A fiatal anyuka egy kisvárosban neveli fél éves kislányát. De gyermeke miatt, sokan lenézően és megvetően tekintenek rá. Ezek az emberek között ott van a két testvére is. Viszont, vannak olyan melegszívű emberek, akik mellette állnak. Sok segítsége...
Aznap a Darling lány egész nap idegben volt. Nem tudta, hogy most mihez kellett volna kezdenie, hogy Péter itt volt közöttük. Egyáltalán nem tudta, hogy mit fog szólni ahhoz, mikor megtudja, hogy Jane a lánya. Ugyanúgy cserben fogja hagyni, mint Mr. Gold urat. Érzéseit pedig pláne nem tudta kezelni. Közelsége újra felkavarta. Nagyon félt. Természetesen hiányzott neki és sokat gondolt rá, de nem tudta, hogy ő mit érzett. Sosem mondott neki romantikus szavakat, hisz Pántól az távol áll. Egyszerűen csak csókokat szokott adni neki. Egyszer voltak együtt, nemsokkal azelőtt, hogy ő sajnálatosan meghalt. Abból született meg Jane. Storybrooke-ban természetesen már járt az idő és szervezete pár napra rá kezdte adni azokat a jeleket, amik a terhességre utaltak. Nehezen tudta elképzelni, hogy Péterrel egy boldog családban fognak élni. Sajnos.
Másnap Jane-el játszott mikor kopogtak. Kislányával a kezében odament és kinyitotta. Mary Margaret mosolygott vissza rájuk. Wendy arcán nagy mosoly lett. Egy puszival köszöntötték egymást. Wendy nagyon szerette Mary Margaret-et. Mindig olyan kedves és aranyos volt. Olyan jó volt, hogy mindig megértette bármiről is volt szó. Nem hiába, hogy ő Hófehérke. Péterre csak annyit mondott, akármennyire is gonosz, akkor is csak egy fiú. De mégis megölték és saját fia küldte el az Alvilágba. A nő kedvesen megkérdezte, hogy vannak miközben felakasztotta vékony kardigánját a fogasra.
- Jól vagyunk, köszönjük! Kérsz kávét vagy netalán üdítőt? - kínálta
- Elfogadom a kávét, köszönöm!
- Rendben, addig megfogod a kicsit? – kérdezte
- Hát persze! Gyere csak! – mondta a kisbabának játékos hangon
Odaadta Mary Margaret – nek, aki leült a kanapéra, míg ő elkészítette a kávét. A rövid hajú nő egy idő után megkérdezte, hogy meséljen valamit, mi a helyzet vele. Wendy sóhajtott mikor letette a tálcát az asztalra, amin ott volt a két csésze kávé és a keksz, majd leült mellé és kislánya lábát kezdte el simogatni.
- Péter visszajött. – jelentette ki óvatosan
- Tessék? – döbbent le
- Igen, tegnap itt volt nálam egy ideig. – mesélte
- Megmondtad neki, hogy van egy lánya? – kérdezte kíváncsian
- Nem, a pillanat hevében azt mondtam, hogy az unokahúgom. – mondta bánatosan
- De, hogy-hogy életben van? – rázta meg a fejét értetlenül
- Azt nem mondta, de egy jó ideig itt volt. Beszélgettünk egy kicsit.
- Komolyan?
Az anyuka aprót bólintott válaszul. Mondta, hogy majd elég gyakran fogja meglátogatni, ami miatt aggódott, mert mit fog mondani arra, hogy az „unokahúga" mit keres állandóan nála. Mary Margaret megnyugtatta, hogy néha vigyázhatnak rá David-el, ha úgy van. Úgyis szeretné, ha Neal-el, az ő kisbabájukkal összeismerkednének. Terhessége alatt, szokott rá vigyázni. De ezt el kell mondania Emma-nak, a lányának. A lány egyetértett. Nem volt ésszerű titokban tartani hisz előbb utóbb úgyis kiderült volna. Ráadásul Péter szeret a figyelem központjában lenni. Amit most el is ért. Holnapra már a város összes lakója tudni fogja, hogy Pán Péter visszatért. A fiatal nő még egy ideig maradt aztán elbúcsúzott tőlük. Wendy lágy mosollyal még intett az ajtóból aztán becsukta. Mary Margaret pedig egyenesen ment lányához. A kapitányságra ment, mivel lánya seriffként dolgozott. Sietősen lépett be az irodájába. Emma döbbenten nézett fel az íróasztaláról.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
