Reménysugár

Az elődöntő napja

Azt álmodtam, hogy egy színpadon vagyok, csupán egyetlen egy reflektor világít meg engem. Mellkasom sebesen emelkedett és süllyedt, a fénytől nem láttam a nézőteret, de éreztem magamon a tekinteteket. Mind simogató volt és megnyugtató.

- Na, megmutatjuk nekik, mint tudunk? - csendült fel mellettem anyu hangja.

- Anyu? - kaptam oldalra a fejem és a szemem megtelt könnyekkel.

Gyönyörű volt. Fehér ruhája kiemelte az alakját, dús barna haja a vállára omlott, ajka széles örömteli mosolyra húzódott.

- Na, mi az? Mire vársz még? - kérdezte csillogó szemekkel.

- Nem tehetem ezt. Miattad nem - suttogtam a fejemet rázva.

- Pont, hogy miattam kell megtenned. Hagynod kell, hogy szárnyaljon a hangod. Követned kell az álmaidat Bogi!

- Nem tehetem. A zene vett el téged tőlünk!

- Nem. Bogi az életben történnek balesetek és minden okkal történik.

- Nem - hunytam be a szemem és a könnyek végig peregtek az arcomon.

- Büszke vagyok rád Bogi és én mindig melletted leszek - simította a tenyerét az arcomra majd puszit lehelt a homlokomra.

Belé akartam kapaszkodni, szorosan magamhoz ölelni és soha el nem engedni, de az ujjaim áthatoltak rajta. Kinyitottam a szemem és anyura néztem, aki továbbra is előttem állt mosolyogva. Itt volt velem, de mégsem. Ujjai könnyedén siklottak végig a hajamon.

- Olyan gyönyörű vagy, egy kész hölgy. Édesapád büszke lehet, hogy egy ilyen lánya van, mint te.

- Anyu apu nem engedi, nem engedi, hogy énekeljek - szipogtam.

Fájdalom ült a tekintetében, majd az ajka szomorú mosolyra húzódott.

- Időt kell neki adnod, meg fogja érteni, hogy mit miért teszel. Ne hagyd, hogy bármi is eltántorítson! Idővel ő is befogja látni, hogy te erre születtél - mosolygott.

- Olyan jó lenne, ha velem lennél - suttogtam.

- Hiszen veled vagyok itt a szívedben - csúsztatta a kezét a mellkasomra.

Melegség áradt szét bennem és lehunytam a szemem. Mikor kinyitottam anyu nem volt sehol. Egyedül maradtam. Illetve mégsem.

- Énekelj nekem - fogta meg a kezem Dani.

Hagytam, hogy húzzon maga után a zongorához. Ujjaink egymásba fonódtak miközben leült és belehúzott az ölébe. Ajka a nyaki ütőeremre simult majd leütötte az első billentyűket én pedig lehunytam a szemem és énekeltem.

Arra ébredtem fel, hogy Meli felmászik mellém és vigasztalóan átölel. A könnyeim lassacskán apadtak el és álomtalan álomba merültem.

Most itt ülök Dani kocsijában és Budapest felé tartunk. Mióta beszálltam a kocsiba nem nagyon szóltam hozzá. Gondolataim az álom körül jártak és azon, ahogy az ajka a nyakamhoz ért. A bőröm bizsergett mintha tényleg megtörtént volna.

- Csendes vagy - szólalt meg Dani.

- Ühüm - hümmögtem az ablakon nézve kifelé.

- Történt valami? - kérdezte.

- Semmi - ráztam meg a fejem.

- Oké - bólintott és bekapcsolta az autó hifit.

- Anyával álmodtam - szólaltam meg hosszas hallgatás után. - Azt mondta, hogy büszke rám és, hogy adjak időt apának.