Apu

Újabb fájdalom

Wendy hitetlenkedve és dühösen nézte a polgármester asszonyt. Ezután mogorván megfogta a jegyzetfüzetét és a tollát, majd odament az újonnan érkezett vendéghez. Valamit tennie kell. Nem maradhatott börtönben. Nyolc órát dolgozott, három órával előbb hazaengedték a kisbaba miatt, amiért nagyon hálás volt. Ígérte, hogy majd le fogja dolgozni. Hallkan lépett be a lakásba, mert tudta, hogy ilyenkor Jane aludni szokott már. Látta, hogy Belle a kanapén ül és a kedvenc könyvét olvasta, miközben teát ivott. Felnézett, mikor ajtónyitódást hallott. Elmosolyodott majd felállt, hogy üdvözölhesse. Hallkan mondta, hogy Jane már elaludt, nemsokkal azután, hogy megetette a leszűrt anyatejjel. A fiatal anyuka hálásan megköszönte, de aztán bocsánatot kért, hogy csak most tudott hazaérni. Az asszony megrázta a fejét és mondta, hogy nincs miért. Nem kell ezért bocsánatot kérnie, tudja, hogy most kicsit nehéz helyzetben van és szívesen segít neki. Wendy ki akarta fizetni, de azt se fogadta el. Tegye csak félre későbbre. Inkább mondta, hogy menjen, fürödjön meg és feküdjön le, éjjel úgy is lesz miért fent lennie. Röviden felnevettek, majd Wendy még egyszer megköszönte és kikísérté az asszonyt.

Wendy fáradtan sóhajtott majd nekidőlt az ajtónak. Elszokott a munkától, de hamarosan majd visszaáll. Legszívesebben ruhástól lefeküdt volna, de ruhája tele volt ételszaggal. Bement a fürdőbe majd ledobta magáról ruháját és beleállt a kádba, hogy letusoljon. Csak egy hosszú pólót és bugyit vett fel éjszakára. Mielőtt lefeküdt volna, még megnézte kisbabáját, aztán lefeküdt aludni. Szinte azonnal el is aludt. De aztán pár óra múlva fel is ébresztette kislányának a sírása. Sóhajtott majd kiszállt az ágyból. Hosszú és nehéz napok állnak még előtte.

Péter a cellájában ült, térdeire támaszkodva. Egész testében forrt a düh. Mégis miért kellett mindennek így alakulnia? Azt se tudja, hogy még mennyi ideig kell itt lennie. Legyenek elátkozva azok az ostoba felnőttek. Kiáltva belecsapott az ágyba. Nem tudta, de amikor Wendy-nek elmondták, hogy börtönbe került, munka után azonnal el akart jönni hozzá, de mondták, hogy a látogatási idő lejárt.

Így másnap, ebédidőben átugrott hozzá. Nagyot sóhajtott, miközben a JAIL feliratot nézte. Ahogy beért az épületbe, máris David-be botlott, aki azonnal tudta, hogy kihez jött. Szinte már várta, hogy mikor fog eljönni hozzá. Nem kellett sok idő hozzá. A tizenéves lány átadta neki a csomagot, amit hozott, hogy leellenőrizhesse. Bólintott majd jobb kezével megmutatta, hogy merre menjen. Lassan a haladt a cellák között. Szerencsére nem volt sok rab. Hárman ha voltak. Péter egy külön helyiségben volt. Nem vette észre, mivel háttal feküdt neki. Bal keze feje alatt, jobb lábát pedig felhúzva tartotta. Hallkan és lágyan ráköszönt. A fiú a hang felé kapta a fejét és felpattant, amint látta, hogy ki az.

- Látom, hamar eljutott hozzád is a hír. – mondta keserűen

Wendy elhúzta a száját és elmondta, hogy Regina-tól tudta meg. Pán horkantott egyet. Ki mástól? Ő is nagy örömöt szerez, ha másokat veszíteni lát. Végül átadta a rácson a szatyrot, amit hozott neki. A fiú összeráncolta a szemöldökét, miközben átvette. A lány elmosolyodott majd elmagyarázta, hogy otthonról hozott neki kaját. Csak jobb lehet, mint az itteni koszt. Mikor belenézett a szatyor tartalmába, elmondta, hogy mit talál benne. Ételhordóba hozott neki húslevest, sült húst krokettel és süteményt, egy szalvétába pedig az evőeszközök voltak betekerve. Mindent otthonról hozott, kivéve a süteményt. Berakta a húslevest az ottani mikróba és mikor eléggé megmelegedett átnyújtotta neki. Mindvégig ottmaradt mellette amíg meg nem ette az egészet. Miközben ette a levesét az ágyon, óvatosan megkérdezte, hogy meddig akarják bent tartani. Levessel a szájában megrázta a fejét, hogy nem tudja. A lány gondterhelten sóhajtott majd felpillantott a mennyezetre. Amíg bent tartották, minden nap elment hozzá, és vitt neki ebédet.