Apu

Az a bizonyos drága pillanat

Wendy, amíg elment mérőszalagért a szobájába, megkérte Pétert, hogy vetkőzzön le. Meg akarta mérni, hogy milyen méretű ruhákat kell vennie, hogy aztán megkérjen valakit, elmenne e ruhát venni. A fiú erre a mondatára kacéran elmosolyodott, bár nem tudja miért. Közben a szobában, Wendy kivette a babát és hallkan beszélgetni kezdett hozzá és puszikat osztani rá. Mikor ment vissza a nappaliba mérőszalaggal, cetlivel és ceruzával, döbbenten felsikított. Pán már alsónadrágját készült levenni. Megkérdezte, hogy mégis mit csinál. Ő ártatlanul megrántotta a vállát és azt válaszolta, hogy ő kérte arra, vetkőzzön le. Ez igaz, de nem hitte, hogy vetkőzés alatt mindent ért. Bár számíthatott volna erre. Péter többször is kifejezte a szigeten, mielőtt még lefeküdtek volna, egyáltalán nem zavarja, ha meglátja meztelenül. A kanapéra kellett felállnia, hogy meg tudja mérni vállainál. Panaszkodott, hogy miért kellett ilyen magasnak születnie. Ő gúnyolódva annyit mondott vissza, neki pedig miért kellett alacsonynak születnie. Mikor mindennel elkészülődött megmondta, hogy visszaöltözhet. Meg is tette, csak most a nyakkendőt és a kabátot nem vette fel. Egyszer csak Wendy kiment az ajtón azt mondva egy perc és jön. Nem csukta be az ajtót ezért Péter láthatta, hogy az egyik szomszédhoz kopog, akihez be is ment. Így azonnal utánament. Mikor belépett a lakásba látta, hogy egy negyvenes éveiben járó asszonnyal beszélget. Az asszonynak van egy fia, aki körülbelül ugyanazt a méretet hordja, mint Péter. Így megkérdezte, hogy tudna e neki adni alsóneműt, pólót, nadrágot és egy pizsamafélét, amit fel tudna venni, és jó lenne, ha a fiának nem hiányoznának. Szemük sarkából észrevették, hogy ő is bent van a lakásban. Wendy megfogta a kezét és odavezette, hogy bemutassa a szomszédjának. Az asszony illedelmesen köszönt, viszont Pán csak egy kissé udvariatlan visszajelzést tett neki, ami miatt Wendy bosszúsan meglökte és ideges mosollyal elnézést kért a szomszédjától. Az asszony elnézte majd bement a fia szobájába. A lány kint maradt, nem akart tolakodó lenni, viszont Péter belépett. A szobáját kezdte kémlelni közömbös arckifejezéssel. Mikor végignézte minden szögletét lenézően megkérdezte, hogy a fia hol van most. A nő gondterhelt sóhajjal annyit mondott, hogy a barátaival, mint legtöbbször. Péter szájából egy mindentudó sóhaj szaladt ki. Végül kiválasztott neki egy szürke nadrágot és egy fekete könyékig érő pólót. Wendy hálásan megköszönte és elköszönt. Mikor beléptek a lakásba a fiú hümmögött egyet. A Darling lány kíváncsi mosollyal megkérdezte mi az. Csak annyit mondott, hogy az anyja elmondása szerint, remek Elveszett fiú lenne belőle. A fiatal lány megforgatta a szemeit és inkább nem mondott semmit. Elküldte Pétert, hogy menjen, tusoljon le, biztos elege van már az öltönyből. Megmutatta, hogy működik zuhany, és hogy mit hol talál. Pán szórakozottan felhúzta a szemöldökét, mikor meglátta egy közepes méretű kosárban a baba holmikat. Wendy felemelte a vállát és idegesen annyit mondott, hogy Jane holmijai, amik arra kellenek, ameddig itt van nála. Mikor becsukta a fürdőszoba ajtaját megkönnyebbülten felsóhajtott és azonnal ment kislányához. Magához ölelte és ezerszer bocsánatot kért tőle és puszikat osztogatott a fejére. Amikor Péter kilépett a fürdőből, pont akkor játszotta el ügyesen, mintha John most hozta volna. Még a babatáska is ott volt nála. A fiú arcán szórakozott vigyor terült el.

- Kit látnak szemeim? A kis betolakodó!

- Péter! Ő nem betolakodó! Az unokatestvérem, akit úgy szeretek mintha a saját lányom lenne!

Ezzel, ideges mosollyal elhúzta a száját. Péter elnevette magát és azt felelte inkább már ő az anyja, mint az a Lily nevű nő. Gúnyos hangon folytatta tovább, hogy valamilyen véletlen során ilyen fiatalon nem hívta e már anyának. Wendy félrefordította a fejét remegő szájjal. A sírás kerülgette. Szipogott egyet majd mentve magát mondta, hogy nincs is állandóan nála. Mikor a börtönben volt, akkor sem kellett itt lennie. Aztán megszólalt a telefonja, ami a szobájában volt. Megkérte Pétert, hogy addig fogja meg a kicsit. Választ sem várva, karjaiba adta a kislányt és bement a szobába, aminek az ajtaját becsukta. Péter döbbenten állt ott, kezében kisbabájával. Ránézett a babára, aki teljes higgadtsággal volt a karjaiban. Semmi olyan hangot nem adott ki, ami ok lenne a félelemre. Pedig általában meg szokott ijedni, ha idegen arcot lát. Jane ránézett majd apró kezeivel az arcát kezdte birizgálni. Pán rákacsintott, amire ő jókedvűen felnevetett. Wendy kilépett a szobájából a Ruby-val folytatott beszélgetést követően. Megdöbbent, ami a szeme elé tárult. Péter a kanapén ült, rajta pedig a kislány, akit szórakoztatott. Majdnem kifolytak könnyei a meghatódottságtól. Gyorsan lefényképezte őket. Ezentúl ez lesz a háttere. Leült melléjük és Péter vissza akarta adni, de Jane elkezdett hisztizni. Wendy felnevetett majd mondta, biztos vele akar lenni. Míg megfőz, addig legalább nem kell aggódnia. Végül is nem csoda, ha Jane vele akar lenni. Hisz az apja. Minden joguk megvan hozzá, hogy egymással lehessenek. Péter kételkedve visszavette ő pedig felkelt, hogy munkához lásson. Már arra gondolt, kislány biztos érzi, hogy ő az apja. Semmilyen idegen arcot sem fogadott el a közelében. Pán megkérdezte, hogy John, mikor fog jönni érte. Wendy keze megállt a levegőben, miközben a húst szelte. Beleharapott az ajkába, majd lassan, bizonytalanul azt mondta, hogy nem tudja. Sok dolgot kell elintézniük az utazással kapcsolatban. Addig persze szívesen vigyáz rá. Mondta majd idegesen felnevetett. Péter szarkasztikusan elmosolyodott, de persze Wendy ezt nem látta.

Péter és Jane között ez a játszadozás addig fajult, míg neki kellett lefektetnie, amitől már eléggé elszokott. Már sokszor le akarta tenni a kiságyba, de mindig elsírta magát aztán vigasztalhatták együtt. Jane egyáltalán nem akarta elengedni. Apró kezeivel erősen kapaszkodott a nyakába. Wendy alig tudta lenyugtatni miközben fürdette, annyira hiányolta az apját. Olvasta is, hogy a lányok mindig apásabbak. Péter addig kifújta magát a kanapén. Míg Péter a kétségbeesés szélén volt, Wendy boldog volt. Most olyanok voltak, mint egy igazi család. Míg a lányok bent voltak a fürdőben a fiú idegesen ült a kanapén, száját bal öklébe temette el. A fenébe! Ezek a rohadt ösztönök! Miért kellett újra fellépniük benne? Pán érzelemmentes arckifejezéssel figyelte, ahogy Wendy megpuszilta a kislány fejét, mielőtt felhúzta volna a rácsot. Péter sóhajtott majd a pizsamanadrág zsebeibe tette kezeit. Kicsit még fura volt neki ez az öltözet. Még nézték egy ideig az alvó gyermeket, mikor a lány lágy mosollyal megszólalt, hogy a vacsora kész van. Leültette majd rakott neki ételt a még gőzölgő ételből. Ami krumplipüré, sült hús és párolt zöldség volt. Italként narancslevet adott neki. Wendy sokszor pillantott a szembe ülő fiúra, aki nagyon el volt veszve gondolataiba, miközben evett. Idegesen megszólalt, mikor kezeit kezdte szorongatni a lábán lévő kendőn.

- Mi bánt? Esetleg nem ízlik? – kérdezte szorongva

- Minden rendben, madár! – vigyorgott – Minden finom! Nem kell mindenért, mindig aggódnod.

Aprót bólintott majd tovább folytatta az étkezést. Tudta, hogy valami bántja és Péter sok mindent, a legbizalmasabb dolgait is el szokta mondani neki, de most mégis hallgat előle. Próbál beletörődni és türelmes lenni, ha netalán elmondja neki szíve baját. Míg ő fürdött, Péter bent volt a hálószobába. Ujjait összekulcsolva a kiságyon nézte a babát, ahogyan aludt. Hátán feküdt, kezei feje oldalán pihentek. Apró kis mellkasa egyenletesen mozgott fel, le. Látta, hogy az apró, színes csillagokkal hímzett takarója kicsúszott kezeiből. Így óvatosan a kezébe adta, hogy álmában fogni tudja. A kisbaba meg is tette, miközben száját összeszorította. Pont akkor takargatta be jobban, mikor Wendy belépett a szobába haját fésülve. Egy pamut combközépig érő pizsamanadrág és egy toppot viselt. Már megágyazott neki a kanapén bár tudta, hogy Péter legszívesebben mellette feküdne. Sohaországban, mikor megengedte, hogy a kényelmes csipkeágyneműbe aludhasson, szokott mellé csatlakozni. De amikor felébredt már nem is szokott mellette lenni. Elmondta neki, hogy kész van az „ágya", akkor feküdhet le aludni, amikor csak akar. A fiú nem mondott semmit csak kiment a friss levegőre. Wendy végig kísérte őt feje mozgásával aztán közelebb lépett kislányához. Mosolyogva megsimogatta a fejét majd Péter után ment az erkélyre.