Apu

A Fekete tündér

A fekete ruhában levő odalépett a kiságyhoz és gonosz vigyorral kezdte el nézni a kisbabát, aki amint meglátta sírni kezdett. Ő ki akarta venni, de amint megfogta volna egy láthatatlan erő eltaszította onnan és erősen nekiesett a falnak. Természetesen Péter érezte, hogy valaki van itt így azonnal átjött. A földön fekvő felnézett és látta, ahogy Pán kinyújtott, bal kézzel nézi dühös tekintettel. Elvigyorodott, miközben felkelt a földről. Péter fenyegetően elsziszegte, hogy mit képzel magáról, mit keres itt. Kivette a kisbabát és védelmezően magához ölelte. Popsiját kezdte el paskolni, hogy lenyugodjon. Szikrázó tekintetét le sem vette a nőről. Jane fejét fogta, hogy ne kelljen ránéznie a nőre. Fiona elmondta, hogy csak látni akarta férje kisbabáját. Remélte, hogy nincs vele semmi baj. Hangjából csak úgy csöpögött a rosszindulatúság. Pán dühösen elmondta, hogy nem a férje és igen is van vele baj, hogy idejött. A gondolat is, hogy juthatott az eszébe, hogy elrabolja. Visszarakta a kicsit, de ottmaradt az ágy mellett. Fiona közelebb ment hozzá és édes hangon azt mondta, azért jött, hogy megbeszéljék a dolgokat. Viszont a fiú elmondta, hogy már lezárta a témát. A Fekete Tündér megdöntötte a fejét és kacér hangon megkérdezte tőle, hogy már nem is emlékszik azokra a csodás dolgokra, amiket együtt töltöttek. Péter nagyképűen elmosolyodott.

- Sajnos, igen! De ma már sokkal jobban érzem magam valaki mással! Minden téren! – villantotta meg ördögi mosolyát

- Oh, Malcolm! Ne mond ezt nekem! – mondta sajnálatosan

Odahajolt a fiúhoz, hogy megcsókolhassa, de ő erősen meglökte és a földre esett. A fiú lenéző tekintetére nézett fel.

- Puszilkodtunk már eleget! És az is sok volt. 

Mondta lenézően a földön ülő nőnek, undorral a hangjában és az arcán, elmondta, nem is tudja, hogyan is tudott egyáltalán hozzáérni. Aztán felkiáltott, hogy mégis tudja. Úgy, hogy az a Malcolm, egy ostoba ember volt. Ő pedig egy ostoba és szánalmas nő, aki azt hiszi, hogy mindent jóvá tud tenni. Szánalmas, ahogy próbálja visszaenyelegtetni magát a fiához, semmi eséllyel. Fiona összeráncolt szemöldökkel nézte a férfit, aki körülötte járkált. Annyi düh és méreg volt a fiúban, hogy rögtön megölné itt helyben. De több oka is van, amiért nem teheti meg. Az egyik Jane, a másik pedig, hogy csak rosszabbá tenné a helyzetét. Végül megállt vele szemben és lenéző hangon hozzászólt.

- Tűnj el, te hárpia! Ha nem akarod, hogy a puszta kezemmel tépjelek szét téged! – sziszegte veszélyes hangon

Fiona mérgesen felkellt és eltűnt a fekete füstben. Pán nagyot sóhajtott. Miért kell szinte mindennap történnie valaminek. Végül felvett egy álarcot a kislánya számára, kivette őt és bement a fürdőbe, hogy megfürdethesse. Péter aznap éjjel ismét nem tudott aludni. Csak állt Jane ágya mellett és nézte ahogy alszik. Másnap mikor ment a Granny-ba, hogy vegyen valami ennivalót, csodálkozott, hogy nincs senki, csak a tulaj volt. Hirtelen Hook, David és Mary Margaret lépett be.

- Na, végre, itt a kért ebéd! – kérdezte indulatosan a nagyi – Mi tartott ennyi ideig? Már majdnem kihűlt!

- Mi folyik itt? – kérdezte gyanúsan Péter

- Ez most nagyon fontos! – mondta idegesen Regina miközben előbukkant a pult mögül

Péter és a nagyin kívül mindenki elkezdte feltúrni a helyiséget. Aztán a kalóz és a herceg észrevették a zenegépet. Odamentek és elhúzták a gépezetet. Látták, hogy két kő kiemelkedik a többitől Pán odament hozzájuk és rájuk nézett majd lábával kirúgta onnan. A nagyi felháborodottan felkiáltott, de ő nyugodtan hátraszólt neki, talán később kifizeti. A lyukban egy dobozt találtak. David kivette és egy pálca volt benne. A polgármester elégedetten elmosolyodott és mondta, hogy ideje eltávolítani a denevért a városából.