Reménysugár

Az középdöntő napja

Amikor az elődöntő volt, teljesen meg voltam rémülve. Az járt a fejemben, hogy ugyan mit keresek én itt? Semmi keresnivalóm a középiskolások közt. Iszonyatosan féltem miközben Dani mellett az épület felé sétáltam. Egyszer megpróbáltam elszökni, de visszatartott. Hálás vagyok neki, mert megtette és nem hagyott megfutamodni. Ezúttal viszont nem ő ült mellettem a kocsiban, hanem Kolos, ami egy kicsit elrontotta a kedvemet.

- Úgy nézel ki, mint aki citromba harapott - szólalt meg Kolos.

- Nem miattad van csak...

- Csak jobban örülnél, ha a bátyám ülne itt igaz?

- Jó lett volna beszélgetni vele a verseny előtt.

- Nyugi pár perc és újra láthatod a szőke hercegedet - paskolta meg a térdem.

- Kolos miért játsszuk még mindig ezt? Danit már egyáltalán nem érdekli, hogy együtt vagyunk - játszadoztam az egyik hajtincsemmel, ami ezúttal ki volt vasalva.

- Érdekli, csak nem mutatja.

- Azt te honnan tudod?

- Én átlátok rajta, a testvérem - pillantott rám fintorogva.

- Még mindig nem mondtad el, hogy miért utálod ennyire.

- Miért nem kérdezed meg őt?

- Te ígérted, hogy elmondod.

- Én olyat egy szóval se mondtam - tagadta.

- Csak annyit, hogy idővel, de azóta már annyi idő eltelt - sóhajtottam fel.

- Tökmag, ne legyél ennyire akaratos - morogta.

- Nem vagyok az - ellenkeztem.

- De igen.

- De nem.

- Igen!

- Nem!

- Igen!

- Nem!

- Nem!

- Igen! - vágtam rá reflexből mire hangosan elnevette magát.

- Mondtam én, hogy akaratos vagy - kacsintott rám.

- Csúnyán behúztál a csőbe - húztam össze a szemem és dühösen néztem Kolosra.

- Ne hari - mosolygott.

- De van hari!

- De ne legyen - kérte.

- De igenis van!

- Jó legyen, annyira nem izgat, hogy törjem magam - rántotta meg a vállát. Hápogva boxoltam a karjába.

- Itt kiteszlek, aztán keresek egy helyet - fékezett le az épület előtt.

- Okés - bólintottam majd kiszálltam a kocsiból.

- Mehetünk? - termett mellettem Dani mire ijedtemben ugrottam egyet.

- Ilyet többé ne csinálj, a szívbajt hoztad rám - szorítottam a kezem a mellkasomra.

- Bocsesz - mosolygott rám. - Készen állsz?

- Igen, készen állok - húztam ki magam.

- Akkor csak utánad - engedett maga elé.

- Figyelj, szeretnék mondani valamit - kezdtem hirtelen.

- Igen? - kérdezte óvatosan és a szeme sarkából rám pillantott.