Apu

Beilleszkedés a modern világba

Hétfővel elkezdődött Péter betaníttatása a munkára. Szerencsére munka előtt sikerült venni egy pólót, farmert és egy cipőt, ami alkalmas lesz aznapra. A taníttatás alatt ott volt Ruby is, hogy mikor ő nem tud foglalkozni a vendégekkel, segítsen. A fiúnak rengeteg minden új volt. Ezek a modern eszközök nagyon távol álltak tőle. Wendy épp arra tanította, hogy kell használni a kávéfőzőt. Csak úgy szálltak a szájából az idegen szavak a számára. Zavartan pislogott egymás után párat és megállította azzal, hogy megfogta a karját.

- Várj! Leragadtam ott, hogy én még szén fölött melegítettem a tejet.

Wendy röviden felnevetett majd újra elkezdte magyarázni, de most jobban érthetően. Pán bosszúsan sóhajtott. Minek ez a sok új dolog. A sok gombnyomás helyett egyszerűbb lenne a jól bevált régimódian főzni. Bár figyelt, de a szavak mégsem jutottak el az agyáig. Nem tudta még mindig feldolgozni, hogy munkába kell állnia. A barnahajú lány elmosolyodott majd megkérdezte tőle, hogy mutasson rá a gőzölőre. Pán idegesen járatta szemeit a lány és a bosszantó gép között majd bizonytalanul rámutatott az egyik pontjára. Wendy elkeseredetten mondta, hogy az a tartály. Abba a vizet kell önteni. Kezdett már bosszús lenni. Arcát beletemette a kezeibe. Nagyot sóhajtott és mosolyogva felnézett a fiúra. Türelem rózsát terem. Inkább azt mondta, hogy együtt elkészítenek presszókávét. Megfogta a bal kezét és nekikezdtek. Mikor elkészült, Péternek be kellett vallania, hogy nem is volt olyan nehéz. De csak most jött a munka legnehezebb része. A vendégek kiszolgálása, amihez udvariasság és kedvesség kell. Ami Péternél nem egy hamar fog bekövetkezni. Mondta, hogy erősen figyelje, ahogy csinálja. Pont jött egy idős pár, akik leültek az asztalhoz. Wendy, mögötte Péterrel, odament hozzájuk. Az idős pár felismerte Pán Pétert és ijedelemmel figyelték őt. Egy démon volt a közelikbe. Reakciójukra fiú elégedetten rájuk vigyorgott, miközben egy pillanatra felhúzta a szemöldökét. A fiatal lány látta ezt és mielőtt elvesztette volna vendégüket pár lépéssel hátrébb küldte Pétert. Felvette a rendelésüket és Péter csuklóját megfogva bementek a pult mögé. Itt az alkalom, hogy megmutassa, hogy kell kávét főzni. De természetesen végig nézni fogja. Két hosszú kávét és diós süteményt kértek. Meg persze járt a kávéhoz, egy apró keksz, amit Péter szintén elfelejtett ezért, Wendy felé kezdett szólni. Péter egy ideig nézte, aztán elvette tőle és mogorván megköszönte. Míg ő hátrament a süteményekért, a fiú rárakta a tálcára a kért italt. Mondta, hogy vigye nekik. Kellemetlenül felfogta a tálcát és odament. Letette és már ment is volna, ha Wendy nem szólt volna rá. Bosszúsan sóhajtott majd megcsinálta rendesen feladatát majd odavetette nekik a jó étvágyat.

Ez is egy kezdet, gondolta Wendy.

Péter azthitte, hogy soha sem fog vége lenni ennek a napnak. Ledobta magát a kanapéra és bal kezével megtámasztotta a fejét. Nem tudta eldönteni, hogy a bosszúságtól vagy a fáradtságtól volt ennyire meggyötört. Figyelembe sem vette Belle-t, aki épp kijött a hálószobából. Mikor elment, Wendy elküldte tusolni, míg ő megterített és megetette Jane-t. Bezárta szobájának ajtaját majd karjaiba vette kislányát, hogy meg tudja szoptatni. Hallkan dúdolni kezdett, miközben a fejét simogatta és puszikat adott rá. Pán jött ki a fürdőből vizes haját simogatva. Csak a pizsamanadrágja volt rajta. Mikor nem látta Wendy-t szólongatni kezdte. Ment, hogy benyisson a szobájába, de zárva volt. A fiatal lány még mindig etette kislányát. Döbbenten felkapta a fejét, mikor hallotta a kilincs rángatását. Mondta, hogy jöjjön már ki. Gondterhelten felsóhajtott majd mondta, hogy pár perc múlva kimegy. Remélte, hogy Jane hamar befejezi. Néha sokáig tud enni. Végül, ahogy mondta pár perc múlva ki is ment. Egy pillanatra megállt, mikor meglátta meztelen testét. Péter elvigyorodott.

- Miért zavarodottál el? Ennél már láttál többet is. – mondta kacéran

- Jó, de az már évekkel ezelőtt volt.