"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Késő éjszaka sem tudtam lehunyni a szemem, ezért felültem és sóhajtva sétáltam az ajtó felé. Már késő volt, ezért biztos voltam abban, hogy mindenki alszik már. Óvatosan nyomtam le az arany színű kilincset, majd a résnyire nyitott ajtón a lépcső felé pillantottam. A házra néma csend telepedett, csak a villany égett a lépcsőre helyezett kicsi lámpákon, ezért a gondolataimat követve megindultam Aaron szobája felé. A korlátot végig simítottam, közben a zöld kapucnis pulcsimat össze húztam magamon. A mozdulataim bizonytalanok voltak, minden lépésemmel lassabb voltam. A szobája előtt megtorpantam, a kezemet óvatosan helyeztem a kilincsre de nem nyomtam le. Feltettem magamban a kérdést, hogy mit keresek késő éjszaka Aaron szobája előtt, de nem lenne rá logikus magyarázat. A szívem néha hozzá húz, néha pedig elmenekülni előle. Ez a kettős érzés összezavart engem, de próbáltam inkább a szívemre hallgatni. Az ember szíve olyan dolgokat is érez, amit az agyam nem akar befogadni, ezért láttam jónak, hogy mindig hallgassak a szívemre. - Furcsa itt állni - suttogtam, miközben mély levegőt vettem és lenyomtam a kilncset. A szobában sötét volt, csak a sarokban található lámpa halvány fénye törte meg a sötétséget. Tekintetemmel Aaront kerestem, aki nyakig betakarva mélyen aludt. Kicsit közelebb sétáltam hozzá, hogy jobban megfigyeljem őt. - Még nem láttalak alvás közben - suttogtam, mintha ébren lenne. Egy kicsit lehajoltam, majd óvatosan leültem az ágya szélére, hogy a közelében legyek. Aaron úgy aludt mint egy kisbaba. Alkarját a homlokán pihentette, közben békésen szuszogott. A viselkedése sokszor ellentmond annak a viselkedésnek, amit mutatni szokott magából. Ez pedig összezavar. - Talán ez miatt szeretlek - felé nyúltam, de ekkor olyan dolog történt, amire nem számítottam. Minden gyorsan történt, ezért csak némán pislogtam, miközben Aaron egy hirtelen mozdulattal felült és egyenesen pisztolyt szegezett a homlokomra. A másodperc töredéke alatt a fegyvert letette a takaróra, majd felkapcsolta az éjjeliszekrényen található lámpát, hogy a szemembe tudjon nézni. Én még mindig mozdulatlanul ültem az ágy szélén, közben próbáltam felfogni a történteket.
- Ariana? Mit csinálsz itt hajnal fél négykor? - suttogta összehúzott szemekkel. - A francba! Ne csinálj máskor ilyet! - a közelsége hatással volt rám. Legszívesebben megfogtam volna a pólóját, végig húztam volna a testén és magamhoz húztam volna. Az iránta érzett szerelmem erősödött, de az emlékek erősebbek voltak. Mintha két tűz közé szorultam volna. Vágytam rá, de amikor közel kerül hozzám, akkor minden emlék eszembe jut arról az éjszakáról.
- Én csak úgy éreztem, hogy itt kell lennem - kerestem a szavakat suttogva, ő közben megdörzsölte a szemét. - Nem tudtam aludni és...
- Minden oké, Ariana? - közelebb ült hozzám, majd kezével óvatosan megtámasztotta az arcomat. Az érintése közben lehunytam a szemem, melegség járta át a testem és többet követelt az érintéséből. Éreztem, hogy reagáltam a keze puha érintésére, az illatára és minden percben hevesebben dobogott a szívem. - Szeretnél mellettem aludni? - pillantott az üres helyre. A hófehér párnát és a fekete elegáns takarót fürkésztem, ami csábított arra, hogy bújjak be Aaron mellé. Vajon képes lennék rá? Képes vagyok magam mögött hagyni a múltat és esélyt adni a jövőre?
