Reménysugár

Középdöntőben

A Tv-ben egyáltalán nem tűnt ilyen idegőrlőnek a várakozás. Kingával és Zolival, hogy teljen az idő fotókat készítettünk, amihez egyre többen csatlakoztak. Most már a tanárok is velünk lehettek, és amit megfigyeltem az az, hogy senkinek nem volt olyan kapcsolata a tanárával, mint nekem Danival.

- Kérhetek egy közös fotót a szexi tanárbácsival? - kérdezte Kinga vigyorogva.

- Ne tőlem kérdezd - motyogtam.

- Akkor megyek, megkérdezem őt - indult meg a falnak támaszkodó Dani felé.

Semmi okom nem volt rá, de ahogy néztem, hogy Dani meg Kinga beszélgetnek, közben nagyokat nevetnek elfogott a féltékenység. Váratlanul mart bele a szívembe, szemembe könny szökött. A tekintetemmel követtem, ahogy Dani átkarolja Kinga derekát és magához húzza. Azt Kinga lábujjhegyre állt és puszit adott Daninak. Teljesen megsemmisültem. Levegő után kapkodva fordultam sarkon és szaladtam ki a backstage-ből. Tudtam, hogy nem kéne így éreznem. Amit éreztem helytelen. Nem lehetek szerelmes Daniba, nem szabad. Kiszakadt belőlem a zokogás. Ő ezt soha nem tudhatja meg! Soha nem mondhatom meg neki, hogy szeretem, mert akkor elveszítem! Az előcsarnokban leroskadtam egy székre mit sem törődve az emberekkel, akik megbámultak.

- Csajszi mi a baj? - hallottam Meli ijedt hangját.

Felemeltem a fejem és könnyes szemekkel ránéztem.

- Szeretem - suttogtam és a hangom elcsuklott.

- Drágám az nem baj - ült le mellém és gyengéden átölelt.

- De igen az, mert ő egy tanár és úgysem lehetne köztünk semmi. Mert ő semmit sem érez irántam - szipogtam.

- Jaj, Bogi - sóhajtott fel halkan.

- Nem akarom ezt. Nem akarom szeretni őt - tört ki belőlem.

- Nem tehetsz róla, hallod Bogi. Nem te akartál beleszeretni. Sőt mondtad is, hogy soha nem tudnál beleszeretni.

- Akkor miért? Miért szeretem? Miért vagyok, féltékeny mikor más lányt ölel át?

- Milyen más lányt? - szaladt magasba a szemöldöke.

- Kingát, aki a Miley Cirus dalt énekelte. Odament Danihoz fotót kérni, és amikor átölelte a derekát, Kinga meg megpuszilta az arcát az az olyan volt mintha erősen mellbe vágtak volna - temettem a kezembe a fejem.

- Ez még nem jelent semmit. Csak egy közös fotó volt - próbált vigasztalni.

- Tudom, de akkor is szarul esett. Nekem soha se hagyta volna, hogy nyilvános helyen megpusziljam.

- Azért nem, mert akkor hírbe hoztak volna titeket egymással az pedig egyikőtöknek se lett volna jó.

- De olyan szar ez.

- Bogi - kiáltotta ekkor Dani a nevem.

Makacsul magam elé néztem.

- Ilyet többé ne tegyél. Ne tűnj el egy szó nélkül. Van fogalmad arról, hogy mennyire aggódtam? - förmedt rám dühösen.

Továbbra is hallgattam.

- Nézz rám, ha hozzád beszélek kisasszony - sziszegte.

Felemeltem a fejem és ránéztem. Az arcáról azonnal eltűnt a düh és aggodalomnak adta át a helyét, amint megpillantottam a kisírt szemem.

- Minden rendben? - kérdezte gyengéden.

- Jah - motyogtam.

- Ez nem rendes válasz volt.