Apu

Wendy kacéran elmosolyodott és megkérdezte, miért, mire gondol. Péter felsóhajtott majd visszafordította a fejét. A Pán Péter 2003-as változatát adták le. A fiú kacéran megkérdezte, mit szólt volna ahhoz, hogy ő is félmeztelenül mászkált volna egész végig. A lány nem szólt semmit csak zavartan visszafordult az uzsonna készítéshez. Péter elégedetten lekönyvelte, hogy biztos ezt a fejet vágta volna akkor is. Egész végig kritizálta a filmet. Épp a szendvicsébe harapott, mikor egy makkra azt mondta, hogy egy csók. Majdnem kiköpte a falatot és a szájához rakta a kezét, miközben köhögni kezdett. A barna mögé ment és elkezdte ütögetni a hátát. Felsóhajtott majd elvigyorodott. Mondta, hogy ez most fájt neki, de nem az ütések, hanem amit a TV-ben hallott. Szarkasztikusan hümmögött, mikor szánalmas énje annyiban hagyta a fiú büntetését, mikor lelőtték a lányt.

- Hogy csinálhattak belőlem ekkora egy szánalmas alakot? – kérdezte hihetetlenül – Én ott helyben megöltem volna azt a fiút, ha ilyet tett volna veled.

- Úgy, hogy J. M. Barry így képzelt el téged. – rántotta meg a vállát – Csak persze ennek is a nagy része hazugság.

- Még szép! Bár a napsütést irigylem. Az hiányzott nekem Sohaországban.

- Nekem is. – mondta Wendy halkan halvány mosollyal

A film kritizálása tovább folytatódott. Az elveszett fiúk, a sellők, hogy milyen rondák, és amikor először meglátta Hook-ot, hatalmas nevetés tört rá, de akkora hogy a kicsi lány is nevetni kezdett. Wendy ajkait is elhagyta egy rövid kuncogás. Egy szánalmas szerencsétlen az a fiú. Ráadásul, ő tényleg elfelejtett mosakodni? Több száz éves és még mindig tudja. Önelégülten elmondta, hogy ő persze sosem volt büdös, se koszos. De aztán utána kissé kételkedve megkérdezte Wendy-t, hogy tényleg nem volt e büdös, aki csak bosszúsan rászólt. Kezdett már nagyon az agyára menni a kritizálása. Péter nem mondott semmit csak az ölébe vette a kislányt és kérdezte tőle, hogy ki a jobb.

- Én vagyok az, ugye? – vigyorgott

Jane-től csak egy apró bólintást kapott. De kicsi kis pofiján értetlenség volt. Jó kislány, vigyorgott továbbra is, és visszatette a földre játszani. Pán arca elsötétedett, mikor látta azt az utánzatot könyörögni. Ez nevetséges! Ő soha nem kér és könyörög semmiért. A kalóz mondta neki a Wendy-ről való dolgokat, amik igazak is lettek, hisz elment. Mérgesen sóhajtott, mikor mondta, hogy mit tudna adni neki, amikor csak egy gyerek. Hogy rakhattak bele ekkora baromságot. Hisz ő tényleg megadott neki mindent. Mindent. Még azt is, amit nem is tervezett. Ránézett a lányra, aki a fotelban ült és a kislányhoz hajolva játszott. Próbálta figyelmen kívül hagyni a filmet. Főleg akkor, mikor a kapitány mondta, hogy Péter szereti Wendy-t. Nem kellett sok neki, hogy elsírja magát. Mikor elvitte a tálcát, akkor járt a vége felé a film. Megtörtént a búcsú Péter és Wendy között, amit senki sem így képzelt. Péter szarkasztikusan felnevetett. Ez a film maga a katasztrófa. Hogy tudta így elengedni. Szó szerint még félholt állapotban is magánál tudta tartani Wendy-t, ez pedig egy integetéssel mindent lerendez. Mikor vége lett a filmnek Wendy felé fordult és kacéran megszólalt.