Az nem számít

XVIII.

Már négy napja itthon vagyok, így visszarázódtam a mindennapjaimba. Ma Miával ebédelek, utána pedig délután megyek dolgozni.

- Szia, Mia.- ölelem meg mosolyogva legjobb barátnőmet, aki szintén mosolyogva ölel vissza.

- Szia, Sof, milyen volt a futam, édes?

- Rég voltam már, így el is felejtettem már, hogy mennyire jó szokott lenni ott a hangulat.- ültem le vele szemben, mivel ő már ott volt, amikor én odaértem, jellemzően általában én kések.

- Naaa, ennyire jó volt? De ugye nem akarsz velük maradni?- néz rám szomorúan, közben pedig kézfejemre fekteti sajátját az asztalon.

- Na annyira azért nem volt jó.- nevettem el magamat.- Habár az apám erre utazott, de még a pilótái sem tudtak róla.- forgatom meg szememet, undoromnak jeléül.

- Mit hozhatok a hölgyeknek?- jött oda hatalmas mosollyal egy velünk egy idős pincér.

- A hölgy egy gyümölcslevest kér, csirkemell salátával és egy csokoládés epres palacsintával- fogja meg valaki a vállaimat, hajamat pedig hátra fésüli róla- És nekem is hozza ugyan ezt, kérem, csak plusz chipsszek. Mia te mit kérsz?- kérdezi a velem szemben ülő lányt, aki szinte tátott szájjal nézte végig az előző jelenetet, lehet hogy nekem is pont ez lenne a reakcióm, ha nem egy étteremben ülnék.

- Én...én- szinte már dadog a meglepetéstől- én csak egy napi menüt kérek.- darálja le végül gyorsan.

- Remek,- szorítja meg picit a vállamat, majd ül le a mellettem lévő székre, az eddig mögöttem álló személy- nekem pedig, mint már mondtam, ugyan az lesz, mint Sofinak- mosolyog rám, majd a pincérre néz, aki szótlanul bólint, majd olyan gyorsan megy el, ahogyan csak tud.

- Ezt te mégis hogy gondoltad Verstappen?- néz szinte gyilkos tekintettel, Mia a nem rég érkezett személyre- Hat hónapig azt se tudod merre van London, most meg csak úgy idejössz, és azt hiszed te vagy Sofia főnöke? Igen, ezt hiszed? Te egy rohadék állat vagy ha ezek után még képes leszel a szemébe nézni!- talán most még megölni is képes lenne a férfit, ha nem lenne itt ennyi ember.

- Mia, kérlek. Nem lesz semmi baj,- fogom meg a kezét az asztalon- de igaza van Max, nem vagy a főnököm.

- Az a hülye kis seggfej pedig hajtani akart rátok, kösz de nem fogom végignézni!- teszi keresztbe a kezét, mintha még így is neki állna feljebb. Mia nagy levegőt vesz, majd kifújja.

- Nem tudom mi történt ezen a nagydíjon, de az biztos, hogy nem fogom engedni, hogy Sofi megint padlón legyen miattad, elég volt nekem az a pár hónap amíg annyira szarul volt, hogy beszélni se lehetett vele.- nagyszerű, na pont ezt nem kellett volna a pilótának tudni, aki most olyan döbbenten néz rám, hogy az szinte már nekem kínos.

- Igaz ez Sofi?- kérdezi ugyan olyan döbbenten, mint ahogyan nézett rám.

- Nem a kedvencem a csokis-epres palacsinta- kezdek el babrálni a szalvétámmal az asztalon.

- Sofi igaz ez?- kapja el a kezemet, Mia pedig szinte már megijedt velem szemben, Max heves tettén.

- Igen. Ezt akartad tudni? Igen így volt, képzeld nem csak neked volt szar az a pár hónap.

- Ezt nem mondtad.

- Mivel szóba se áll veled így nehéz lenne- vágja a fejéhez Mia gúnyosan.

- Nem tudja?- néz rám Verstappen.

- Nem mert most tudtam vele először találkozni, csak neked most is, mint mindig mindenhol ott kell lenned- nézek vissza rá.- Nem érzed magad kicsit kínosan?