A fiatal anyuka egy kisvárosban neveli fél éves kislányát. De gyermeke miatt, sokan lenézően és megvetően tekintenek rá. Ezek az emberek között ott van a két testvére is. Viszont, vannak olyan melegszívű emberek, akik mellette állnak. Sok segítsége...
Wendy szorosan lehunyta a szemét, amiből még így is kifolytak a könnycseppek, mikor nem látta már a piros járművet, aztán szomorúan elindult visszafele. Örült, hogy kibékültek, de fájt a szíve. Ki tudja, mikor láthatja legközelebb szeretett testvérét. Lassan haladt az utcákon, közben bevásárolt, vett pár szükséges holmit. Meglátott valamit Péternek és megvette neki. Remélte, hogy tetszeni fog neki. Mikor hazaért, csomagokkal a kezében, Pánt a földön ülve találta, szétrakott lábakkal és közötte Jane állt a segítségével. Az anyuka szélesen elmosolyodott és mindent ledobott, ami a kezében volt. Lelkes mosollyal megkérdezte, hogy elindult e. A fiú elvigyorodott és mondta, hogy dolgozik rajta. Wendy mosolyogva megforgatta a szemeit és mondta, hogy ezt nem lehet rákényszeríteni egy babára. Majd magától el fog indulni. Ő is leült a földre, ugyanabba a pózba, mint a fiú.
- De, én akkor is meg akarom tanítani neki. – makacskodott
Elengedte a kislányt, aki a fenekére esett ennek hatására. Wendy mérgesen és egyben ijedten rászólt a fiúra. Nyúlt volna a gyerekért, de Péter megelőzte és a combjára ültette a már nyöszörgő lányt. Ringatta a kislányt, hogy elkerüljék a sírás veszélyét. Mindketten megkönnyebbültek, mikor ez nem következett be. Az anyuka felsóhajtott majd kezeivel hívni kezdte, hogy másszon oda hozzá. De nem mozdult el az apjától. Semmilyen akarást sem mutatott ki, hogy onnan el akarna jönni. Pán nagyképűen elmosolyodott, miközben hátrafeküdt, hogy a kislány a hasán ülhessen.
- Látod, madár! Nem akar odamenni hozzád! Velem akar maradni! Még a saját apjánál is jobban szeret. – mondta gyerekes, önző hangon
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Wendy még egy ideig nézte megbántott arccal, aztán lassan felkelt és duzzogva bement a fürdőbe. Elkezdett átöltözni miközben magában morgott Péteren. Ez igazságtalanság! Ő hordta kilenc hónapig a hasában, ő viselte végig a fájdalmakat, ő szülte Jane-t! Ő volt vele minden percben, minden boldogságában, fájdalmában, örömében. Most pedig el sem akar mozdulni az apja mellől, aki csak pár hete tért vissza szinte a halálból. Erősen földre vágta a ruháit és felvett egy otthoni pólót, nadrágot és haját egy kontyba felkötötte. De mielőtt kilépett volna észrevett egy eléggé kellemetlen foltot a mellkasánál. Mikor a ruhákat dobta le, kissé megütötte a mellét, ami ilyenkor elég érzékeny a nőknél, még ha rá is gondolnak, már akkor elkezd folyni. A lényeg, mellkas tájt, a pólója átvette a tejet. Dühösen az oldalába csapott majd csípőre tett kézzel a mennyezetre nézett.
- Tettem ellened valamit, ugye? – morogta – Csak tudnám, hogy mit!
Átcserélte átázott pólóját egy másikra és kiment a fürdőből. Elkezdte a megvásárolt dolgokat kipakolni és eltenni. A fiú közben már felült a kanapéra, aki zoknis lábával szórakoztatta a kislányt. Rá szokott nézni a Darling lányra és néha találkozott a mérges tekintetével. Vigyorogva hümmögni szokott. Egyszer egy elég peches időben fordult oda hozzá, mivel Wendy feléje dobott egy nagy WC papír és a papírtörlő csomagot, hogy tegye el őket a szekrénybe. Így aztán a fejét és az arcát érték a támadások. Az anyuka mérgesen pakolta a dolgokat és a szekrényajtókat is kissé csapkodta. Közben érezte, hogy odaállt a háta mögé és forró lehellete csiklandozta a nyakát, de nem törődött vele. Csak folytatta tovább a pakolást. Vigyorogva megkérdezte a lányt, hogy mi a baja. Ő csak egy goromba semmit mondott. Péter pimaszul tovább makacskodott. A lány végül megelégelte ezt és rászólt a fiúra.
