Reménysugár

Első különóra

- Minden rendben odahaza? - kérdezte apu és kíváncsian figyelt a videókamerán keresztül.

- Igen minden rendben - bólintottam.

- Biztos? Olyan szórakozottnak tűnsz - fürkészett gyanakodva.

Á nem kicsit sem vagyok szórakozott, csak éppenséggel elkésem az első külön órámról. Daninál rendesen ki fogom húzni a gyufát, a végén lehet, hogy nem is lesz semmilyen próba, mert nem lesz hajlandó velem együtt dolgozni.

- Jó nap volt a suliban - vontam meg a vállam.

- Értem - bólintott.

- Veled mi a helyzet? Történt csoda Lourdesba amióta ott vagy? - kérdeztem.

- Egyelőre, nem, de mindenki ódákat zeng a forrásvízről.

- Vagy pedig bebeszélik maguknak, hogy betegek aztán isznak a vízből és láss csodát semmi bajuk - forgattam meg a szemem.

- Lehet, hogy tényleg használ.

- Apu ez a való világ és nem egy film.

- Csodák történhetnek.

- Nem, mert akkor anyu még mindig velünk lenne - komorodtam el. - Odáig elfogadtam a létezését, de hol volt azon a napon? Miért nem segített anyun? - görbült sírásra a szám.

- Talán másra rendeltetett - suttogta apu a plafon felé pislogva.

- Baromság - ráztam meg a fejem. - Siess haza apu - kértem.

- Sietek kincsem, már egy hét el is telt, még három és otthon vagyok - vigasztalt.

- Jó lesz - mosolyodtam el halványan. - De nekem most mennem kell, Melivel moziba megyünk, és már itt toporog, hogy iparkodjak - kezdtem el búcsúzkodni.

- Ott van? Had köszönjek neki - kérte.

- Elszaladt a mosdóba, szeretlek apu - mosolyogtam majd kinyomtam a videohívást.

- Hogy te mekkora kamugép vagy - hallatszott Meli hangja az emeleti ágyról.

- Most mondjam meg neki, hogy Danihoz megyek énekelni? - tártam szét a kezem.

- Szép is lenne - kuncogott fel.

- Azonnal jönne haza, Danit meg kirugatná.

- Most viszont ő fog téged kirúgni, ha nem érsz oda időben - hajolt le a felső ágyról és fejjel lefelé nézett rám.

- Már itt sem vagyok - pattantam fel és az ajtó felé indultam.

- Jó palizást - sétált utánam vigyorogva.

- Nem pasizni megyek - ellenkeztem.

- Nem, de ahhoz a személyhez mész, akit tegnap meg akartál csókolni - csipkelődött.

- Tudtam, hogy nem kéne neked elmondani - vörösödtem el.

- Dehogynem, kutya kötelességed az ilyenekről beszámolni nekem - szögezte le.

- De az csak egy kósza gondolat volta, nem vagyok szerelmes Daniba.

- Még nem csajszi, még nem - tette a vállamra a kezét.

- De, de Dani egy tanár - nyöszörögtem.

- Pár hónapig - legyintett.

- De ez akkor is beteg. Ő egy tanár, én pedig a diákja - motyogtam.

- Minden tini életében eljön egyszer, hogy belezúg a tanárjába - nézett a szemembe.

- Te azt honnan tudod? - szaladt magasba a szemöldököm.