A fiatal anyuka egy kisvárosban neveli fél éves kislányát. De gyermeke miatt, sokan lenézően és megvetően tekintenek rá. Ezek az emberek között ott van a két testvére is. Viszont, vannak olyan melegszívű emberek, akik mellette állnak. Sok segítsége...
Jane, szerencsére pár nap alatt rendbe jött. Ezt talán az apjától is örökölhette a korai gyógyulást. Első ilyen kinyilvánulása az volt, hogy egyik este, újra Péter lábánál játszott, aki épp állt fel, hogy kimenjen a konyhába, de Jane azt akarta, hogy ottmaradjon mellette, ezért megfogta a pizsamanadrágját. És ahogy Pán lépett sikerült lehúznia róla és majdnem el is esett benne. Wendy nem láthatta, mert épp a fürdőben volt. Péter felhúzta a nadrágját majd leszidta a kislányt, hogy ez nem az ő dolga, hanem anyué. A kisbaba betegségét Péter ki akarta használni, hogy ne menjen munkába, de nem sikerült neki, mivel Wendy elrángatta. Egyik nap, mikor külön műszakban voltak, Péter újból kettesben maradt a kisbabával otthon, amitől Wendy a munkahelyén minden percben rettegett. De volt is rá oka. Az apja lánya a kanapén ültek és Péter a sípját nézte, amit sikeresen sikerült megtisztítania az utóbbi balesetéből, ami az volt, hogy Jane összenyálazta, amikor is a kislány kikapta a kezéből és kidobta az erkélyre ahonnan szépen lecsúszott a hangszer. Durcás volt, amiért nem vele foglalkozott. Pán felháborodottan felkiáltott majd felpattant és kirohant a lakásból, a kisbabát magára hagyva a lakásban. A kihajított hangszer az szépen az egyik arra járó ember fejére esett, aki nagyon szitkozódott hallkan, hogy arra ment. Pedig ezelőtt sosem szokott erre jönni. Tessék! Most meg is bánta! Mégjobban, mikor látta, hogy mi esett a fejére. Mikor Péter kilépett az épületből és meglátta, hogy kit talált el, elnevette magát majd keresztbe tett kézzel odament a dühös emberhez.
- Hé, most kivételesen ne engem hibáztass! A húgod volt! - húzta fel a vállait vigyorogva
- Csak fogd az ostoba játékszered és tűnj innen! - sziszegte fenyegetően miközben a mellkasának csapta a sípot
- Legyen további szép napod, fiam! - szólt utána gúnyos mosollyal
Még vigyorogva hümmögött egyet aztán visszament a lakásba. Még aznap történt, hogy a kislány többször is kérlelte, hogy vegyék fel, amit Péter sóhajtva meg is tett, és lazán felvette. Csak egy volt a baj, rosszul fogta meg a gyereket és kiesett a kezéből. Egy pillanatig síri csend hallatszódott a lakásban, Péter még a lélegzetvételét is visszatartotta aztán gyorsan felkapta és kissé idegesen megkérdezte, hogy jól van e. Jane csak nevetett erre, amire Péter elégedetten elvigyorodott. Az ő lánya. Az ilyen meg se kottyan neki. Megdicsérte, majd szigorúan, mégis játékos hangon elmondta, hogy anyunak egy szót se. Jane újra felnevetett és apja arcát simogatta, aki kacsintott rá egyet. Egész nap játszott a kislánnyal. Végig vitte a lakáson, amit nagyon élvezett, mintha csak repülne. Péter ráesett a kanapéra, ahol fel le emelgette a kislányt. Este, Wendy morogva jött be a lakásba. Ma neki is sikerült kikapnia egy olyan vendéget, aki ráadásul ki akart kezdeni vele. De elég hülyén csinálta. Ráadásul a férfi az apja lehetett volna.
Ups! Tento obrázek porušuje naše pokyny k obsahu. Před publikováním ho, prosím, buď odstraň, nebo nahraď jiným.
- Szemét. Ezt a hülye szöveget, amit leadott nekem. Epeömlést kapok tőle.
Morogta miközben vette le a kabátját. Nem elég, hogy egész nap idegeskedett a kislány és Péter miatt még ennek is jönnie kellett. Aztán körülnézett a lakásban. Bár ne tette volna.
