Az nem számít

XXX.

- Igen?- motyogtam bele álmosan telefonomba, majd bele is ásítottam egyet. Nem tudom ki indította el azt a szokást, hogy engem mindig akaratom ellenére korán kell kelteni. Reggel 6:28.

- Beengedsz?

- Nincs kulcsod?- motyogom még mindig álmosan.

- Hát nem tudom melyik pasidnak adtál kulcsot, de nem nekem az biztos.

- Max?

- Igen Sofi, ha én hívtalak kire számítottál?

- Nem néztem meg ki hív.

- Beengedsz?

- Ahj.- keltem fel, ezzel együtt pedig kinyomtam a hívást, miért is nem némítom én le a telefonom éjszakára? Nem törődve öltözetemmel csoszogtam el az ajtóig, és zártam ki azt, amin a pilóta azonnal be is nyitott, amikor én már a hálószobám felé tartottam.

- Hát ha tegnap reggel is ilyen öltözetben nyitottál ajtót annak a szegény fiúnak, akkor nem csodálom, hogy úgy végig nézett rajtad.- utal arra, hogy jelenleg csak fehérnemű van rajtam, de én már régen visszatértem a hálószobámba az ágyamhoz, amin végig is nyúltam- Ennyire álmos vagy?

- Tíz előtt nem nyilatkozom- fúrom bele fejem a paplanba.

- És akkor ki megy be dolgozni?

- Déltől négyig vagyok- válaszolom már félálomban, de még hallom ahogy a pilóta felnevet, rendesen elhelyez az ágyon, majd rámterít egy vékony puha takarót.

•

- Sofi, drágám mostmár unatkozok- piszkálja meg valaki a fülemet.

- Mühümm- hesegetem el az engem piszkáló kezet a fülemtől.

- Kelj fel, mert hozom a vizet- ül le valaki mellém, mivel nem nyitottam ki a szemem, így álmosan még mindig nem voltam biztos abban ki az, ezért csak a fejemre húztam a púder színű plüss takarót.- Sofia borzalmas vagy, eljövök hozzád, te meg alszol?- átölelem a csípőjét, és fejemet az ölébe hajtom.- Mintha lenne egy kiscicám- simogatja meg a fejemet.- Na felkelsz cica?

- Ü-üm.

- Ezt igennel veszem.- emel fel az ágyról a pilóta.

- Mi?- kezdek el kapalózni- Max tegyél le- kapaszkodok bele a holland felsőtestébe- Három perce keltem fel.

- Nem fél hétkor keltél, csak visszaaludtál kilencig.

- Még csak kilenc óra?- kezdtem el az arcomat dörzsölni az ökölbe szorított kezemmel.

- Nem is olyan, mintha cicám lenne, hanem mintha egy kisbabám.

- Szóval cuki vagyok?- pislogok rá nagy szemekkel.

- Inkább durcásnak mondanálak- neveti el magát, majd letesz az egyik székre, én pedig bebugyolálom magam az eddig kezemben hozott takaróba.- Sütöttem palacsintát?

- Ez kérdés volt?

- Palacsintát akartam sütni, mondjuk inkább így, felhívtam az anyámat, és ő magyarázta el, hogy hogy kellene megcsinálni, de nem garantálom, hogy olyan lett mint az övé.

- Pozitívum, még mindig van konyhám.- nézek körbe, és a helyiség valóban ugyan úgy néz ki, mint tegnap este

- Ha, ha, ha...- tesz le elém egy tányér palacsintát, Nutellát és lekvárt.- Gyümölcsös nincs itthon?

- Hűtő.- mutatok az említett tárgyra, ő odasétál, majd kinyitja azt, és eltűnik a kinyitott ajtó mögött.

- Itt nincs.- néz hátra rám a válla felett.