Reménysugár

Szilveszteri mámor

Izgatott vagyok, de nagyon. Ez az első szilveszter, amit nem apával töltök, hanem a barátaimmal és a pasimmal. Tavaly ilyenkor nem gondoltam volna, hogy úgy fejezem be az évet, hogy pasim van és úgy is kezdem az újévet. Akkoriban ez egy álomnak tűnt, néha még most is. A dolgok végre helyre kerültek bennem, most már tudtam, hogy mit érzek. Kolosba szerelmes vagyok, egyre jobban, ahogy telnek a napok, Danit pedig szeretem, mint bátyámat.

- Már megint olyan arcot vágsz - dobott hozzám Meli egy ruhát.

- Milyen arcot? - kérdeztem ártatlanul.

- Mint aki a felhők felett lebeg 3 méterrel - válaszolta.

- Úgy is érzem magam.

- Teljesen belehabarodtál Kolosba. Menthetetlen vagy - fordult felém egy nagy sóhaj kíséretében.

- Tudom, de olyan jó... már csak neked kéne egy pasi - néztem rá vidáman.

- Hát... én nem vagyok olyan kapós, mint te - öltötte rám a nyelvét.

- Pedig sokkal szebb, vagy mint én!

- Hagyjuk már!

- Meli komolyan mondom! Én melletted egy kis senki vagyok, aki dagadt - jelentettem ki.

- Fogd be Bogi - meredt rám dühösen.

- De hiszen ez az igazság - tiltakoztam.

- Igen? Akkor miért van melletted egy olyan pasi, mint Kolos?

- Erre próbálok én is rájönni - haraptam az ajkamba.

- Az ember azt hinné, hogy megjön az önbizalmad, de nem, te továbbra is kételkedsz magadban - morgolódott.

- Tudom, hogy nem vagyok modell alkat, sokkal jobban örülnék olyan alaknak, mint a tied - álltam fel és köré fontam a karom.

- Bogi! Te így vagy te! Ezt sose feledd! Nem vagy kövér!

- Hozzád képest igen...

- Ha nem hagyod, abba rád uszítom Kolost.

- Nem hiszem, hogy örülök neki, amiért ennyire jóba lettetek - nyögtem fel.

- De, de. Örülj csak neki - veregette meg a karom. - Na, nézzük, mit vegyél fel estére - lépett vissza a szekrényhez.

- Nincs semmi rendes ruhám.

- De van! Méghozzá azt veszed fel, ami az elődöntőn volt rajtad. Csak tudnám hova dugtad - gondolkodott.

- Az nem jó, kilátszik a hasam - ráztam meg a fejem.

- Tragédia.

- Nekem igenis az!

- Kolos - üvöltötte Meli.

- Ne már - röhögtem el magam.

- Nem boldogulnak a lányok? - nyitott be Kolos vigyorogva.

- A csajod azt hiszi magáról, hogy kövér - árult el Meli.

- Köszi, én is szeretlek - takartam el az arcom.

- Na, tökmag, mesélj csak - ült le mellém Kolos s közben becsukódott az ajtó. Meli magunkra hagyott, de kedves...

- Nincs mit mesélni - motyogtam.

- Hé, bújj elő - fogta meg mind két kezem és elhúzta az arcomtól. - Mit mondtam neked?

- Mikor?

- A kocsiban mielőtt az a buta ötleted támadt, hogy megszöksz.

- Azt, hogy ha ronda lennék, még bottal sem piszkálnál meg - idéztem mire bólintott.