Reménysugár

Szüksége van rám...

Ingerülten kopogtattam az asztalon az ujjaimmal és a falra felfüggesztett óra másodperc mutatóit szuggeráltam. 5 perce csengettek be énekórára, de én már most a végét vártam. Ösztönös reakció volt ez tőlem. Ha valami fájt, akkor hűvös lettem és elutasító. De inkább vagyok vele szemét, mint, hogy lássa, mennyire fáj az, amit láttam. Csakhogy ő tudja. Tudom, hogy tudja, látom a tekintetében. De a lényegen ez sem változtat. Nem tud semmit se visszacsinálni és holt biztos vagyok benne, hogy nem fog szerelmet vallani nekem. Ez a valóság és nem egy nyáltól csöpögő tinifilm.

- Igaz a hír, hogy Kolossal jársz? - zökkentett ki a gondolataimból Meli.

- Igen igaz.

- De nem azt mondtad, hogy Danit - kezdte.

- Nem - mondtam a kelleténél durvábban.

- Bogi mi történt tegnap?

- Semmi. Tegnap Kolossal voltam - rántottam meg a vállam.

- Azt hiszem rosszul hallottam. Bogi mégis mi a fene történt veled?

- Semmi!

- Nem hiszek neked!

- Az a te bajod - sziszegtem.

- Bogi a legjobb barátnőd vagyok, tudom, hogy hazudsz és azt is tudom, hogy a viselkedésednek köze van Danihoz.

- Tévedsz, egyszerűen csak szerelmes vagyok - néztem rá.

- Hát jó - bólintott. - Nem tudom mivel érdemeltem ki, hogy titkolózol előttem. Ez nem te vagy Bogi, te egy fiú miatt nem bánnál így velem - vágta az arcomba a kelleténél hangosabban.

Lesápadtam, a szemem könnybe lábadt, ajkam megremegett. Meli komoran nézett maga elé egy pillantásra sem méltatott. Szaggatottan vettem levegőt és a tekintetem akaratlanul is Dani felé vándorolt. Viszonozta a tekintetem majd másfelé nézett.

Óra után Meli szó nélkül pattant fel és elsők közt ment ki a teremből.

- Bogi tudnánk beszélni? - kérdezte Dani.

- Meli után kell mennem!

- Ez nem várhat - vágta rá.

Körbe hordoztam a tekintetem. A többiek előtt nem mondhatom neki, hogy kapja be. Megvártuk, míg mindenki kimegy majd Dani becsukta az ajtót és felém fordult.

- Sajnálom, hogy látnod kellett azt, hogy én meg Stella - kezdte.

- Ha arról a nőcskéről akar beszélgetni, akkor, ne fáradjon - mordultam fel az ajtó felé indulva.

- Márpedig végig fogsz hallgatni! Kislány vagy még érthető, hogy amit láttál azt nehezen tudod megemészteni.

- Ne! Ezt ne! Ne beszéljen velem ilyen lekicsinylően, csak mert fiatalabb vagyok magánál. Nem vagyok kislány! - pördültem felé dühösen.

- Nem akartam lekicsinylő lenni és vannak dolgok, amikhez igenis fiatal vagy még!

- És azt maga miből gondolja? Honnan tudja, hogy nem volt dolgom még fiúval?

- Onnan, hogy ismerlek Bogi! Tudom, hogy te nem olyan lány vagy!

- Eddig talán nem voltam olyan - suttogtam.

- Nem teheted ezt! Nem fogom hagyni, hogy te meg Kolos - mordult fel és a keze ökölbe szorult.

- Semmi köze hozzá az égvilágon semmi köze hozzá, hogy mit teszek. Nem fogok visszalépni, végig csinálom a versenyt, de Kolossal!