Reménysugár

Ábránd

Mindketten úgy tettünk mintha mi sem történt volna. Megköszöntem, hogy kisírhattam magam a vállán ő pedig mondta, hogy máskor is. De a magam részéről nem akartam rendszert csinálni belőle. Suli után Melivel nem mentünk haza, rögtön hanem elmentünk a játszótérre. Tudom, már nem vagyunk gyerekek, de néha jó annak lenni, főleg az ilyen alkalmakkor. Egy kicsit elmenekülni a valóság elől és pár percig elhinni, hogy minden rendben lesz. Elfoglaltuk az egyik padot, majd mindketten felültünk a támlára.

- Oké Bogi eddig hallgattam most viszont már ki vele - csapott a közepébe.

Bekaptam egy újabb kocka csokit, lassan megrágtam, ittam rá egy korty karamellás kapucsínót csak aztán szólaltam meg.

- Mire vagy kíváncsi?

- Arra, hogy mi történt azután, hogy Dani a karjaiban vitt ki téged. Átkozottul romantikus volt - áradozott.

- Az minden volt, de nem romantikus. Röviden tömören, bevitt egy üres terembe - kezdtem.

- Hűha - csillant fel Meli tekintete izgatottan.

- Nem, semmi olyan, jaj Meli néha túlságosan is élénk a fantáziád - forgattam a szemeimet méltatlankodva.

- Jó, na, befogtam - kuncogott fel és bekapott egy szem csokit.

Épp készültem tovább mesélni, amikor is megcsördült a mobilom. Meli bosszankodva fújtatott mellettem, míg én a táskámba kutattam a telefonom után. Amint megtaláltam azonnal a fülemhez kaptam ugyanis apa hívott.

- Szia, apu - vettem fel mosolyogva.

- Szia, kincsem. Otthon vagy már?

- Nem még nem, itt vagyunk a játszótéren.

- Értem, azért siessetek és legyél jó kislány. Nem akarom, hogy Melissza szülei megbánják, hogy ott lehetsz náluk - szólt rám.

- Igenis, de amúgy én mindig jókislány vagyok!

- Efelől semmi kétségem.

- Te már a reptéren vagy? - kérdeztem gombóccal a torkomba.

- Igen, az előbb szálltam ki a taxiból - válaszolta.

- Nagyon, nagyon, de tényleg nagyon vigyázz magadra - kértem.

- De cserébe ígérd meg, hogy te is vigyázol magadra, eszel rendesen, rendesen felöltözöl - sorolta.

- Megígérem - hunytam be egy pillanatra a szemem. - Küldök egy hatalmas nagy ölelést.

- Köszönöm. Majd még kereslek, de ne te hívj, sokba kerülne.

- Nem ígérek semmit - nevettem el magam halkan.

- Szia, Bogi - köszönt el.

- Szia, apu.

Miután letettük, a nadrágom zsebébe süllyesztettem a mobilom majd Melire néztem, aki még mindig türelmesen várakozott.

- Szerintem közben induljunk - kaptam a vállamra a táskám mire Meli is feltápászkodott és követett.

- Jaj, Bogii ne csigázz már - kérte.

- Nem volt semmi komoly, addig faggatott, míg elegem lett és a képébe üvöltöttem az igazságot aztán jól kisírtam magam a vállán - foglaltam össze.

- Elmondtad neki? - kerekedett ki a szeme.

- El.

- És, és mit reagált? Mondott valamit?