Az nem számít

XXI.

- Nem igaz, hogy ennyi minden elég lesz- kezd el ismét hisztériázni a holland két papír szatyorral a kezében, melyeket ledob az ágyra, amikor oda ér mellé.- Ez csak két táska.

- Igen az pont elég lesz erre a másfél napra.- sétálok el mellette, be a kis konyhába, ahol töltök magamnak egy pohár vizet, majd a pultnak dőlve el is kezdem inni azt.

- Vettél két pólót, két nadrágot, egy ruhát, amit megjegyzek én tettem bele a kosárba, meg nálad van egy szatyor, amit nem nézhetek meg- teszi durcásan keresztbe a kezét maga előtt, én pedig csak mosolygok az egész jeleneten- Semmi cipő, semmi táska, milyen nő vagy te?

- Nem tudom te mire figyeltél, amikor nálam voltál, de nincs egy hatalmas szekrényem sem tele cipőkkel és/vagy táskákkal.

- Hát nem éppen arra figyeltem- jegyzi meg cinikus mosollyal- de akkor mi van abban a táskában?- mutat a konyhapulton elhelyezkedő barna papírszatyorra, melyet én szereztem be addig, amíg ő vett magának valami innivalót, mert állítása szerint ő már meghalt volna szomjan az én helyemben, hát mondjuk nem is csodáltam azok után, hogy annyit beszélt.

- Az nem fontos.

- De de az, miért nem nézhetem meg?- lép a táska felé, ám én még mielőtt oda érhetne lekapom azt a pultról.

- Ez az enyém.

- Ahogy a többi is... Naa, mi van benne?- áll elém, mivel én még mindig abban a pozícióban állok a konyhában, ahogyan a vizet ittam, ő pedig két kezét két oldalt mellettem helyezte el a pulton.

- Mondom ez csak az enyém, Max.

- A többi is, azokat mégis mégnéztem. Akkor ezt is.- egyik ujjával már el is kezdte levenni a rózsaszín selyem papírt a táska tartalmáról, ám én elkaptam a kezét.

- Ha megmondom mi van benne, akkor elengedsz?- nézek le a kezeire.

- Talán?- dönti oldalra a fejét, így haja arcába hullik, és úgy figyel tovább engem, én pedig lecsukom szemeimet, és mérlegelem, hogy mennyire jó ötlet elmondani neki, mit rejt a papírtáska a kezemben, majd kibököm, amit annyira tudni szeretne.

- Fehérnemű- mikor kinyitom a szemem egy értetlen fejjel találom szemben magam, ám kezei még mindig közre fognak- a zacskóban, fehérnemű van.- emelem meg kicsit az említett tárgyat majd ismét a pilótára nézek, aki csak vigyorog, mint egy vadalma.

- Akkor miért is nem nézhetem meg? Nem azért vetted, hogy én is láthassam?- kérdését akár ártatlannak is vélhetném, olyan hangon tette azt fel, csakhogy én látok mögötte egy cseppet sem ártatlan szándékot.

- Verstappen!

- Jól van, jól van- emeli fel kezeit mellőlem, majd hátra is lép, és elindul kifelé a konyhából, de az ajtóban még visszafordul- Biztos, hogy este se nézhetem meg?- néz rám ismét ártatlan gyermekies mosollyal, én pedig lekapom a táska tetejéről a selyem papírt, és összegyűrve a holland után dobom, aki ezt csak egy nevetéssel reagállja le.

•

- Én mondtam, hogy ez a ruha nem lesz elég, több mindent kellett volna választanod!- áll meg előttem a holland, amikor kilép a fürdőből egy nadrágban.

- Mert? Ez miért nem lesz jó?- ugyan az a nadrág volt rajtam, mint amiben jöttem, a pólót lecseréltem arra a feketére, aminek kis rózsák vannak a vállánál, és persze amit Max-szel vettünk, vagyis inkább ő vette.

- Mert, mert nem tudom, de akkor a ruhát vedd fel, légyszi.

- Azt sem tudom azt minek vetted meg.