Apu

Az izgalmak fokozódnak

Péter kérdezte, most, hogy így együtt vannak, nem maradhatnának itthon. Hogy megünnepeljék, közös életük kezdetét. Wendy mondta, hogy jó lenne, de nem lehetett. Belle pár perc múlva itt lesz és nem küldheti vissza. Egyébként is, este is tudnak ünnepelni, mondta kacérsággal a hangjában. A fiú elvigyorodott és egy pillanatra megcsillant a szeme. Csöngettek, ami azt jelentette, hogy Belle megérkezett. Wendy vidáman köszöntötte, Pán pedig csak némán tisztelgett a két ujjával miközben felkelt a kanapéról. Az anyuka karjaiba vette a kislányát, megölelte és megpuszilta. Mondta, hogy nagyon hiányozni fog neki, de siet haza hozzá. Pán megrázta a fejét, de mosolygott. Végül neki kellett elvenni tőle, mert annyira puszilgatták és ölelgették egymást. Jane egyszerűen nem akarta elengedni. Most mintha sokkal jobban akarná, hogy itt maradjon mellette. De persze a kisbaba nevetett, megfogta az arcát és ő is adott anyukájának egy nyálas puszit. A fiú akkor vette el tőle, mikor már vicces hangokat kezdett el kiadni a nyakába. Belle elmosolyodott, ahogy őket nézte. Nagyon aranyosnak találta, ahogy Péter bánik a kislánnyal. Ráadásul nem is tudta, hogy a lánya. Ki hitte volna, hogy ilyen oldala is van? Mikor Péter megfogta a kislányát, ő elkezdett nyafogni. Vissza akart menni az anyjához. Magához ölelte a kislányt és elkezdte nyugtatni, hogy nincs semmi baj, nemsokára újra látni fogja. A fiú megpaskolta lágyan a hátát és átadta az asszonynak. Mikor kiléptek az ajtón, Péter még visszafordult, fia feleségéhez.

- Azt ajánlom, hogy jól ügyelj a lányomra! Sajnos rám ütött! De ezt már biztosan tudtad! – vigyorgott önelégülten

Belle szemei kitágultak a döbbenettől. Pán vigyorogva felhúzta a szemöldökét, és azzal a min csodálkozol, tekintettel nézett rá, majd Wendy után ment. Út közben, Wendy belekarolt Péterbe és a vállára hajtotta a fejét. Pán elégedetten elvigyorodott és lenézett a lányra. A fiatal anyuka, elmondta, hogy nagyon boldog, végre minden rendbejött és boldogan élhetnek együtt. Mikor elérték a Granny-t, Péter megállította és megfogta az arcát. A lány csillogó szemekkel és fényes mosollyal nézett fel, lánya apjára. A fiú elmondta, hogy egyedül csak ő és Jane a legfontosabbak a számára és mindig meg fogja védeni őket. Wendy-nek a meghatódottságtól kifolyt egy könnycsepp a szeméből, amit Péter letörölt és megcsókolta a lányt. A lány elmosolyodott és viszonozta, miközben átölelte a nyakát. Összerakták a homlokukat és a lány megsimogatta az arcát. Halkan elmondta, hogy ideje már bemenniük. Pán kellemetlenül sóhajtott majd megfogta a kezét és elindultak befele. A munka számukra gyorsabban telt, mint eddig. Talán azért, mert együtt vannak és mindkettőjüknek egy gondolata volt, hogy minél előbb hazamehessenek a lányukhoz. Tizenkét óra után, azt vették észre, hogy egyáltalán nem jött vendég. Wendy furcsálta, mivel ilyenkor szokott megtelni a legjobban. Péter, aki a pultnak volt dőlve, egyáltalán nem. Így legalább kettesben maradhatnak. A lánynak mindig el kellett tolnia magától, mert munka közben is le akart állni vele csókolózni. Megfogta a lány derekát és magához húzta. Megcsókolta volna, ha a csengő meg nem szólalt volna az ajtó felett. Regina lépett be bosszús arckifejezéssel. Wendy azonnal ellépett a fiú mellől, aki bosszúsan keresztbe tette a kezét. A polgármester kikérdezte őket, hogy miért zártak be. Ketten értetlenül álltak a dolgok előtt. Wendy nyugodtan elmondta miközben kiment a pult mögül, hogy ilyet nem csináltak, ők is furcsállták, hogy egyik pillanatról a másikra nem jött senki sem. Ránézett Péterre, aki még titkon csinálhatta ezt, de ő csak megrántotta a vállát. Aztán még valaki lépett be az étterembe, ő pedig Mary Margaret, Emma, Killian, David és Mr. Gold volt. Pán Péter összeráncolta a szemöldökét. Meg is kérdezte, hogy egy gyűlés lesz, hogy ennyien itt vannak. Emma azt mondta, hogy szüleivel olyan üzenetet kaptak, hogy jöjjenek ide. Pán a fiára emelte a tekintetét és gyanakvóan megkérdezte, hogy ő mit keres itt. Gold mindkét kezével a botjára támaszkodott és mondta, hogy csak meg szeretné nézni a reakcióját. Hogy vajon ő is annyira meg fog lepődni, ahogy maga is tette. Pán Péter gyanakvóan összeráncolta a szemöldökét. Nagyon nem tetszett, amit a fia mondott neki.