Reménysugár

Mintha mi sem változott volna

Az életem Dani nélkül enyhén szólva unalmas. Nap, mint nap találkozom vele, de alig szólunk egymáshoz. Továbbra is vele gyakorlok, de már semmi nem ugyanaz. Kolos mindig ott van velünk, Danival sose maradunk kettesben. Nagyon szar érzés, elmondhatatlanul szar, mintha kiszakították volna a mellkasomat a helyéről. A napok összefolytak előttem, léteztem, de egy pillanatát sem éltem meg. Mintha azzal, hogy nem beszélek Danival az életem visszaváltozott volna olyanná, mint amikor még nem ismertem őt. Minden monoton lett, minden olyan szürke. Már annak sem láttam értelmét, hogy tovább folytassuk ezt a színdarabot Kolossal. Olyan voltam, mint egy zombi, mintha valamit kikapcsoltak volna bennem. Ez jó pár embernek feltűnt körülöttem.

- Bogi beszélhetünk? - kopogott be az egyik alkalommal apu.

- Persze - suttogtam és a kezembe fogva egy párnát magamhoz öleltem.

- Mostanában olyan furcsa vagy és mintha fogytál volna - fürkészte az arcom aggodalmasan.

- Legalább leadok pár kilót - mosolyogtam keserűen.

- Bogi - szólt rám szigorúan. - Ha bármi baj van, mondd el nekem - kérte.

- Ebben te nem tudsz segíteni - csóváltam meg a fejem.

- Összevesztél Kolossal?

- Nem.

- Akkor női dolgok? - kérdezte tanácstalanul.

- Az sem - suttogtam.

- Bogi kérlek kicsim, engedd, hogy segítsek - kérte.

- Megbántottam valakit, aki számomra nagyon fontos, most pedig olyan mintha egy hatalmas űr lenne a mellkasomban - vallottam be.

- Ez a valaki Meli?

- Nem, te nem ismered - csóváltam meg a fejem.

Apu hallkan sóhajtott egyet majd hátra simította a hajam és megpuszilta a homlokom.

Legközelebb Meli kapott el. A lány öltözőben már csak ketten voltunk a többiek már visszamentek a suliba.

- Csajszi rossz rád nézni - szólalt meg.

- Akkor ne nézz rám.

- Elég ebből! Velem ezt a stílust ne! Tudom, hogy van valami! És most addig innen el nem megyünk, amíg el nem mondod az igazat! 1 teljes hónapja szinte nem is beszélgettünk csak felszínes dolgokról - kelt ki magából.

- Tudod az igazságot. Hallottad te is - pillantottam rá csüggedten.

- Nem tudom a teljes igazságot - válaszolta.

Lehajtottam a fejem és a kezemben lévő tesi pólóra meredtem. Nehezen találtam meg a szavakat, már az, hogy rágondoltam könnyeket csalt a szemembe.

- Miután nem vette fel a telefont én odarohantam. Kopogás nélkül rontottam be és láttam, hogy Dani meg egy nő a kanapén szexelnek. Elrohantam mielőtt kirobbant volna belőlem a zokogás. Kolos egyszer csak megállt mellettem én pedig gondolkodás nélkül szálltam fel mögé. Hagyta, hogy kisírjam magam aztán beszélgettünk. Akkor iszonyúan dühös voltam rá és azonnal belementem Kolos tervébe, hogy tegyük féltékennyé Danit. Mikor utoljára beszéltünk rendesen a fejéhez vágtam, hogy Kolos sokkal jobb ember, mint ő. A többit nagyjából tudod - suttogtam a szememet törölgetve.

Meli leült mellém és átkarolta a vállamat.

- Elmondhattad volna - mondta csendesen.

- Nem tehettem. Tudtam, ha neked elmondom, akkor neki sem leszek képes hazudni - motyogtam.