XXXVI.

5K 118 21
                                    

- Ah, elszoktam én ettől.- rángatom magam után a bőröndömet, melyet Max inkább kivesz a kezemből, és húzza ő.

- Csak két hét szünet volt.

- Az sok, nagyon sok, én előtte minden nap dolgoztam, tudod te milyen unalmas otthon ülni egész nap?- nézek fel a pilótára.

- Az én emlékeim szerint nem unatkoztunk.- gondolkozik el a férfi.

- Pfuj Verstappen ezt ne itt beszéljétek meg.- ért utol minket Hamilton.

- Istenem miért versz engem- néz fel a velem érkezett pilóta a plafonra.

- De még engem, miért?- nyomkodom a telefonomat, hogy hívjak egy Taxit.

- Verstappen beszélsz németül?- nyit beszélgetést a brit.

- Pont annyit mit te Hamilton...- válaszol unottan neki a holland, miközben a telefonját nyomkodta.

- Na most fejezzétek be, vagy hívhattok magatoknak taxit.- nézek hátra a két pilótára.

- Mi?- néz rá Lewis Maxra.

- Sofi osztrák.- ad rövid és tömör magyarázatot Max, unottan a brit felé pillantva.

- Mi? Te osztrák vagy?- néz rám a brit.

- Igen Lewis, én osztrák vagyok, úgyhogy hozzátok a bőröndöt, vagy komolyan itt maradtok. Öt perc múlva itt az autó.- indulok kifelé a reptér csarnokából- Komolyan itt hagylak benneteket, na gyertek már.- fordulok hátra a két férfi felé.

- Miért visszük mi magunkkal Hamiltont? Van neki szája meg két keze, tud hívni taxit.- érvel azonnal a pilóta.

- Pontosan úgy, ahogy neked is van Max, úgyhogy visszük Hamiltont is, ha tetszik, ha nem.

- Pontosan Maxika.- karolja át a vállamat a brit, majd megindul velem együtt kifelé, és Max is követett minket.

Kinyújtottam felé a kezemet, ő pedig összekulcsolta az ujjainkat, és másik kezével húzta mindkét bőröndöt, így léptünk ki a német levegőre.

- Dehát itt esik.- kezd el hadonászni Lewis, amint kiérünk mind a hárman- Esik.

- Hamilton nyughass, mert itt hagylak.- csapom le fejemet.

- Sofia itt esik, te esetleg nem látod?- mutogat az aszfalt felé a brit pilóta.

- Lewis ne mutogass,- fogom le a férfi kezeit- itt emberek vannak, ne égess le engem is, ha Maxnek nem is fontos, nekem még  az.

- Nekem is az Sofi, szóval nyugi van Lewike, maximum nem te nyersz.- azt hiszem, ha nem fogtam volna most a brit kezeit, akkor azok Max arcán landoltak volna.

- Elég mostmár! Szálljatok be.- mutatok az elénk parkoló taxira. A két pilóta beült hátulra én pedig az anyósülésre, ahol lediktáltam a címet a sofőrnek, ahová megyünk. Az út csendben telt a hotelig, ahol megkaptuk a szobáinkat.

Én a negyediken a két pilóta pedig a harmadikon van, így magam érkeztem meg a megfelelő szobába, ahol lepakolva aludtam vissza, hiszen engem Max keltett, hogy indulnunk kell a gépre. Három órát aludtam, utána pedig elindultam futni, hogy felkeljek végre rendesen. Beszálltam a liftbe, majd benyomtam a földszintet, és vártam, hogy leérjek, de a lift megállt a harmadik emeleten. A liftbe pedig beszállt az emeleten lakó egyik pilóta.

- Futni?

- Hát ilyen időben lehet inkább úszni.- nevetem el magam, hiszen az eső még mindig szemereg.

- Hát akkor ússzunk,- neveti el magát Lance- ha már mindig ilyenkor futunk össze.

- Hát látod itt csak mi szeretnénk tartani az alakunkat.- mutatok végig magamon, a kanadai pilóta pedig nevetni kezd. A lift leért a kért helyre, mi pedig kilépünk belőle.

Az nem számítWhere stories live. Discover now