Az nem számít

XXXVII.

- Max mégis hová megyünk?- próbálok nevetve nem elesni, hiszen Max a hátam mögött állva befogta a szemeimet, és így vezetett valahová a házában, ahová engem is beköltöztetett Mia segítségével.

- Nem fogsz elesni Sofia, nem engedem, hogy eless, nyugodj meg. Itt egy lépcső vigyázz. Látod? Mondtam, hogy nem engedem. Küszöb, vigyázz.- suttogta a fülembe- Itt is vagyunk drágám.- nyom egy csókot a kulcscsontomra- Szóval remélem tetszeni fog.- vette el kezeit szeme elől, én pedig kinyitottam azokat.

- Max ez mégis- fordulok a pilóta felé, ő peidg hatalmas vigyorral néz rám, majd kezeit csípőmre vezeti.

- Tetszik? Ez a te szobád, csak a tiéd, hogy legyen hol olvasnod, dolgoznod, vagy csak pihenned, ha ahhoz van kedved.

- De ezt én nem

- De igen elfogadhatod,- nyomja mutató ujját a számhoz- azok után, hogy iderángattalak, ez jár neked, a hálóban pedig van egy hatalmas könyvespolc, tele neked könyvekkel.

- Bolond vagy,- fogom kezeim közé arcát- az én bolondom.- csókolom meg.

- Csak a tiéd.- ölel magához, én pedig elveszem hatalmas kezei közt.

Amikor elenged, belépek a szobába, ahol letisztult színek és formák fogadnak. Bézs és fehér keveréke, és a bútorok mellett rengeteg növény, mindemellett pedig a szobához tartozik egy saját erkély is. Mesés ez a szoba, mintha lenne egy saját dzsungelem, hiszen ez már nem mondható olvasószobának.

- Itt is hagylaj a szobáddal,- nyom egy utolsó csókot Max a számra- még el kell mennem valahová, de maximum egy óra, és itt vagyok.

- Ebédre kérsz valamit?

- Téged.- nyom egy csókot a nyakamba.

- Max, borzalmas vagy.

- Tudom, de amit te szeretnél, azt főzz, és bármit megeszek.

- Igen erre már én is rájöttem.- nevetek, ő pedig ellép hátam mögül, majd hallom, ahogy becsukja maga után az ajtó, amikor elhagyja a szobát.

•

- Hosszú az út?- kérdezem a pilótát, amikor már a repülőtéren várunk arra, hogy felmehessünk a gépre.

- Nem annyira, és Vic meg anya, már ott fognak várni minket az ottani reptéren.

- Igen, ezt Vic mondta.

- Örülök, hogy ennyire jóban vagytok, anyám is nagyon kedvel.

- Ez kölcsönös.- ekkor a hangosbemondó a felszállásra szólított fel bennünket, így elindultunk a megfelelő kapu felé. És az út valóban nem volt hosszú, ahogy azt a pilóta ígérte. Amikor pedig végre kiértünk a reptér portájáról csomagjainkkal, Sophia és Victoria ott vártak bennünket.

- Max.- ölelte meg azonnal az idősebb nő a fiát, én pedig Victoriát karoltam át.

- Rég láttalak Sofia.- nevet a szőke lány.

- Ugye mennyire?- nevetek én is vele, majd Max és Sophia is odalépnek hozzánk.

- Igazán örülök, hogy újra látlak Sofia, a fiam szinte minden nap áradozik rólad.

- Én is nagyon örülök, hogy látom Sophia.- ölelem meg én is a nőt.

- Drágám tegezz, te mentetted meg a fiam testi, utána pedig a lelki életét is.- símítja végig kezét a hátamon- Menjünk haza, kész az ebéd, húsleves, sülthús, saláta, és desszertnek csokoládés muffin.

- Igazán nem kellett volna ennyit fáradnia.

- Oh édesem nekem ez nem fáradtság, főleg ha a fiamról és rólad van szó édes Sofi.- indul meg a pilóta édesanyja egy autó felé, Max pedig maga után húzva a bőröndjeinket indul az édesanyja után.