Az nem számít

XXII.

Már pár folyosón átsétáltunk, amikor először egy kedélyesen beszélgető csapatba botlunk bele, akik amint meghallottak bennünket felén is fordulnak.

- Kicsi Sofi- jön oda hozzám Lewis, és megölel.- Max téged is jó látni.- veregeti meg a holland vállát az angol.

- Téged is Hamilton, bár itt éppen nem számítottam rád, de mindig a legváratlanabb helyzetekben futunk össze ismerősökkel- lép mellém Max, és ismét belém karol, majd a társaság többi tagjához vezet.- Emberek ő itt Sofia Berger.- mindenki mosolyogva fogadott, és amikor Max a mellette állóhoz fordult beszélgeti oda is jött hozzám az első ismeretlen, hogy bemutatkozzon.

- Szia Sofi, én Georginio Wijnaldum vagyok- nyújtja felém kezét, amit én el is fogadok, majd a másik focista is oda jön, Wijnaldum mellé.

- Én pedig Virgil van Dijk, és örülök, hogy megismerhetlek- nyújta ő is kezét felém.

- Szintén- mosolygok rá a holland játékosra.

- De nekünk sajnos mennünk kell, majd a meccs után találkozunk.- mondja Virgil, és már el is mentek a másik focistával. Ekkor pedig még két személy csatlakozott a beszélgető csapathoz.

- Sofi- karja át a vállamat a pilóta- a csapatorvosunkat már ismered, ők pedig- mutat a másik két személy felé.

- Ane és Jack- fejezem be Max helyett a mondatot, a két pilóta és az orvos pedig szinte tátott szájjal néztek rám, én oda sétálok és megölelem Anét, aki ezt a cselekedetemet viszonozza.- Velük együtt utaztam Spanyolországban, de azt nem mondtátok, hogy ismeritek a pilótákat.

- Én nem is ismertem őket drága- néz rám a lány- csak Jack- mutat a párjára, aki már nem is rá összpontosít, inkább a trófeákat figyelte a vitrinben.

- Sportblogger vagyok, egy hatalmas újságnál, így vannak olyan sportolók, akikkel jó kapcsolatot ápolok.- mondja a férfi rám sem nézve, hiszen telefonjával készít képeket.

- És Ane, te mivel foglalkozol?- nézek a lányra, majd vele együtt kicsit távolabb álltunk meg a nagyobb körben beszélgető férfiaktól.

- Ápolónő vagyok, most éppen nem praktizálok, de majd szeretnék ismét elkezdeni dolgozni.

- Londonban éltek?

- Igen.

- És nem érdekel egy munka a neurológiai osztályon az egyik magánkórházban?

- Mi? Dehogynem érdekel, el tudod intézni?- néz rám döbbenten a nő, én pedig csak mosolyogva bólintok. Elkértem az adatait, majd még fél óráig beszélgettünk, amikor mellém lépett Max, és a derekamra teszi a tenyerét, majd a vállamra helyezi az állát, és így szólal meg.

- Lassan mennünk kellene hölgyeim.

- Olyan édesek vagytok így együtt, drágám- fogja meg az alkaromat mosolyogva a velem szemben álló lány.

- Oh mi nem vagyunk együtt.- emelem fel kezeimet védekezően.

- Még.- teszi hozzá mögöttem Verstappen.- Na de menjünk mostmár.- a lány csak megrántja vállait, majd odasétál a férje mellé.

- Akkor is édesek vagytok. Jack ugye Sofival nekünk egymás mellé szólnak a jegyeink? Én nem bírom ki azt az egy meg háromnegyed órát egyedül.

- Én is ott leszek- néz rá kicsit sértődőtten párja.

- Hát persze testben, de lélekben te is a pályán rohangálsz egy golyó után.- ezen én csak elnevettem magam, a lány pedig felém kapta a fejét.- Sofi te szereted a focit?