Apu

Döntések

Másnap, bánatosan támaszkodott a vasrácsra, a semmibe nézve. Kezeit, lábait keresztezte. Újabb ebédet hozott a fogolynak. Kicsit ugrott, mikor Péter adott egy puszit a fejére és a nyakára. A lány halványan elmosolyodott majd kivette kezéből az üres dobozt. Miközben pakolászott a pultnál, Pán megkérdezte, hogy mi madárka bánata. Nem fordult felé és megrántotta a vállát, hogy mégis mi baja lenne. A fiú rátámaszkodott kezeivel a rácsra és most ő rántotta meg a vállát. Azt nem tudja, neki kell tudnia. Végül sóhajtott majd kezét himbálva, lassan visszament hozzá. Újra nekidőlt a fekete vasrácsnak és kezeivel játszva, azt nézve megszólalt.

- A testvéreim elmennek. – mondta halkan – Michael a hétvégén költözik, John is elutazik a barátnőjével egy ideig, hogy kikapcsolódjanak. A kicsire én vigyázok!

- Na, és te elmész Michael-el a város széléig? – kérdezte feszülten, némi ijedtséggel a hangjában

Wendy összeszorította a száját aztán lágy mosollyal felnézett a fiúra és elmondott egy nemet. Ő itt marad. Péter megkönnyebbült, de nem mutatta ki. Legalább már ők nem állhatnak az útjába. Nyilvánvalóan megvolt már a könnyes búcsú is, mikor megtudta a hírt. Bólintott. Tényleg megvolt, csak nem pontosan abban az értelemben, amiben kellett volna. Mondta, hogy Michael pont azon a napon megy el, mikor lesz a tárgyalása. Péter újra feszült lett. Önző módon mondta, hogy nem mehet el. Szüksége lesz rá. Rajta kívül szinte senki sem áll az oldalán. A lány nagyot sóhajtott. Igen, ez igaz. A testvérei nem hiszem, hogy szívesen fogadnák a reptéren, de az is lehet, azt remélik, mégis elmegy hozzájuk. Viszont a gyermeke édesapjáról volt szó. Ha együtt akar lenni vele, akkor muszáj ott lennie vele a tárgyaláson. Lágyan elmosolyodott majd adott egy puszit az arcára. Péter elmosolyodott, akkor ezt veheti egy igennek. Eljött a tárgyalás napja. Wendy vitt neki egy új szmokingot, ami pont jó volt rá. Minden fekete volt. Rajta egy sötétkék, háromnegyed ujjú, térd fölé érő ruha volt. Lábán, egy fekete párcentis magassarkú. A gallérját és a szmokingot igazgatta rajta a tárgyaló terem előtt. Végigsimította a vállát és meghúzkodta a végén. Péternek le kellett állítania, hogy elég volt már. Wendy elhúzta a száját és mondta, azt akarja, hogy elegánsan nézzen ki. Ha rajta múlna csapzottan jelent volna meg. Péter megforgatta a szemét és mondta, ha rajta múlna, itt se lenne. A fiatal lány megkérte Emmát, hogy ne bilincsbe verve hozzák. Ő kézben tudja tartani. Hallkan mondta, hogy nem lesz semmi baj. Péter elvigyorodott. Ő egyáltalán nem tartott semmitől, tudja, hogy nem lesz semmi baj, nem kell aggódnia. Wendy egy szigorú arckifejezéssel nézett fel rá.

- Már hogy ne aggódnék! – húzta fel a vállait – Hisz te Jane...

Itt döbbent rá, hogy majdnem elszólta magát. Hogy ő Jane apukája. Már épp nekikezdett volna, amikor kinyílt a tárgyalóterem ajtaja. Az áldozat is megjelent a családjával együtt, akik mérgesen és dühösen néztek rá. Péter, mint mindig, az ilyeneket elengedte és csak egy szórakozott vigyort adott vissza nekik. Megfogta Wendy kezét és bementek a terembe. A tárgyalás nem tartott egy óránál tovább szinte. Pán elégedett mosollyal az arcán lépett ki az ajtón. Wendy arcán pedig megkönnyebbültség volt. Pán Péter minden bűnét felhozták, amit ismertek, de így is elengedték azzal, hogy közmunkára ítélik. Kint lehetett is hallani a felháborodottságot, mikor meghozták a végítéletet. Legalább ez arra is jó lesz, hogy hozzá tudjon szokni a mindennapi élethez. Természetesen nem mindenki örült ennek. A barna hajú lány ránézett Emmára, aki érzelemmentes arccal nézett vissza rá. De aztán halványan ő is elmosolyodott. Hálásan elmosolyodott, amiért ezt az ítéletet hozta. Emmával már egy jó ideje másmilyen a kapcsolatuk. Bár tudta, hogy legszívesebben nem ezt hozta volna. Emiatt a többiek eléggé pikkeltek Emmára, amit igazán sajnált. Legjobban Regina és Mr. Gold. De a nő valamennyire megértőbb, mint a többiek, mert ő a kislányát is figyelembe vette. Meg hát persze az elítéltek között ott volt a férfi családja is. Péter nem értette, hogy miért is őt szidalmazzák. Örüljenek annak, hogy ennyivel megúszta a szerencsétlen fickó. Szemtelenül, vigyorral az arcán, leginkább az asszonynak szánta a célzást, talán meg kellene, újra tanulnia hogyan kell elcsábítania egy férfit. Ha már egy fiatalabb nőre is szemet vetett. Vagy talán a válást is megfontolhatná. Míg folyt a vitatkozás, Mary Margaret odament a fiatal anyukához és lágy mosollyal megsimogatta. Hallkan gratulált neki és sok szerencsét kívánt az elkövetkezendőkhöz. Ő is lágyan elmosolyodott majd megköszönte. Mikor az asszony elment, visszafordult a veszekedőkhöz. Összeszorította a száját és csuklójánál fogva kezdte húzogatni Pétert, hogy menjenek, mielőtt egy újabb balhé törne ki. Péter most Wendy felé szánta azt a kérdést miközben mentek ki, hogy miért vett fel rövid szoknyát. A fiatal lány annyit mondott védekezésül, hogy nem is volt annyira rövid szoknya rajta, a térdéig ért és nem fog ezen összeveszni vele.