"A börtön szar. Ártatlanul börtönben lenni még szarabb. Az életem igazságtalan és veszélyes.
A jövőm törékeny és kilátástalan, a jelen pedig a földi poklot jelenti számomra. Legnagyobb értéket a levegő jelenti számomra, bár a cellám rácsai mögött et...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Késő este kiléptem a szobám ajtaján mert vacsorázni szerettem volna, de a küszöb előtt megálltam mert egy nem mindennapi meglepetés várt engem a mávány padlón. Tudtam, hogy az ajándék kizárás alapon Aarontől származhat, ezért összefontam magam előtt a kezem és felvont szemöldökkel szemeztem egy rózsaszállal ami egy összehajtott fehér lapban volt. Elpirultam és leguggoltam, hogy a kezembe vegyem a rózsaszálat. Mosolyogva fürkésztem vörös szirmait, miközben a kezembe vettem a lapot. A lapra egy szöveg volt írva: "Lépj ki a bejárati ajtón". A lapot a farzsebembe csúsztattam és a rózsával a kezembe lefutottam a lépcsőn. Miután kinyitottam a bejárati ajtót, a kristály csillár fénye kivilágított a sötét éjszakába, a fénynek köszönhetően megpillantottam a második szál rózsát, ami szintén egy összehajtott papírba volt rejtve. A szívem hevesen dobogott, mosolyogva vettem a kezembe, majd elolvastam az üzenetet: "Már közel jársz, haladj a tó felé". A fejemet rázva lefutottam a lépcsőn. Valamiért boldog voltam. Még magamnak sem akartam bevallani, de ez az ajándék elrabolta a szívemet. Sötét volt az este, csak a járda mellett található földbe leszúrt lámpák adtak fényt. A fényre a szúnyogok repültek, a fülemmel hallottam, hogy cserebogarak is a fejem felett repültek. Kellemes illat csapta meg az orrom, mert bekapcsolt az automatikus locsoló rendszer, ami a füvet locsólta. Két szál rózsával a kezemben álltam meg a tó mellett és hunyorogva kerestem a harmadik szál rózsát. Aaron erre is gondolt, a rózsa mellett egy pici gyertya égett, hogy biztos, hogy megtaláljam. A gyertyát a kezembe vettem és úgy olvastam el az üzenetet: "Találkozunk a helyen, ahol csak ketten lehetünk." A sötét égbolt felé pillantottam. Apró csillagok fényesek ragyogtak, miközben körbe ölelték a kifli formájú holdat. Az enyhe szellő a hajamba kapott, miközben szapora léptekkel igyekeztem a japán kert felé. A japán kert elképesztően gyönyörű volt éjszaka. Mindenhol lámpák világítottak, így nem volt teljesen sötét, pont annyira adtak fényt, hogy megtaláljam Aaront, aki a legnagyobb lámpa oszlop erős fényében ácsorgott, de arra nem számítottam, hogy egy óriási rózsacsokorral a kezében fog várni rám. A fejemet rázva álltam meg közvetlen előtte, miközben közte és a csokor közt kapkodtam a fejem.
Elvarázsolt.
Megérintett.
A lelkem mélyére hatolt.
Én csak mosolyogtam, nem tudtam, hogy mit gondoljak. Legyek őszinte vele? Legyek makacs és mondjak ellent az érzéseimnek? Hallgassak a szívemre és adjam a tudtára, hogy kedvelem? Annyi lehetőségem lenne, mégsem tudtam, hogy mi lenne a megfelelő. Minden percben ott lebegett a szemem előtt, hogy ő volt az, aki megerőszakolt, de emellett valahogy megérintette a szívemet. A lámpa fénye megvilágította az arcát, tökéletesen láttam, hogy mosolyog.
- Az utolsó üzenet - pillantott a rózsacsokor vörös rózsái közé. Ujjammal kivettem a fehér lapot, majd suttogva elolvastam az üzenetet: "Jó helyen vagy, megérkeztél hozzám".
Felvont szemöldökkel pillantottam Aaron szemébe, aki csak engem nézett. Nem mondtam semmit, ő sem mondott semmit. Megérkeztél hozzám... ez több jelentést takar.
