Hatodik

2.5K 133 9
                                    

Amerikai Egyesült Államok, San Diego Kalifornia

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Amerikai Egyesült Államok, San Diego Kalifornia

Egy évvel ezelőtt

Szerettem San Diegót. Szerettem, hogy sűrűn lakta város, hogy mindig zajlik az élet, hogy az emberek mindig úton vannak. San Diegóban rengeteg pompás club, Casino van. San Diego valóban a hatalom és a vagyon városa. Nekem is egy buliban kellett volna lennem, de helyette nagyapám egyik raktárában voltam és tanultam a „szakmát". Nagyapám mindig azt mondta, hogy a bizniszt nem lehet megtanulni. Az üzleti világba születni kell. Nagyapám mindig azt mondta, hogy a véremben folyik a hatalom és a pénz szerzés iránt érzett vágyam. A pénz mindenkinek fontos volt, hiszen az emberek abból élnek meg. De mi eltérünk az átlagos emberektől. Néztem, hogy nagyapám leül velem szembe. Az egyik kezében egy pici átlátszó zacskót tartott, amiben fehér por volt, a másikban egy hét ágú pici zöld növényt. Kecses mozdulattal helyezte őket egymás mellé az asztalra, majd, mint mindig, most is elmosolyodott. - Tegnap említettem, hogy halálom után szeretném megfelelő kezek között hagyni a kokain ültetvényeimet - az asztalra lassan kiszórta a fehér port, majd ráérősen hátra dőlt a széken. - De ehhez az kell, hogy mindent megérts a kokainnal kapcsolatban. Mi a kokain?

- Drog - óvatosan ujjaim közé vettem a pici zöld növényt és felmutattam. - Sokan szerelmesek lesznek belé. Néhányan függővé vállnak és nyáladzó kutyává vállnak tőle. Viszont vannak olyanok is, akik annyira függők lesznek tőle, hogy elkezdenek képzelődni. Először mindent színesben látnak, utána úgy látják, hogy forog a világ. Hangokat és embereket látnak maguk előtt, majd a földön fetrengve kihányják a belüket - pörgettem ujjaim közt a Kannabiszt. - Jó válasz? - mosolyogtam. A nagyapám visszavette, majd tenyerébe helyezte és felmutatta.

- A kokain ékes bizonyítéka annak, hogy hatalommal van az emberek felett. Bebizonyítja azt, hogy rengeteg és még annál több pénzt képes a számlánkra rakni. Aki a kokaint termeszti az mindig jól jár vele, viszont nem lehet függő!

- Miért?

- Belőve nem lehet üzletelni - kacagott, miközben ráérősen rágyújtott a szivarra. - Ez nem drog! - mutatta fel a szürke tömény szivart. - De tehetnék bele! Miért nem teszem? - fújta ki a tömény füstött. A húzott szemét fürkészve lassan bólintottam.

- Nem lennél beszámítható és nem tudnád vezetni az üzletet! Kudarcba menne a hatalmad és mindent elvennének tőled - dőltem hátra a széken. Miközben a harmadik kamion tolatott be az óriási ajtón, addig mi ketten a sarokban fontos dolgokról beszéltünk. Az emberek egymás után rakták fel a dobozokat a teherautó hátsó rakodóterébe. - A kokainodat külföldre is exportálják, igaz? - nagyapám lassan bólintott. - És nem buktál le?

- A határnál lefizetik az őröket, hogy sorba állás nélkül engedjék át őket a határon az országba.

- És ezt te honnan hozod? - böktem a kokain ültetvények felé. - Mármint... - kerestem a szavakat. - Ne haragudj nagyapa, kezdő vagyok ebben! Biztos vagy abban, hogy rám szeretnéd hagyni az ültetvényeket? - böktem a megvilágított ládák tetején található zöld növényekre. Nagyapa összehúzta a szemét. Ezt mindig akkor csinálja, amikor csalódik bennem. Tudtam, hogy vele nehéz beszélni. De nagyapa mindent okkal csinál. Tudtam, hogy mindenféleképpen rám hagyja a kokain ültetvényeket, csak azt nem értettem meg, hogy ez mekkora hatalmat jelent a számomra.

|Emléked Fogságában|Where stories live. Discover now