Apu

Megmentőm a múltban

Másfél évvel ezelőtt

Wendy keservesen sírt a kanapén, már napok óta. A testvérei pár napja mentek el, mikor megtudták, hogy gyermeket vár Pétertől. Pedig annyit küzdöttek egymásért, hogy újra együtt legyenek és ezért képesek elhagyni őt. Hisz egy csöpp kis gyermek, aki semmiről sem tehet. Most teljesen itt van egyedül egy idegen városban és azt sem tudja, hogy mihez kezdjen. Tizenhét éves és máris talpra kell állnia a saját erejéből. De, ami most van az nagyon kevés. Felfogta a telefonját és hívni kezdte Mary Margaret-et. A tanárnő mondta még neki, hogy nyugodtan forduljon hozzá segítségért. Sírva kérte tőle, hogy át tudna e jönni hozzá. Húsz perc múlva ott is volt nála és jött vele a lánya is. Könnyes arccal fogadta őket. Emma aggódva megkérdezte, hogy mi történt. Közben leültek a kanapéra és megfogták a vállát. Sírva bevallotta nekik, hogy terhes Pétertől. Ők megdöbbenten felkiáltottak. Wendy erre felállt és bement a fürdőbe, ahonnan kihozott négy terhességi tesztet. Egy rövid vigyorral az arcán elmondta, hogy a teszt előbb mutatta ki, hogy terhes, mint hogy működik. Pár napja mondta el a testvéreinek. Azonnal mondták, hogy ezt a babát nem tarhatja meg. Nem azok után, amit tett vele az a démon. Emma és az anyja egymásra néztek. Wendy-nek ezentúl fenekestől fel fog fordulni az élete. Emma óvatosan megkérdezte, hogy most mihez akar kezdeni. A tizenéves lány beletúrt barna hullámaiba. Haját pár napra rá festette be, mikor megérkeztek a városba. Határozottan kijelentette, hogy márpedig nem fogja elvetetni, se másnak adni. Ez az ő gyermeke lesz senki másé. Mary Margaret megértően elmosolyodott és nyugtatólag odabújt hozzá, Emma pedig a hátát simogatta. Az első pillanattól fogva kialakulnak az anyai ösztönök és Wendy már most nagyon ragaszkodik ehhez a gyermekhez. Egy anyának nehéz megválnia a gyermekétől. Hisz tőle elvették Emmát, mikor még újszülött volt. Még ottmaradtak vele egy ideig, ameddig el nem aludt. Mondták neki, hogy pihenjen le, rá fog férni. Ők addig kint beszélgettek hallkan a konyhában. Arról beszéltek, most, hogy a testvérei elhagyták, Wendy gyámtalan lesz. Talán arra lesz majd szükség, hogy örökbe kell fogadni őt. Technikailag nem múlt el tizennyolc éves és Regina képes intézetbe záratni akár. Emma egyetértően bólintott. De még várnak pár napot, hátha a testvérei lenyugszanak és jobban átgondolják a dolgokat. Otthon Killian-nak is elmondta a nagy hírt. A megszokott reakció jött a kalóztól. 

- Ejha, nagy adag tejföl lehetett neki raktáron ha elsőre magot vetett a bozótban. - mondta szórakozottan 

- Killian! - kiáltott rá a seriff 

De még egy hét elteltével sem történt semmi. Wendy próbált velük beszélni, de vagy nem vették fel neki, vagy hamar lerázták szegény lányt. Regina fülébe is hamar eljutott ez az egész dolog. Így ment is az eljárás. A polgármester nem csak a kapcsolat, ami van közöttük miatt csinálta, hanem mert ugye ez a szabály. Wendy már azt se tudta mit csináljon bánatába. Egyedül van, kisbabát vár, ráadásul jött ez a papír is. Összekuporodva, magzatpózba feküdt a kanapén, körülötte pedig egy halom használt zsebkendő volt. Nem tudott enni, állandóan hányingere volt, minden reggel hányt, szédült. Csengettek nála és egy szipogás után, gyengén mondta, hogy megy. Emma jött el hozzá látogatóba. Egy finom mosoly volt az arcán. Nem akart sokáig maradni, csak érdekelte, milyen állapotban van. A kismama elmondta, hogy testvérei semmilyen enyhülést sem mutattak és ráadásul jött ez a buta papír is. Odanyújtotta neki, hogy ő is el tudja olvasni. Emma nem tudta elhinni. Regina pontosan tudta, hogy Wendy milyen helyzetben van és mégis ezt csinálta. Wendy sírva elmondta, hogy egyáltalán nem tudja mit kellene tennie. Teljesen egyedül, magára maradt. Fiatalon, tétlenül a világban. A Megmentő felsóhajtott majd magához ölelte a lányt. Mondta neki, hogy nyugodjon meg, minden rendben lesz, valahogy. Aprót bólintott a mellkasába. Emma elment Regina-hoz és kérdőre vonta mégis miért csinálta ezt. Tényleg nincs benne egy cseppnyi együttérzés sem? Az asszony, aki az íróasztalánál ült, elmondta, hogy csak azt tette, amit tennie kellett. Ez mindenkire vonatkozik nemcsak Wendy-re. A polgármester felállt az asztalától és mondta, hogy nem, nincs benne együttérzés ezzel kapcsolatban. Pán Péter kölykét hordozza magában. Bárki, akinek köze van ahhoz a démonhoz, aki meg akarta ölni a fiát, nem érdekli. Nem is érti őt. Hogy védheti azok után, ami történt?