Az nem számít

XXV.

Sétáltam, leültem, felkeltem, pisiltem, kezet mostam, ittam, leültem, elmostam a poharat, sétáltam, ablakot nyitottam, ismét leültem, majd végre kinyíta az ajtó, de csak a pilóta lépett be azon, majd be is csukta maga után, és a nappaliban termett előttem, a csomagokat letéve a folyosón.

- Mark?

- Mennie kellett.- csak lehajtott fejjel bólintok, tehát elment, pedig ő is tudja, mennyire ki voltam az előttem álló holland miatt, és most, amikor kezdene minden jó lenni, csak így itt hagy, se szó se beszéd.- Valami baj van?- guggol le elém, kezeit térdeimre helyezve, én pedig csak nemlegesen megrázom a fejem, de még mindig nem emelem meg azt- De látom, hogy van valami- puhatolózik, én pedig nyakába csimpazkodva ölelem meg őt- Hé nincs semmi baj. Én csináltam valamit?

- Itt alszol nálam?- emelem fel hirtelen eddig vállába fúrt fejemet, és nézek vele farkasszemet, bizonytalan.

- Szeretnéd?

- Ha te nem akarsz nem kell...- hülye ötlet, kudarcra volt ítélve, gondolkodnom kellene mielőtt beszélek.

- Te szeretnéd?- néz mélyen a szemembe, ami most semmilyen érzelmet nem tükröz, a csalódottságon kívül, én pedig félve, de bólintok, az ő íriszeiben, pedig megnyugvás és öröm tükröződik- Akkor itt alszom, csak lemegyek a dolgaimért- áll fel, és hagyja el a helyiséget, majd a lakást is. Talán meg kellene kérdeznem miről beszéltek a bátyámmal. Talán...

•

Max éppen zuhanyzik, én pedig a kanapén ülök felhúzott térdekkel, laptopommal az ölemben, és éppen Ane ajánlását gépelem, amit holnap át is adok a főnökömnek. A háttérben a TV halkan hallatszik, de már-már szinte elnyomja azt a víz csobogása. Begépeltem egy oldalt, majd azt ki is nyomtattam, aláírtam, majd a táskámból kivett irattartóba helyeztem, hogy holnap biztosan ne felejtsem itthon. Zseniális munkaidőmnek hála, holnap tízre kell bemennem a munkahelyemre, így hatig kell majd bent maradnom.

- Min gondolkozol?- a hirtelen hangtól kicsit megugorttam, hiszen megijesztett a mögém lépő pilóta, aki ezt egy kis kacajjal konstatálta.

- Mikor mész el?

- Most elküldesz?- fordít magával szembe, és komoly arccal próbál figyelni, ám ajkai szélén a mosoly jelei bújnak meg.

- Nem innen,- ingatom a fejem- hanem Londonból.

- Áh tehát már a városba sem jöhetek?- próbál továbbra is komoly lenni.

- Te hülye- taszítok rajta egyet, ám csak egy lépést tesz hátra, de azt sem az én megmozdulásom miatt, hanem saját akaratából, ajkai pedig végre megjelenik a hatalmas mosoly.

- Nem tudom még, de vagy még ma kellene, amit nagyon remélek, hogy nem talál ki Horner, vagy holnap este sajnos el kell mennem.- csak bólintok- De ide megyek csak Monacoba, bár ezt gondolom tudod, és ha szeretnél, akkor eljöhetnél megnézni, akár csak a futamot is, de csak ha szeretnél.

- Nem tudom, hogy mikor vagyok ügyeletben, azt pedig nem cserélhetem el, sajnálom.

- Akkor majd egy másik alkalommal, de Monacoba egyszer el kell jönnöd velem, az a hely valami eszméletlen.

- Igen tudom, voltam már ott, vagyis nem konkrétan ott, csak átutazóban, de ezt már mondtam.- a bátyámmal voltunk ott, hajót vett, és kimentünk a nyílt tengerre, a keresztgyermekeim esete után, ott voltunk egy hétig.

- Ugye nem azzal a társasággal, akiknek vitted volna az italt, már ha kiadták volna- nevetett, engem pedig még a feltételezés is megmosolyogtat, bárcsak úgy lett volna.