Apu

Az új ház

Másnap reggel, kulcscsörgés hallatszódott majd kinyitódott az ajtó. Emma lépett be Wendy-vel az ajtón. Azt mondta Péternek, hogy holnap engedik haza, de örömet akart szerezni neki. Így megbeszélte nevelő anyjával, hogy hozza haza. Még nagy csend uralkodott a házba, ez arra következtette, hogy alszanak. Hisz reggel hét óra volt. És Péter, ha teszi, akkor alszik ameddig csak tud. Ezelőtt mindig már hajnalban fent volt a gyerek miatt. De most Jane is nyugodtan aludt. Hallkan megköszönte Emmának, hogy hazahozta majd megölelte. Swan mondta, hogy semmiség volt és ha bármire szüksége van akkor hívja nyugodtan. A Darling lány mosolyogva bólintott, hogy úgy lesz és kikísérte a szőke hajút. Levette a kabátját és felakasztotta a fogasra. Egy lila póló, fekete csőszárú farmer és fekete magassarkú bokacsizma volt rajta. Benézett a hálószobába és egy meghatódott mosoly terült el az arcán, ahogy meglátta őket összebújva. Odament hozzájuk és a kislánya fölé hajolt és adott egy puszit a homlokára. Elővette telefonját és csinált róluk egy képet. Kiment a szobából és amilyen hallkan csak tudta elkezdett rendet rakni. Igazából rend volt, de ennél nagyobb rendet hagyott itthon. Próbált halk lenni, hogy ne ébredjenek fel. A pultot törölgette, mikor hallotta, hogy megszólítják.

- Wendy?

Szólt egy álmos hang. Megfordult és Pétert látta ott állni Jane-el a karjában. Nagyon aranyosak voltak így álmosan. Wendy elmosolyodott majd köszönt a fiúnak. Ő erre letette a kislányt a szőnyegre, a lány előtt termett, derekánál fogva magához húzta és szorosan összetapasztotta az ajkukat. A Darling lány meglepetten belenyögött az erős csókba és szemei kitágultak először, de aztán viszonozta. Bal kezével megfogta az arcát a másikkal pedig átölelte a nyakát. Pár perc múlva engedték el egymást, a fiú adott egy puszit a kicsi sebére aztán magához ölelte a lányt. A nyakába mondta azt el, annyira jó, hogy újra itt van. Oh, Péter, mondta meghatódott mosollyal és eldöntötte a fejét a mellkasán. Észre sem vették, de Jane közben mosolyogva megdöntötte rajtuk a fejét. Azután Wendy odament a földön ülő lányához, aki izgatottan várta, és a karjaiba kapta. Puszikat kezdett adni neki és magához ölelte. Péter is odament hozzájuk és magához ölelte őket majd Wendy és Jane fejére is adott egy puszit. Pán nem nagyon hagyta, hogy Wendy bármi munkát is csináljon. Azt akarta, hogy pihenjen, annak ellenére, hogy a lány mondta, nincs már semmi baja. De mint mindig Péter akarata győzött és a lánynak a pihenésen és a kislányával foglalkozásán kívül más dolga nem volt. Dél fele, Wendy a kanapén ült egy pléddel körbe tekerve, Péter az ölébe feküdt, a kis Jane pedig apja mellkasán feküdt. Wendy a fiú haját simogatta, a fiú pedig a lányát simogatta. Ment a TV, amit Péter érdektelen arckifejezéssel nézett, amikor a lány megszólalt.

- Mivel nem engeded, hogy bármit is csináljak, ezért neked kell főznöd, Péter, ugye tudod? – mondta szórakozottan

A fiú egy ideig nem szólalt meg csak felhúzta a szemöldökét és elmosolyodott. Megfogva a kislányt, felült majd közel hajolt a lányhoz. Egy sóhajtás és egy gyors homlokpuszi után odaadta neki a kislányt és kiment a konyhába. Bár Péter belement abba, hogy főzzön, de mikor nekiállt, gondolta egy párszor, hogy mégis mire vállalkozott. Idejét sem tudja, mikor állt utoljára egy tűzhelynél. A lány hallotta morgásait és olyankor önelégülten meg szokta kérdezni kell e segítség. De azonnal rá szokta vágni, hogy megoldja. Wendy csak jókedvűen fel szokott nevetni, amikor hallani szokta a fiú morgását. Pár csalással, de az ebéd végül elkészült. Mivel mágiát használt a hús felolvasztásához, a hús, krumpli felvágásához és a gáz begyújtásához. Elégedett mosollyal vitte oda neki tálcán az ételt. Wendy meglepetten elmosolyodott, mikor az ölébe találta a tálca ételt. Incselkedve megkérdezte, hogy a szál virág hol marad. Tudta, hogy nincs virágjuk csak ő is akart egy kicsit gonoszkodni. Csak egy kézlegyintés és az asztalon volt is egy cserép Stelitzia.