Reménysugár

Ajánlat

A lábammal löktem be a kaput majd szintén a lábammal csuktam be. Kissé hangosan csapódott be, ennek következtében felébredtek az utcában lakó kutyák és kórusban kezdtek el ugatni. Végig sétáltam az udvaron majd lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét, de az ajtó zárva volt. A homlokomat ráncolva tettem le a bevásárló táskákat és kezdtem el a táskámba kotorni a lakáskulcsom után. Miután sikeresen megtaláltam, a zárba illesztettem majd a táskákat felkapva beléptem a házba.

- Apu itthon vagy? - kiáltottam miközben lerúgtam a cipőmet és a konyhába mentem.

Csend volt a válasz viszont a hűtőn találtam tőle egy üzenetet, hogy el kell intéznie valamit majd, jön, amint tud. Sóhajtva mentem fel a szobámba és öltöztem át. Hajamat egy laza kontyba fogtam, sminkemet (már amit nem sírtam le) lemostam aztán betettem egy adag mosást és lementem a konyhába vacsorát főzni. Anyu halála után, én lettem az, aki átvette a háztartás vezetését. Mostam, főztem, takarítottam és ügyeltem rá, hogy apa mindig időben befizesse a csekkeket. Túl csendes volt a ház, minden, amit csináltam nagyon hangosnak hatott. Régen ilyenkor mindig zene szólt. Közösen főztünk mi hárman, rám mindig a könnyebbeket bízták, törjem fel a tojást, csináljam meg a fokhagymás szószt és természetesen én voltam a kóstoló. Az ilyen pillanatok régen olyan mindennaposnak, megszokottnak tűntek. Meg voltunk róla győződve, hogy van holnap. Anyának már nincs több holnap. Ő már nem kíván nekem többé jó éjszakátot, nem ébreszt reggel puszival, nem érezhetem többé, nem ölelhetem magamhoz, nem mondhatom el neki, hogy mennyire tartok a holnapi naptól, nem énekelhetek vele többet a kocsiban ülve. Olyan természetesnek vettem, hogy itt van velem, azt hittem, hogy örökre velem lesz, hogy látni fogja, ahogy elballagok, velem lesz, amikor először szerelmes leszek és akkor is, amikor először összetörik a szívem. Velem lesz, mikor megtalálom az igazi, akivel össze akarom kötni az életem, ott lesz, velem mikor férjhez megyek, mikor megszületik az első gyermekem. Olyan sok ember kívánja azt, hogy bárcsak ne lennének szülei és mindezt azért, mert a szülők aggódnak a gyerekükért. Nem tudják felfogni, hogy lehet, hogy nem lesz holnap. Bármikor történhet valami végzetes, ami örökre megváltoztatja az ember életét. A zokogás kiszakadt belőlem, össze kellett préselnem a számat, hogy ne üvöltsek fájdalmamba. Annyira akartam, hogy itt legyen velem, hogy szorosan átöleljen, hallkan a fülembe suttogja, hogy minden rendben lesz, tartsak ki, legyek erős ő itt van velem és együtt ketten mindent átvészelünk. Saját magamat átölelve csúsztam le a földre, teljesen szét csúsztam. Az, hogy ma hallottam anyut énekelni, elindított bennem valamit, de még magam se tudom, hogy mit.

- Bogi itt vagy? - hallottam Melissza hangját.

Csodálkozva a szememet törölgetve álltam fel.

- Mi történt? - sietett oda hozzám és megölelt.

- Anyut akarom - kapaszkodtam belé.

- Édesem - simogatta a hátam és még szorosabban ölelt.

- Olyan nagy szükségem van most rá - zokogtam.

- Elhiszem és tudom, hogy milyen nehéz ez neked - suttogta szomorúan.

- Te, hogy kerülsz ide? - kérdeztem amint kissé összeszedtem magam.

- Anyu mondta, hogy jöjjek át, nemsoká ők is jönnek.

- Hogyhogy?

- Én se tudom.

- Akkor azt hiszem, hozzá fogok főzni. Tepsis spagettire gondoltam. Az jó lesz?

- Csak ha extra sajtos - csillant fel a tekintete.

Elmosolyodva bólintottam majd megmostam az arcom aztán előszedtem a szükséges alapanyagokat. Repült az idő Melisszával. Sokat beszélgettünk, én folyamatosan azt fújtam, hogy egyáltalán nem szimpatikus nekem ez a Dani, tuti, hogy ott fog szivatni ahol csak tud. Komolyan paráztam attól a férfitól, olyannak tűnt, akinél jobb nem kihúzni a gyufát, nekem ez már az elején sikerült, akkor, amikor hazudtam neki szóval ezt megszívtam. Elvileg már az elején el szokott dőlni, hogy melyik tanár fog kedvelni és melyik nem. Ha már év elején hibázol, akkor megszívtad, az a tanár pokollá fogja tenni az életed, ha viszont kis minta diák vagy, aki mindig mindenre tudja a választ akkor ő lesz a tanárok kis kedvence és ezzel együtt mindenki azt fogja hinni, hogy az a bizonyos diák nyal a tanároknak. Nem amúgy nem nyal, csak jól csinálja.