Reménysugár

Ezt még megbánom

Egész hétvégén az álom körül forgott az agyam. Nem kellett volna rajta agyalnom, mivel csak egy álom volt, de az a bizonyos álom egy kicsit felzaklatott. Miért álmodok olyat, hogy szerelmes vagyok Daniba? Ennyire megzavarodtak volna az érzéseim? Elismerem szeretek a közelében lenni, mert a közelsége mindig megnyugtat, de nem vagyok szerelmes. Azt se tudom milyen érzés szerelmesnek lenni. Vajon olyan, mint a filmekben? Vagy mint a könyvekben? A gyomorban repkedő pillangók, a hevesen verdeső szív, a melegség a mellkasodban. Ezek lennének a szerelem vele járói? Honnan fogom tudni, hogy szerelmes vagyok? Vajon azonnal rájövök vagy idő kell hozzá?

- Bogi kezdesz megijeszteni - rántott vissza Meli a táskámnál fogva a járdára.

- Ne haragudj - szabadkoztam.

- Szombat este óta van veled valami - fürkészett gyanakodva.

- Csak meg kell emésztenem pár dolgot ennyi az egész - sóhajtottam fel.

- Engedd, hogy segítsek - kérte.

- Hogyan? - túrtam a hajamba.

- Beszélek apukáddal, beadagolom neki ezt a verseny dolgot - ajánlotta.

- Bárcsak átadhatnám neked, de nem tehetem, nekem kell apuval erről beszélnem.

- Bogi, ha apud valóban szeret, akkor hagyni fogja, hogy azt tedd, ami boldoggá tesz!

- Fontosabb neki, hogy biztonságban tudjon.

- Örökké ő se menekülhet!

- Nem akarok neki csalódást okozni.

- Tudom Bogi, de ez így nem mehet tovább. Nem teheti meg apud, hogy ennyire visszatart.

- Csak nem akar elveszíteni - hajtottam le a fejem majd a suli felé fordítottam a fejem, mert azt éreztem, hogy valaki néz.

Az érzésem beigazolódott, Dani állt a suli előtt pár hetedikes sráccal beszélgetve. Nem tudtam, hogy viszonyuljak hozzá az álom után. Talán el kéne neki mondanom, bár lehet nem kéne. Nem tudom, hogy fogadná, ha elmondanám neki vele álmodtam. Ráadásul olyat, hogy hát, na, nem éppen hétköznapi álom volt.

- Tagadhatod bárhogy, köztetek szikrázik a levegő - állt elém Meli és a karját maga előtt összefonva nézett rám.

- Hogy? - kerekedett ki a szemem.

- Úgy ahogy mondom. Szombaton is azonnal jött és segített és tudom, hogy azt hiszed, hülyeség, de ti ketten együtt lesztek - jelentette ki.

- Ő nem olyan, aki összejönne egy diákjával - ráztam meg a fejem.

- A szerelem elveszi az ember józan eszét - karolt belém és az iskola felé kormányzott.

- Jó reggelt - köszöntünk Daninak.

- Sziasztok - biccentett.

A suliba belépve lefagytam. Nem hiszem el, hogy megint ezt teszik, hogy megint berakják anyut. Düh morajlott fel bennem, az arcom vörösben égett. Kitéptem a karom Meli szorításából és a stúdió felé indultam. Nem kopogtam dühösen rontottam be az ajtón, egyenesen a számítógéphez rontottam és megpróbáltam lelökni a földre. Csakhogy két erős kar nem engedett.

- Ne csinálj hülyeséget - morogta Dani a fülembe.

- Szívtelen férgek - sziszegtem.

- Nincs bent senki Bogi, a rendszer váltogatja a dalokat, senki nem teszi be szánt szándékkal - csitítgatott.