Apu

A kis huncut

Vacsoráztak, amikor Emma megjelent, hogy elvigye a kislányt. Péter hozott neki vacsorát a Granny-ból. Nem akarta, hogy a kórházi kosztot egye meg. Egyszer sem engedte meg neki az első óta.

Wendy-nek tálcán behozták a vacsorát amit leraktak az odatolható asztalra. Megköszönte és elkezdett enni belőle. De aztán mondta is, hogy többet nem kér. Péter összeráncolta a szemöldökét miközben felkelt a székből. Mi az, hogy ennyi volt? Egyen szépen csak tovább. Felfogta az evőeszközt és ő kezdte el etetni. De a lány csak rázta a fejét és elhajolt. A fiú megdöntötte a fejét és mondta, hogy ne csinálja ezt. Vissza kell nyelnie az erejét. Újra szájához emelte az ételt, de egy újabb fintort kapott.

- Most mi bajod van?

Mondta majd bevette a szájába az ételt, amire Wendy szórakozottan elmosolyodott. Mikor Péter lenyelte, csukott szájal, némán öklendezett egyet. Majd utána a nyelvét is kidugta az undortól. A Darling lány szájához emelte a kezét, hogy elnémítsa nevetését. Mikor Jane született, már akkor sem evett a kórházi  ételből. Péter elhúzta a száját és ledobta az evőeszközt a tányérra.

- Na, jó! Inkább hozok neked én.

Sülthúst hozott neki krumplipürével, amibe a kis Jane ügyesen belemászott. Szülei felnevettek, mert nagyon aranyos volt. Wendy az arcát törölgette, mikor nevelő anyja belépett. A fiatal anyuka vidáman köszöntötte Wendy-t, Péter pedig vigyorogva felhúzta a szemöldökét. A seriff mondta, hogy Jane-ért jött, hogy akkor a ma estét náluk töltse. A fiú arcáról lefagyott a vigyor. Mondta, hogy nincs már semmi szükség rá. Emma kellemetlenül sóhajtott miközben zsebre tett kézzel félrenézett. Wendy elmondta, hogy már megígérte neki és nem akarja visszavonni. Ő az anyja és ő fogja eldönteni.

- Jó, én pedig az apja vagyok! – mondta újból

- Péter, nem fogok ezzel leállni veled vitatkozni. Úgyhogy fejezd be! – mondta szigorúan

Péter dühöngve sóhajtott egyet. Emma arcán érdekes mosoly terült el. Ki hitte volna, hogy valaki mégis tud hatni Pán Péterre. Wendy rámosolygott a kislányára és köszönni kezdett tőle. Mondta, hogy legyen jó kislány és aludjon jól, holnap találkozni fognak. Adott egy puszit az arcára és a fejére majd magához ölelte. Utána odaadta Péternek, aki kissé elfordult tőlük. Ő azt suttogta a kislányának, hogy készítse ki őket, ahogyan csak tudja. Megsimogatta és visszafordult feléjük. Emma megfogta a kicsit, hogy elvegye tőle, de Péter egyáltalán nem akarta odaadni neki. Wendy-nek kellett rászólnia, hogy adja neki oda a gyereket. Kelletlenül, de elengedte a gyereket és megmondta, hogy a szemüket ne vegyék le róla, és ha megtudja, hogy a kalóz valamit csinál, ami nem tetszik a lányának, megöli. Emma elmondta, hogy fejezze be a szánalmas fenyegetéseit, mert nincs semmi értelme. Rámosolygott Wendy-re majd elköszönt tőlük. Péter a lányra nézett, aki bosszúsan rázta a fejét.

- Hát, szia! Már rég találkoztunk, ugye?

Mondta Emma a kislánynak, miközben mentek ki a kórházból. Elnézést kért, hogy eddig nem tudott eljönni hozzá, de elfoglalt volt. És kissé össze is volt zavarodva. Nevetett fel enyhén. Berakta a babahordozóba, az első ülésre. Pár perc és haza is értek. Killian már vigyorogva várta őket. Megcsókólta barátnője homlokát és a kislányt is üdvözölte.

- Helló, kis csillag!

- Kis csillag? – ráncolta össze a szemöldökét Emma

- Igen, mivel le se lehetne tagadni, hogy Jane a fény Pán életében!

Emma felnevetett majd mondta, hogy ezt ne mondja előtte, mivel biztos megöli. Mondta, hogy elviszi megfürdetni aztán, jön. Utána Emma magára hagyta Hook-al, hogy vigyázzon rá, míg megterít. Jane a kampóját nézegette, amit nagyon érdekesnek talált, amire Emma külön felhívta Killian figyelmét, nehogy megbántsa vele. A kalóz lazán felemelte a kezét, hogy nem lesz semmi baj. A lány el van a kampója tapogatásával, míg ő nézi a TV-t. De aztán egy rántást érzett a jobb kezén. Kitágultak a szemei mikor látta, hogy Jane mit csinált.