Újabb szívfájdalom

66 2 2
                                    

Pár nap múlva, Wendy épp terített, Jane már az etetőszékben volt, már csak Péterre vártak, aki a fürdőben volt. Kiáltott neki, hogy kész az ebéd, amire Péter pár pillanat múlva ki is ment. El se indult az asztala felé, mikor üzenet érkezett a telefonjára. Felvette és megnézte, hogy ki az és mit akarnak tőle ilyenkor. Próbálta visszatartani a dühét, mikor meglátta az üzenetet.

Beszélnem kell veled! Egy óra múlva gyere a fiúnk boltjába!

Bosszúsan felnézett a telefonról. Ennek a kígyónak mindent tönkre kell tennie. Hogy tudna már eltűnni, vagy még jobb meghalni. Wendy látta, hogy Péter sokáig elidőzik az üzeneten így kedvesen megkérdezte, hogy mi történt, és hogy ki kereste. Péter halvány mosollyal feléfordult, miközben letette a telefont egy kisebb asztalra, amin ott volt a Stelitzia virág. Odament hozzá és azt mondta, hogy nincs semmi baj. Valami ostoba szöveget küldtek neki. Wendy mondta neki, hogy szoktak küldözgetni reklámokat, amivel nem kell foglalkozni. A lány aprót bólintott mosolyogva, mielőtt a fiú adott volna egy csókot a szájára és leült az asztalhoz miután Jane-nek is adott egyet a fejére. Fél óra múlva, mikor befejezték az ebédet, Péter kicsit leült kislányával, hogy mindketten kipihenjék az ebédet. Jane az ölében ült, háttal volt neki és szét volt terülve. Péter a hasát simogatta és mosolyogva nézte a jóllakott babát. Wendy mosolyogva odament hozzájuk, miután elmosogatott, és leült melléjük. Átkarolta a fiú nyakát és megkérdezte, mi lenne, ha csinálnának valami programot. Péter jó ötletnek tartotta, majd miután Jane felébredt, addig neki úgy is el kell mennie. Wendy összeráncolta a szemöldökét miközben elhajolt tőle. Miért kell elmennie? Péter felállt, miután átadta neki a kislányt. Egyszerűen csak annyit mondott, hogy dolga akadt. Mikor bement a fürdőbe, Wendy bosszúsan hátradőlt a kanapén. Pán az egyik fekete öltönyében jött ki, ami annyira jól állt neki. Miközben felvette a kabátját, mondta neki, hogy majd jön. Adott egy puszit a szájára, de Wendy arca továbbra sem volt kedves. Megsimogatta a kislánya fejét majd eltűnt a piros füstben. Pán Péter pontosan időben érkezett a zálogházban, ahol Fiona már várta.

- Mit akarsz? – kérdezte Pán lenézően

- Csak beszélni szerettem volna veled. Olyan nagy baj, ha egy régi szerelmes pár beszélget?

- Tudod, ez már kezd nagyon unalmassá válni! Nem unod még? – sóhajtott fárasztóan - Ami régi azt le kell cserélni. – mondta önelégülten

Eközben a bolt hátsó ajtaja, halkan kinyitódott. Próbált óvatos és halk lenni, nehogy észrevegyék és lebukjon. A hang felé kezdett el közeledni, hogy jobban hallja a dolgokat. A függöny mögött bújt el ahonnan kissé kilesett.

- Túlságosan is hamar, Malcolm. Azzal a kislánnyal akarsz engem pótolni? – kérdezte sajnálatosan

- A mi dolgaink több száz éve véget értek. Te eltűntél, én pedig tovább léptem.

- Na és ő? Nem szerethetted annyira, hogy bezárva tartottad, ha jól tudom. – mondta nagyképűen

- Nem tartozik rád, mi volt közöttünk, és nem érdekel, hogy honnan vagy kitől tudod!

Péter hangjából szín tisztán ki lehetett venni a megvetést, gyűlöletet és az undort. Folytatta, hogy csak azért zárta be, hogy ne vegyék el tőle és egyetlen férfi se nézzen rá vagy menjen a közelébe. Wendy az övé, csakis ő birtokolhatja. És igen élvezte. Bár nem mintha ez Fiona-ra tartozna. Wendy szemei kitágultak a döbbenettől és haragtól, mivel ő bujkált a függöny mögött. Míg Péter a fürdőbe volt, belenézett a telefonjába. A kíváncsisága győzött felette. Mikor Péter elment otthonról, abban a pillanatban felkapott magára egy farmerjackiet, gyorsan felöltöztette Jane-t is és taxiba szállt. Fiona felháborodva mondta, hogy annak idején még őt sem védte ennyire. Péter arcán egy nagyképű, önelégült, gonosz mosoly terült el. Erre könnyű választ adnia. Elsősorban tündér, meg tudta védeni magát, egyébként is, ő Wendy-hez képest egy semmi. A Fekete tündér megnyalta a száját majd az ő arcán is elterült egy gonosz mosoly.

- Ezek szerint, csakis azért vagy vele, hogy birtokold, és hogy uralkodhass felette. Akkor mégsem szereted annyira.

- Egy csöppet sem tartozik rád, hogy mit érzek iránta, vagy hogy mik a szándékaim.

Wendy összeráncolt szemöldökkel lenézett. Akkor Péter megint játszott az érzéseivel. Hogy lehetett ilyen ostoba már megint. Nem tudott most sírni. Helyette inkább már dühében remegett. Nagy erő kellett, hogy visszafojtsa magát attól, hogy ne rohanjon közéjük és kitöltse rajtuk, dühét. Ebben a pillanatban, Jane a kis tappancsával levert egy tárgyat. Péter és Fiona azonnal odafordultak, de csak a függöny megbillenését és az ajtó hangos kinyitódását hallották. Wendy olyan gyorsan futott, kislányát szorosan magához ölelve, ahogy csak tudott. Mikor már elég távolt volt megállt, hogy kifújja magát. Megsimogatta Jane arcát, hogy megnézze, nincs e semmi baja, de jól volt. Úgy gondolta, hogy elmegy Emmáékhoz. Talán nem zavarja őket. Mire odaért már könnyes volt az arca. Killian nyitotta ki neki az ajtót. Kissé félénken megkérdezte, hogy zavar e.

- Nem... gyere be! – tárta ki az ajtót

Miközben belépett megkérdezte, hogy Emma itthon van e. A kalóz igennel válaszolt, majd szólt a barátnőjének. Ő kíváncsian kijött, hogy ki az. El is mosolyodott, amikor meglátta örökbe fogadott lányát, de le is hervadt, amikor észrevette a könnyáztatta arcát. Wendy megrázta a fejét majd halkan elkezdett sírni és a szabad kezét odarakta. Emmának nem volt nehéz kitalálni, hogy Wendy miért sír már megint. A kislányt odaadták, Hook-nak, hogy fogja, míg ők beszélnek. A két nő a kanapén ült, Killian pedig a szobában járkált. A seriff átkarolta a vállát és kérte, hogy mondja el, mi történt. Wendy kifújta az orrát a kapott zsepibe majd nekilátott. Elmondta, hogy kileste Péter is Fiona beszélgetését. Róla beszélgettek nagyobb részt, de Fiona tapintott arra is, hogy vissza akarja kapni. Swan óvatosan megkérdezte, hogy mit beszéltek róla. Wendy lassan megrázta.

- Péter megint becsapott engem, átvert. Játszott az érzéseimmel. Csak arra vagyok jó neki, hogy birtokolhasson.

Emma mérgesen sóhajtott, majd magához ölelte a síró lányt. Nyugtatóan mondta, hogy nyugodjon meg, nemsokára úgy is minden rendbe jön. Killian mondta, hogy már ő is többször figyelmeztette, Sohaországban, itt is, hogy Péter egy átkozott démon, aki soha nem változik meg. Swan egy szigorú pillantással nézett rá, miközben Wendy hátát simogatta. Hook felhúzta a szemöldökeit. Pedig igaza van és ezt ő is pontosan tudja. Igen, Emma ezt pontosan tudja, de ebben a pillanatban Wendy-nek nem erre van szüksége. Kedvesen felajánlotta a lánynak, ha akar, itt maradhat az éjszakára. Wendy megköszönte, de mondta, hogy nem lehet. Nem akarja zavarni őket és egyébként is muszáj erről beszélnie Péterrel. Igen, Emmának is a fiúval. Mielőtt Wendy elment, megköszönte, hogy megvigasztalta. Emma mondta, semmiség és hogy bármikor jöhetnek, amikor csak akarnak. Mikor becsukta az ajtót, a jobb keze ott maradt a kilincsen, a másik pedig a csípőjén és gondterhelt sóhajjal ránézett kalózra, aki csak a fejét rázta. Már az is egy gond, hogy a Fekete tündér itt rontja a levegőt, erre még ez is. Mikor Wendy hazaért, próbálta elaltatni a kislányt, de egyszerűen nem akart. Végül letette a plédjére, hogy játsszon. Talán az majd kifárasztja. Ő addig pudingot főzött, hogy valahogy lecsillapítsa magát, de többször is lenézett a kislányára, aki ott volt mellette. Végül elérkezett a pillanat. Rettegett belegondolni, hogy mi történt azalatt, mikor elment onnan. Csípőre tette a bal kezét, miközben nézte, ahogy felemeli a kislányt, hogy puszit adjon a fejére. Ő hozzá is odament, hogy adjon egy csókot a szájára, de elfordította a fejét, így csak az arcára ment. Péter arcáról lehervadt a mosoly majd megkérdezte mi a baj. Wendy válaszul csak egy pofont adott az arcára. Péter feje némán oldalra esett. Lehunyta a szemét majd összeszorította a száját. Wendy mérgesen nézett rá.

- Mond meg, hányszor kell még benned csalódnom? – emelte fel hangját

-          Mond meg, hányszor kell még benned csalódnom? – emelte fel hangját

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
ApuWhere stories live. Discover now