Reménysugár

Határok feszegetése

Meliéknek van egy zongorájuk, amit most az én kedvemért leterítettek és családi fényképeket tettek rá. Nem kértem, ők viszont kérés nélkül megtették, mert tudták mit jelent nekem. Ahányszor náluk aludtam ők mindig letakarták és ez mindig meghatott. Klári néni anyukám helyett anyukám. Persze anyut soha senki nem helyettesítheti, de Klári néni volt az, aki elvitt vásárolni vagy tanácsokat adott. Ő magyarázta el nekem, hogy mi az a menstruáció. Aput hiába kérdeztem volna, tudtam, hogy ezzel csak zavarba hoznám őt. Éppen ezért nem nagyon fogom vele majd megtárgyalni a fiús ügyeimet.

Iskola után Melivel elváltak útjaink. Ő kézilabda edzésre ment én pedig mentem haza vagyis Meliékhez. A mai nap gyorsan eltelt. Mivel még év eleje van a tanórák kicsit még lájtosabbak és hagyják, hogy visszarázódjunk a sulis hétköznapokba. Aztán jövőhéten rendesen bekeményítenek, jönnek sorra a dolgozatok. Ez az év nekünk nyolcadikosoknak lesz nehéz. A központi előtt állunk, el kell döntenünk melyik iskolában, akarunk tovább tanulni. Azt hiszem én vagy Hatvanba, vagy Gyöngyösre fogok járni. Hirtelen egy eleven testnek ütköztem neki.

- Hova tetted a szemed Bartha? - kérdezte Dani szórakozottan.

- Ne haragudjon, elgondolkodtam - haraptam az ajkamba.

- Remélem azon, hogy mit fogsz holnap énekelni - mosolyodott el.

- Nem leszek ott - ráztam meg a fejem.

- Miért nem? - kérdezte csalódottan.

- Mert nem tudok énekelni, és ha tudnék, sem akarnék - jelentettem ki.

- Nem vihetlek haza? Ne itt beszéljük ezt meg - nézett körbe.

- Rám fér a séta.

- Jó akkor sétáljunk - vágta zsebre a kezét és várakozva nézett rám, hogy induljak el.

- Nem kell ezt csinálnia - sóhajtottam fel.

- Kell a friss levegő - vigyorodott el.

- Két napja még pikkelt rám - indultam meg.

- Akkor még nem tudtam, hogy miért emeltél egy vastag falat magad köré.

- Nem bízok magában. Két napja ismerem magát és az életem megváltozott.

- Miben?

- 2 teljes éve nem hallgattam önszántamból egy zenét sem - vallottam be.

- Pont ez a baj, hogy hátat fordítottál a zenének. A legtöbb pchiológus is a zene terápiát javasolja - okoskodott.

- Maga is pchiomókus? - fintorogtam.

- Nem, de gondoltam rá, hogy az leszek.

- Adta volna a jó Isten - emeltem a tekintetem az égre.

- Kösz, kedves vagy - csóválta meg a fejét.

- Ami a szívemen az a számon - mosolyodtam el halványan.

- Most mit érzel? Ezzel az egésszel kapcsolatban?

- Össze vagyok zavarodva - vallottam be.

- Fontos neked a zene ugye?

- Nem - mondtam élesen.

- Hazudsz - válaszolta.

- Miért akarja annyira, hogy magának legyen igaza?

- Azért mert azt akarom, hogy rájöjj változtatnod, kell. Nem menekülhetsz örökre Bogi. A félelmeinket és a fájdalmainkat úgy lehet legyőzni, ha szembe, megyünk velük. Mindegy milyen nehéz akkor is le kell győzni. Különben az egész felemészt - ragadta meg a vállam és mélyen a szemembe nézett.