Apu

Péter családja

Emma röviden felnevetett majd megsimogatta a lány arcát, miközben kifolyt egy könnycsepp a meghatódottságtól. Gyorsan ment szólni az orvosnak, hogy magához tért. Addig Henry odament hozzá és mosolyogva elmondta, örül, hogy magához tért. Wendy csak fáradt mosollyal bólintott egyet. Míg az orvos vizsgálta Wendy-t, addig Emma a háttérben felhívta Killian-t, de közben szorosan figyelte, ahogy vizsgálják a lányt. A kalóz telefonja megcsörrent, nemsokkal azután, hogy Fiona eltűnt. Barátnője hívta.

- Szia! Történt valami? – szólt bele – Micsoda? – kérdezte pár másodperc után

Ráncolta össze a szemöldökét. Közben a mellette álló Péter figyelmesen hallgatta, hogy miről van szó. Minden kis dolog érdekelte őt.

- Wendy magához tért! – mondta Swan vidáman

Ránézett a lányra, aki halványan viszonozta a mosolyt.

- Jól van! Ez nagyon jó hír! – mosolygott a kapitány

Emma elmondta, hogy értesíteni kellene Pánt. Közben elkezdett járkálni a terembe, zsebre tett kézzel. Hook vigyorogva ránézett az említettre, aki gyanakvóan összehúzta a szemét. Mondta, hogy ő majd szól neki, még szerencse, hogy pont egymás mellett állnak. A seriff összeráncolta a szemöldökét és megkérdezte, hogy mit keres vele. Killian csak annyit mondott, hogy később mindent el fog magyarázni neki. Mikor a férfi kinyomta a telefont, rávigyorgott Péterre, aki már türelmetlenül várta, hogy mégis mit beszéltek róla.

- Jó hír Pán! Wendy magához tért.

Péter egy veszélyes pillantással nézett rá. Mégis honnan tudja, hogy ez nem egy csapda? Egyikőjükben sem bízik meg. És sajnos jól tudják, hogy Wendy a gyengepontja. A kampó kezű megdöntötte a fejét és mondta, ez az igazság. Mielőtt Péter eltűnt volna elsziszegte, hogy nagyon ajánlja. Egyenesen a kórterembe termett ahol épp vették le Wendy fejéről a kötést. Emma halványan elmosolyodott és megszorította a kezét miközben mondta, hogy majd később még bejön hozzá. Az orvos is kiment így kettesben maradtak. Péter megfogta a bal kezét és megcsókólta a kézfejét. Wendy nem nézett rá. Teljesen össze volt zavarodva most minden a fejében. A fiú elmosolyodott.

- Annyira örülök, hogy jól vagy, madár!

Wendy nem mondott semmit, inkább rákérdezett a kislányára. Ő róla akart tudni egyedül, hol van most, ki vigyáz rá? Pán arcáról lehervadt a mosoly, de egy pillanatra visszajött. Mondta, hogy nincs semmi baja, jól van. Nem karta elmondani, neki hogy újra egy védővarázst rakott a lakásra, amíg nincs otthon. Nem akarta felzaklatni ezzel, hogy egyedül van otthon. Ő sem szerette ezt, de muszáj volt megtennie. Mondta neki, hozza be, látni akarja. A fiú bólintott majd miután megcsókólta a homlokát elment a kislányért. Szerencsére nem volt vele semmi baj, a kiságyban volt ahol hagyta, a játékaival. Berakta őket neki, hogy lefoglalja magát. Nem volt soká távol, még egy órát se. Felvette a kislányt és mosolyogva mondta, hogy végre láthatja az anyját. Elmúltak a szenvedés napjai. Jane mintha megértette volna elkezdett nevetni és kezeivel, lábaival rugdalni. Szépen rendbe tette, adott rá egy másik ruhát. Mire vissza is mentek, addig Wendy már ülve várta őket. Az anyuka felkiáltott és boldogan a szájához kapta a kezét, mikor meglátta a lányt. Péter elmosolyodott és odaadta neki lányukat. Szorosan kapaszkodtak egymásba és az anyukának folyni kezdtek könnycseppjei a boldogságtól. Gyenge volt, viszont ahhoz minden ereje megvolt, hogy lányát ölelgesse. Egyik kezével megfogta a fejét és sok puszit kezdett osztogatni az oldalára majd az arcára. Jane nemsokára elkezdte ruháját szorongatni a mellénél, amire Wendy lágyan felnevetett. Édes hangon megkérdezte tejcit máris kér, de anyának nem is ad egy puszit? A kislány felnevetett majd adott egy nyálas puszit az arcára. Az anyuka felnevetett majd sok puszit adott a nyakára. Megsimogatta a fejét és elkezdte igazítani magát.