem gondoltátok, hogy csak így itthagytok? Megyek én is...

- Igen azt látjuk- vágja oda Max- csak tudnám minek-morogta az orra alatt.